| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-10-25 17:01 Összes olvasás: 737805| 2017. | [tulajdonos]: money, money | 2013-11-18 22:40 | Kedves Erzsébet, kalapot emelek, ha ezt Maga tényleg tudta.
De az Indexen kívül senki nem használja.
És különben is, hogy a francba kerültt ennyi forint az USÁ-ba?
Kivitték mosásra, aztán ahelyett, hogy összement volna, jól megnőtt...
Köszönöm a jelzést, közzéteszem, okulásul. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2015. | [tulajdonos]: dákói szigor? | 2013-11-18 20:26 | Vicces ez az Index. 2011. március 1-je után megint azt gondolták, hogy a billiárd egy szám. Jó nagy szám persze, mai cikkük címe szerint "Eltűnt 1,8 billiárd forint Amerikában".
Valaki szólhatna nekik, hogy a billiárd az nem szám, hanem... mondhatnám, hogy egy játék, de azt meg egy l-lel kell írni.
Hihetetlen, kiket foglalkoztatnak manapság a médiában.
| |
| 2014. | [tulajdonos]: fel, kérés! | 2013-11-18 11:13 | Nyírfalvi Károlyt szeretném felkérni
Kókai János: Csikk végigszívva
és
Zsigmond Eszter: Város-álom (jav.)
c. versének elemzésére. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2013. | Kuckó: Még mindig nem tudom! | 2013-11-18 10:37 | | Írd le kérlek a szöveget és Kelebiét sem tudom! És a lököttek kedvéért mondd meg ki az a manó akiről beszélsz már ha egyet néztünk! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2012. | Cz: versreakció | 2013-11-18 10:04 | | Köszönöm, Baltazár. Örülnék neki, ha a Te száladon is tovább gördülne egy labda | |
| 2011. | [tulajdonos]: a Semmi-pillanat | 2013-11-18 09:20 | | A 2024. bejegyzés szerinti versről van szó. Erre kaptam felkérést. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2010. | Luca: hülye kérdéseim | 2013-11-18 09:09 | | Ha ez a Gutási-féle vers akkor nekem nem mondd semmit. Jó, jó mondanád, nem értesz a versekhez, de ez tényleg nem jó--nekem. Tudod mit érzek? Minél előbb elfelejteni a semmit, ami nem nehéz. Nem tudok verset véleményezni mégis megtenném de senki sem fogja nekem dobni így már a labdát. Megjegyzés és nem idevaló megpróbáltam egyet, mert szerintem egy vers véleményezése nem abból áll, hogy első sor ez, esetleg képzavar, vagy folytathatnád így. Hanem a vers egészére való rálátás. Képtelen lennék Bártfaiként véleményezni amikor elment egy olyan gőgös irányba, hogy nem a versre figyelt... Ez nem lesz jó, ebből a kutya nem tanul!!!!! Gutásinál az egész verset nézted... Hangosan gondolkodtam. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2009. | t.e.a.: információhiány | 2013-11-18 08:01 | | Jó lett volna látni, melyik Kelebi Kiss-versről beszél Baltazár | |
| 2008. | [tulajdonos]: Kelebi Kiss István verséről | 2013-11-17 20:28 | Kelebi Kiss István egészen különleges költő, plasztikus, míves, fegyelmezett. Afféle ízig-vérig poéa, hogy is mondjam, költőien szemléli az egész világot. Mindent észrevesz, mindent képes verse anyagává tenni, ami hihetetlen szerencse; neki nem színház, hanem költészet az egész világ. És ennek ellenére soha nem bűvészkedik feleslegesen. Olykor-olykor, kissé mintha megittasulna önmagától, de ezt nála jóval kisebb figurák napi rendszerességgel teszik…
Az elemzés tárgyává tett vers nem a rá leginkább jellemző vonulat része, inkább egy sziget az áramlat félreeső részén. Ez egyáltalán nem baj, ha kellő intenzitással folytatódik ez a folyamat, biztosan más verseire sor kerül.
Mit is mondhatnék erről? Úgy szól, mint Szabó Lőrincnek a legletisztultabb hangú versei, amelyekben a magán-érzések, -tapasztalatok valamiképpen az általános emberi szintjére emelkednek, és a homlokunkra csapunk: igen, ugyanezt éltem át én is, csak nem tudtam volna így leírni.
Egyszer valahol arról írtam, hogy a jó vers alapvetően kétféle módon tud hatni olvasójára. Az egyik az előbb említett „aha-élmény”, hogy én is ugyanezt érzem, csak nem tudtam volna így elkapni ezt a pillangót, a másik pedig az ellenkezője, hogy az olvasó azzal szembesül, hogy amit olvas nagyon igaz, de neki soha nem jutott eszébe.
Kelebi Kiss István igazat ír, azt gondolom, a legtöbb ember tudja milyen a betokosodó fájdalom, mely mint a szánkban lévő seb, újra meg újra hírt ad önmagáról, mert a nyelvünk mindig megkeresi, hogy megvan-e még. A vers ráadásul magát az írást magasztalja fel azáltal, hogy felmutatja az írás hatalmát: hiszen, ha valamit megírunk, az lehet teremtés és rombolás is. Azzal szabadít meg a fogságból, hogy lerombolja a börtön falait.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
