| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 04:20 Összes olvasás: 613813Olvasói hozzászólások nélkül| 1673. | [tulajdonos]: HADIK! | 2012-12-04 22:23 | Antal, jóhiszeműen megjelenítettem az 1672-es megjegyzésedet. Arra kérlek, hogy a jövőben ne csempészd bele a kommentjeidbe azt a roppant negatív érzést (hogy erősebb szót ne használjak), amit az iránt az ember iránt érzel, akivel perben állsz.
Őszintén mondom: örülök, ha írsz, tiszteletben tartom a vendégjogot, de a vendéglátót nem illik kényelmetlen helyzetbe hozni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1672. | Pálóczi Antal: EGY KIS MAGYARÁZAT | 2012-12-03 18:19 | A weinberger név nekem titkokat rejt. (Egyszer azzal leptél meg, hogy pont "egyformán" tudtatok oroszul "azzal" az orosz-magyar szakos "másik szerzővel", aki mellesleg tényleg érdekelt abban, hogy az írói memoárokra, például az 1986-tól datáltakra ((amikortól illető "illetékes volt")) rá lehessen fogni, hogy e memoárok "csak" fikciók.
Mindez nem jelent semmit. Hátha nem te vagy... De mikor is isszuk meg az első ásványvizet/kávét/bort együtt a Hadik kávéházban? Én akkortól datálnám a "titkosítás" feloldását.
Elevenségről beszél Baltazar, és épp ez az: a virtualitás nem felel a szellemi/művészi munka számára. Kell egy tekintet, egy gesztus, egy valóságelem...
Hogyan írjunk úgy novellát, ha nem ismerjük a szereplőt, ha nem világos az indítéka?
S miért tekintsünk az élet bármely elemére - például erre a kommentre - úgy, mint ami nem emelhető be egy novellába?
Innen a makacs igény, hogy muszáj tudnom ki kicsoda s mi az indítéka.
Én itt nem "civil" társalgó vagyok.
Esterházy is ezt írja valahol: "Piszok nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot." | |
| 1671. | [tulajdonos]: dondzsov anni | 2012-12-03 17:49 | Áldozatot hoztam, mondta főnökének a beosztott maffiózó. Az összekötött kezű szerencsétlen valahogy nem tudta értékelni a cinikus szójátékot, inkább sírva fakadt. A főnök elmosolyodott, és ő is rátett egy lapáttal. Mit kérsz? Van tea, narancslé, presszókávé, capuccino, Al Pacino. Utóbbit nem inni, hanem nézni kell. Tudod, ő a Keresztapa.
| |
| 1670. | [tulajdonos]: Fodor még mindig | 2012-12-03 17:14 | Örültem Antal hozzászólásának, eleven, és közelebb hozza a napló szerzőjét, aki hosszú időn át oly sokat segített a saját kora fiatal szerzőinek, mintha betöltötte volna az ifjú költők istápolója című (egyébként nem létező) hivatalt.
A titkosságra utalást én sem értettem. Arra sosem vetemednék, hogy nem jelenítek meg egy hozzászólást, majd leállok vitatkozni vele. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1669. | weinberger: napló | Pálóczi Antal: Ó A BALATON | 2012-12-03 11:46 | A kiegészítések (kiigazítások) korrektek. A napló valóban más műfaj, mint a memoár. Ha egy "azonos időben" íródott naplót nem maga a szerzője, hanem mondjuk annak jogutódja adja ki, akkor aligha változtat utólag a szövegen.
Egy kérdést azonban fölteszek: mitől lenne az idézett hozzászólásom "titkos"? Ne tégy úgy, mintha nem tudnád, ki használja versek beküldésére a polgári nevét (Várkonyi Miklós), egyéb megszólalásokra a "weinberger" felhasználónevet. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1668. | Pálóczi Antal: Ó A BALATON | 2012-12-03 09:00 | "A történet önmagában is jó és persze általánosságban is rámutat arra, hogy az úgynevezett "memoár" műfajt a dokumentum vagy a fikció kategóriába érdemes-e sorolni. (...) Valóban azt gondolod, hogy az a "Gyula" a Hernádi lett volna?"
Idézem egy "titkos hozzászólás" részleteit.
