NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-10-03 15:41 Összes olvasás: 733519| 1999. | [tulajdonos]: gondűzőtextus | 2013-11-12 17:34 | Szerintem a dokk felületén valahol megvan ez a vers.
És, tegyük hozzá, emlékezetesebb, mint oly sok a maradandokkban.
Magánbeszélgetés?
Az egy film, Gene Hackmannal a főszerepben; magyon szeretem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1998. | Janáky Marianna: ez+az | 2013-11-12 14:13 | Kedves Tamás, arra gondoltam, hogy mások sem akarták azt, hogy törleszkedésnek tűnjön a felkérésük. Mégis csak a legnevesebb aktív tag vagy és egy neves folyóirat szerkesztője is. (Vagy már nem?)
Azért az jó, hogy Jenei és Jászberényi néha még tesz fel ide verseket.
Különben tegnap írtam két volt dokkosnak is, hogy segítsenek kicsit, és jelenlétükkel néha emeljék a dokk színvonalát. Talán...
Egyébként arról mi a véleményed, amit cz lapjára írtam, hogy mivel nyílt fórum a dokk, ezért nem tud igazán műhelyként működni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1997. | Szilágyi Erzsébet: hol a vers? | Cz: Viga | 2013-11-12 13:42 | Vigának Gondtextus című verse nincs a dokkon. Az nem baj?
Vagy ez itt csak egy magánbeszélgetés? Akkor bocs, hogy beleszóltam. | |
| 1996. | [tulajdonos]: deviszont | 2013-11-11 21:35 | Isten vajon hisz az Emberben?
*
Én Istenért szeretnék imádkozni. De nincs kihez. | |
| 1995. | [tulajdonos]: Marianna szavaira | 2013-11-11 21:04 | Marianna, szerintem képtelenség, amit állítasz. Arra a részére gondolok természetesen, hogy "téged senki nem mer..." Nem is értem, mit akarsz mondani ezzel.
Ami a segítségemet illeti, a tőlem telhetőt mindig próbáltam megtenni, bár eközben sok értetlenséggel találkoztam. Meg persze egyetértéssel is. Sőt, ha jól meggondolom, ez volt a több. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1994. | Cz: Kelebi | 2013-11-11 19:59 | És most Kelebitől is küldöm (ezt a nemigazán Te ízlésed szerint valót, de számomra "pillanatnyi" aktualitása van):
Kelebi Kiss István
a Semmi-pillanat
lábadra léptek a buszon lehetett egy hónapja tán
s az a semmi-pillanat hetekig bujkált növekedett
mint egy daganat és ma újra fáj
az a régi alig-sérelem most akár tőr átmetszett valamit
s mint karácsonyi halból a bél kibuggyantak olyan dolgaid
melyekről nem is tudtál hiszen nem volt tünet
hogy észleld a jelenlétüket
egy hónapja hordtad magadban a kérdést
miért nem emelted föl a hangod
'legalább kérjen elnézést maga barom'
valami visszatartott és nem bújt elő belőled az állat
(talán mert ilyenné szocializáltak)
de mindvégig ott vándorolt benned repeszként a sérelem
karistolt bántott és hozzá csapódott a többi semmiség
csekkek lekésett vonat csöpögő csap
minden ellenséges és gonosz volt
s akár túlfűtött kazánban a nyomás
egye nőtt benned s feszített a harag
és gyűlölni kezdted már önmagad is
a gyávát a tutyimutyit aki
képtelen asztalra csapni jól odamondani
és majd egy verssel próbálja kiírni magából
hogy
lábára léptek a buszon lehetett egy hónapja tán
s az a semmi-pillanat hetekig bujkált növekedett
mint egy daganat és ma újra fáj
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1993. | Cz: Viga | 2013-11-11 19:51 | Köszönöm, Baltazár.
Vigát máris:
Viga Vendel:
Gondtextus
Még arra számítok, hogy vasalót kell vennem.
Mosópor van, tisztulok el. Kevéske létezés az
Úr teste napján. A rabszolga a fiának
nevében támad, ha fel.
A mennyek országa, hiszen az enyém. Boldog
vagyok így is, lehetek. Végül eljönnek,
segítenek a múltra, a múltamra ráivott,
kiváltott gyógyszerek.
Megtanultam autót vezetni a keserű lépteim
miatt. És jönnek szemben, tülkölnek, ordibálnak,
ahogy előzöm magamat.
Haza akartam jutni én is, de megjönni még sem,
a Bibliából. Gyökerestül látom át az erdőt
a távolban égő, tüzes almafáktól.
És jönnek ők is, a törődött szegények,
koldusbottal, szemben a pusztulással.
A csillagok nem sejtik már a sorsuk,
szemközt a fallal, a lényekkel háttal.
Nem beszélem én a nyelvemet. Nem
lát Isten, nem állok napon. Úgy van szavam,
mint levegő a présben. Kifújom: legyen,
elhagyom.
Nem vagyok kő, és nincs több üres árok
a szakadékon innen, ahonnan a túl. Mint a mesében,
itt minden csupa szalma. Fűszálon fekszem,
ha nem lenne ég. Nem kopogtatna.
Uram, add, hogy elvehess tőlem mindent. A hó
esést, a hamuszínű fákat. Nem félek
Tőled, kisimult az arcom, és tiszta
vagyok, mint akármely ki
halófélben lévő vadállat.
Nincs több elhaló remény. Az
utolsóba így kapaszkodom. És
kapaszkodik ő is, ahogy tud, belém.
És este lesz, és közös a véres párna. És
lesz feltámadás, és képregény.
| |
| 1992. | [tulajdonos]: jó, de | 2013-11-11 19:08 | Rendben, Sándor részt veszek.
De kérlek, add meg a Viga-vers címét, mert hirtelen fogalmam sincs melyik.
És inkább te válaszd ki a Kelebi verset is.
Némi türelmet kérek, mert pillanatnyilag nem csak a gyógyszerem, de a fejem is elgurult valamerre. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1991. | Janáky Marianna: tisztelettel és kedvesen :) | 2013-11-11 19:04 | Kedves Tamás! Szerintem téged senki nem mer megszólítani. Nem mennék bele a miértjébe, tudjuk mindannyian, azt hiszem, ezért örülök, hogy Sándor megtette. Te segíthetnél legtöbbet a DOKK-on! Én ebben (majdnem) biztos vagyok.
István döntésének okát sejtem, ezért meg is értem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1990. | Czékmány Sándor: felkérés | 2013-11-11 18:00 | "Ha szabad javasolnom, meg kéne keresni azokat az embereket, akik a dokk korábbi időszakában verseikkel, jelenlétükkel, humanitásukkal hasznára voltak ennek a közösségnek. És valahogy rávenni őket arra, hogy olykor-olykor nézzenek be, és néhány kommenttel mutassák, hogy figyelnek. Tudom, roppant idealiszttikus gondolat ez, mert lehet, hogy egyetlen porcikájuk se vágyik ide vissza, de az ember mégis csak olyan, hogy a kedves kérésekre nehezen tud nemet mondani."
Tisztelettel és kedvesen megkérlek, hogy vegyél részt a "versre-re" láncban. Javasolnám Viga Vendel Pilinszky apokrif-parafrázisát és Kelebi Kiss Istvántól tetszésed szerint. Kérésem teljesítésében bízva köszönettel
Sándor | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
