NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-01-19 05:07 Összes olvasás: 656891| 1253. | [tulajdonos]: heveny | 2011-11-11 23:44 | Annyira szűk ez a folyosó a fülkék mellett, és ráadásul a vonatjegyem se találom.
Egyre idegesebb vagyok.
Érzem, kezd kialakulni bennem egy heveny kalauztrofóbia. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1252. | kriszti: de szeretem ezt a naplót! | 2011-11-07 22:43 | Akkor nagyon imádtad volna nagyanyám, nála nagyobb mesélő alig akad
Ült a széken esténként és csomózta a subáit. Mindegyik ronda volt, rajzolni nem tudott nagyanyám, és az autó kereke mindegy volt, hogy kék vagy sárga, az úgy volt jó... Ültünk az ágyon vagy a szőnyegen a kályha mellett, és hallgattuk őt. A legjobban az életmeséit szerettem. A nagy rokont Sobri Jóskát a bakonyi betyárt,és hogy kapta be üküanyánk a legyet. Még be is szerzett egy hosszúszárú bugyogót, és elmesélte a nagy randit. Bevettük, hogy ez volt rajta. Szóval, kár hogy én akkor még ezt nem ismertem fel. és játszott a szavakkal, de káromkodni nem lehetett. Csodabogár volt, kihez a Dénes unokaöccse vitte fel a nőit, ha megkérdezte, és aranyom mik a céljaid és az aranyom csak nézett mint Szent Pál az oláhokra akkor az nem volt jó a Mamának. Azt szokta mondani tudd, hogy mit akarsz az életben! És te mit akarsz Mama? Először mit adsz lányom, volt rá a válasz. A nagy mesélők köztünk élnek, sült tökökkel a sütőben még belefér mellé a mese. Ma előveszem Kemény Zsigmondot, mert látom rávezetsz lassan, mit olvassak, ezt köszönöm! Az öntudatos embereket szeretem! Tom sem marad ki...
és rakétákat mindig loptam apámtól, az volt a jó újság egy kislánynak:) | |
| 1251. | [tulajdonos]: történet | 2011-11-06 13:27 | Egyik nap autót mosattam, s mikor elindítottam a rendszert, észrevettem, hogy a mögöttem mosásra várakozó autó egy olyan asszonyé, akit régóta ismerek. Cigány származású pedagógus, közéleti ember. Beszélgettünk, részvétet nyilvánítottam neki egy rokona nagy vihart kavart halála miatt. Az autója műszerfalán megpillantottam Wass Alberttől a Kard és kaszát. Amikor szóba hoztam, hogy nicsak, mit olvas, valósággal szabadkozni kezdett, hogy mennyire szereti…
(Csak hogy ne menjen feledésbe: ennek a bejegyzésnek a biztonsági kódja az, hogy: moby. Csak így, dick nélkül...)
| |
| 1250. | [tulajdonos]: rakéta-regények | 2011-11-06 13:13 | Nem vagyok bölcsész, és nem vagyok túlzottan elméleti ember. Szeretem viszont az erőtől duzzadó "életes" prózát. Rá kellett ébrednem, hogy viszonylag kevés Móricz művet olvastam, így még sok regénye vár rám. Németh László szerint a magyar regényirodalomban Kemény Zsigmond után ő tudott igazi embert, hőst alkotni. Gyengeségének tekintette viszont, hogy a nagy ábrázoló erőhöz megfelelő intellektuális nyelvet nem tudott teremteni. Az a jó egyébként az irodalomban, hogy senki nem tökéletes, egy-egy mester hiányait mások töltik be, akiknek persze ugyancsak megvannak a saját egyéni hiányosságaik, melyekre megint csak mások adnak megoldást, és így tovább.
Számomra a mai regényirodalom nagy "realistája", ha ezt a kifejezést lehet mosoly nélkül alkalmazni, Tom Wolfe. Ő nagyon kilóg a sorból, és ezt nagy öntudattal viseli.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1249. | krisztina: pár mondat | 2011-11-05 21:04 | Mit Móriczról leírtál az mind igaz. jólesett az egyszerűség, az , hogy végre valaki nem agyonboncolgat, hanem egyszerű szavakkal ír.
A prózákról: bevallom vannak prózáim, de hajlamos vagyok kalandozni, nem
zárni le mondatokat. Nézem a kortársakat , és a klasszikusokat. Szeretem a nagy
mesélést és az összehúzott puritán egyszerűséget is. Rengeteg a pótolnivalóm, a hiányosságom, de ezeket nem élem meg hiányosságként, inkább már tudatosan
teszek ellene. Befejezem a mondatommal: Mindennek eljön az ideje. :) | |
| 1248. | [tulajdonos]: a másik ami nem ugyanaz | 2011-11-05 10:39 | Kicsit el vagyunk hűlve azon, hogy bizonyos multicégek ugyanazt a terméket silányabb minőségben küldik Magyarországra, mint máshova. Vizsgálatok igazolják a gyanút, hogy a hozzánk szállított termék tényleg kevesebbet tud, mint ugyanaz, mondjuk Ausztriában.
Évekkel ezelőtt egy kerékpárkereskedő mesélte, hogy az olaszok a termékeiket eleve három minőségben állítják elő. A legjobb Németországba, Franciaországba, Angliába megy, a közepesek a többi nyugati országba, a maradék keletre. Ha pedig véletlenül összekeverik a szállítmányokat, és minőségi kifogások vannak a termékekkel szemben, elnézést kérnek, összeszedik, és viszik egy szinttel lejjebbre kalibrált országba. | |
| 1247. | [tulajdonos]: próza | 2011-11-04 10:01 | Kedves Krisztina, azt hiszem, Móricz azok közé tartozik, akikre azt mondhatjuk: született elbeszélő. Van mit mondania, vagyis vannak történetei, és ezeket el is tudja úgy mondani, hogy egy teljes, átélhető, hiteles világot teremt. Nála még van cselekmény, sorsok, konfliktusok. Két lábbal áll a földön, kívül-belül ismeri a világot, amelyben él és amelyben a szereplői élnek. A parasztjai úgy beszélnek, gondolkodnak, viselkednek, ahogy a parasztok, az urak úgy, ahogy az urak. És közben megelevenedik egy egész világ: Magyarország a két háború között.
Tisztelet a kivételnek, a mai prózaírók legtöbbje csak szöveget teremt és nem egy teljes világot. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1245. | Móricz: tovább | 2011-10-31 22:27 |
Most javaslom a Sárarany-t. Hasonló megrendülése lesz, újra. | |
| 1244. | [tulajdonos]: 1928, még egyszer | 2011-10-31 20:23 | Szinte együltő helyemben olvastam el Móricztól a Forró mezőket; egészen felzaklatott.
Furcsa, de ez is 1928-ból való, mint a Kosztolányi kötet. Egyik szereplőjét pedig Baltazár Istvánnak hívják...
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy zseniális. Egy detektívtörténetbe ágyazott látlelet a magyar sorsról, férfi-nő kapcsolatról. Minden sora bizonyítja, hogy az író teljességgel ismerte azt a világot, amelyről írt. Tudta, hogyan élnek, gondolkoznak és beszélnek a dzsentrik, a parasztok, hogy működik a közigazgatás és az emberi lélek. Lenyűgöző. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