Mire a válasz:
"A könyv hihetetlenül érdekes kordokumentum, ugyanis a szerző beszámol minden kulturális eseményről, szóbeszédről, megelevenednek benne a korszak hírességei, megismerjük a konfliktusokat, alkukat, a háttérben zajló mozgásokat, a politika boszorkánykonyhájába is bepillanthatunk. Különös zamatot ad a dolognak, hogy a fellépők egy része még él, még aktív."
Következtetés:
A történet önmagában és persze általánosságban is rámutat arra, hogy az úgynevezett "memoár" műfajt olykor nem a fikció hanem a dokumentum kategóriába érdemes sorolni, ha azt a kor tollforgatói elhivatottságból történő dokumentálására (legfeljebb némi önfényezéssel) hajlamos szerző írta, s ha a szerzői indítékok között a hamis önigazolás nincsen jelen. Fodor Andrásnál nincs jelen. Másrészt ez napló, nem memoár valójában. Nem utólag írták.
A napokban találkoztam Fodor András özvegyével egy "Fonyódiak Baráti Köre" rendezvényen Budapesten. Fonyódon van házuk, miként Fodor egykori kaposvári tanárának, Takáts Gyula költőnek is volt, amíg a családtagjaival el nem cserélte a Bece hegyi szőlőre. Takáts vendége volt Fonyódon nem egyszer Kassák Lajos: együtt jártak horgászni. S Fodor András fonyódi vendége volt később szinte az egész kortárs irodalom. Fodor egyébként később azon a strandon lelte szívhalálát, mégpedig a Balaton vízében, amelyik Költők gyermekkora című versemben szerepel. ((Igazi balatoni emberként még agónia közben is volt annyi lélekjelenléte, hogy ne nyelje be a vizet...; a tüdejében nem találtak vizet...))
Időske de még mosolygós (noha fájós lábú) feleségét megkérdeztem, megvannak-e a napló sorozat 80-as és 90-es éveket is feldolgozó részei, hiszen a szerző egészen a haláláig írta azokat. Azt a választ kaptam: igen! A költő (egyébként orvos) fia őrzi és gondozza. S hogy mikor adják ki? Erre csak mosolygott. - Most nem aktuális - mondta.
Vagyis itt már igencsak számít, hogy a Napló szereplői közül sokan még élnek és ellenérdekeltek abban, hogy valaki tényszerűen megírta akkori énjüket.
Én kíváncsi lennék, hogy Fodorral történt első találkozásom egy kaposvári vonatúton szerepel-e a naplóban. Emlékszem, Kaposváron még feszült volt és ideges, amiért nem hagyom révedezni (és nem tud "fejben írni" miattam), de aztán felengedett. Pusztaberény állomásán már fesztelenül mutatott ki az ablakon a bakterház felé. - Látja, itt nőttem fel és azon a pincedombon csúszkáltam gyerekkoromban. (Ma leesett az első hó, de el fog olvadni. Fodor gyerekkorában keményebben voltak a telek.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1666. | [tulajdonos]: Fodor András: A hetvenes évek | 2012-12-02 16:35 | Az 1974. november 1-i bejegyzés egyértelművé teszi, hogy Hernádiról van szó. Ezen a napon részletesen beszámolt Fodornak arról, hogy mi is történt ezen a vallatáson. A hangsúlyt arra helyezve, hogy ő hogy viselkedett, mennyire helytállt.
A könyv hihetetlenül érdekes kordokumentum, ugyanis a szerző beszámol minden kulturális eseményről, szóbeszédről, megelevenednek benne a korszak hírességei, megismerjük a konfliktusokat, alkukat, a háttérben zajló mozgásokat, a politika boszorkánykonyhájába is bepillanthatunk. Különös zamatot ad a dolognak, hogy a fellépők egy része még él, még aktív. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1665. | weinberger: Gyula ??? | [tulajdonos]: egy nap két napló | 2012-12-02 12:13 | | A történet önmagában is jó és persze általánosságban is rámutat arra, hogy az úgynevezett "memoár" műfajt a dokumentum vagy a fikció kategóriába érdemes-e sorolni. De most nem az a lényeg: többnyire felismerem az iróniát, de most tanácstalan vagyok. Valóban azt gondolod, hogy az a "Gyula" a Hernádi lett volna? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
