NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-07-17 14:02 Összes olvasás: 702377| 1965. | [tulajdonos]: Szabadság? | 2013-10-24 15:52 | „Bár az elmúlt évek során elég sokszor fellépett Washingtonban, a város vízszintessége és az idegesítő átlós sugárutak mindig kiborították. Úgy érezte magát, mint egy kísérleti patkány a kormányzati útvesztőben. A taxi hátsó üléséről még azt se tudta megállapítani, hogy a sofőr tényleg Georgetownba viszi-e, vagy az izraeli követségre, hogy intenzív kihallgatásnak vessék alá. A járókelők olyan egyformán voltak öltözve, mintha egyenruhát viseltek volna. (…) Mintha az egész város egyetlen parancsszó lett volna. Mely azt parancsolta a kopott motorosdzsekijét viselő Katznak, hogy halj meg.”
Az idézet az évtized legjelentősebb amerikai írójának tartott Jonathan Franzen Szabadság c. regényéből való, a fordítás Bart István érdeme. Az egyik főszeereplő lidércnyomásként éli meg, hogy hazája fővárosába kellett utaznia. Ahol a kormányzat működik, meg az izraeli nagykövetség. Amúgy, apai ágon zsidó.
| |
| 1964. | [tulajdonos]: kapcs. ford. | 2013-10-23 20:19 | Amikor valaki fordít, miért nem tud ellenállni a kísértésnek, és miért kell beletennie a fordításba olyan szavakat, hogy pőre, meg rőt, meg legott?
Nem értem, mi a célja ezekkel a a modoros szavakkal?
Ha az eredeti vers melegítőt visel, felesleges nercbundát adni rá. | |
| 1963. | [tulajdonos]: jöhet a zöld | 2013-10-22 22:01 | Végre április van, amit a költő akart, mióta őszkunyhóba kényszerítette a hideg. Gyönyörügyeket fakaszt a napsütés egy száraz ágon, a fehér sejteket színesre mossa az eső, humuszt fogan tőle a szik, a búvócsigák a fényre másznak, a szemérmetlen dombokat pedig elborítja a sarjadás, zöld angyal világít éjjel-nappal, kobold-ágyúk dörögnek a mese-erdőben, önkiszolgáló virágüzletet nyit a mező, érdeklődés hiányában elhalasztják a járványt, én pedig meghúzom két pont között a leghosszabb esemest, több a karakter benne, mint az eddigi csúcs volt---
Tiszteletet parancsoló sodronyingem zizeg, ahogy lóra szállok, fehér ménemmel trappolok zöld gerinceden fiacskám, tavasz. Lelenc gyerek vagy, de ne félj, felnősz te is, soványka lábad kalimpál, amikor fejest ugrasz egy kökénybokorba.
Ahogy mozdulsz, yin és young öleli egymást.
Én, mondom ezt, Aladdin: szeretlek, tavasz, csodalányka.
Most pedig jöhet a Dzsinn, tonikkal.
| |
| 1962. | [tulajdonos]: reménycölöp | 2013-10-20 19:25 | Fénymegálló
Reménycölöpökön álltam lábujjhegyen,
vártam, jöjjön a Fényeshatos villamos.
Pointillista festő ecsetjén egy pötty vagyok,
némi nedvesség, meghatározhatatlan szín, mely
ezeregy éjszakánként összeolvad a többivel.
Isten, küldj tavaszi csomagot, és írd rá:
„Rügyláda”, a címem ismered, hadd
bonthassam ki én, hadd láthassam, ahogy
kirajzanak belőle a zöldek. Tudod, én
mámor holnapra élek, Édentől keletre,
Waterlootól délre, sík mezőn, dombon és
hegyen, de legfőképp egy szigeten, ahol
minden egyszerre van, méhek
zsongják körül a virágzó fákat, és közben
holt avart gereblyéz a szél kupacokba.
| |
| 1961. | [tulajdonos]: yygg | 2013-10-20 17:22 | "A regény szelleme a sokféleség szelleme. Nincs regény, mely ne azt mondaná olvasójának: Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed."
Az idézet Kundera A regény művészete c. könyvéből való. Szép idealista gondolat, de azt hiszem, nem igaz. Ma már van olyan regény, amelyik bizony hogy megtartja olvasóját abban az állapotában, amely a média termékeinek rendszeres fogyasztása, a média általi tematizálás alapján alakult ki benne, amelyben ugyan van káosz, de rend is: hiszen mindig lehet tudni ki a jó, ki a rossz, ki menti meg a világot, hogy ne legyen még nagyobb baj, mint ami van. És ha nem lesz ennél nagyobb baj, akkor nincs is baj. | |
| 1960. | [tulajdonos]: Nyitott Műhely | 2013-10-18 22:16 | Akik nemet mondtak
(Takács Zsuzsa története alapján)
A Grand Medál elúszott, vagy
inkább elsüllyedt, így stílusosabb.
Lidérces, parázsló versekért
akarták nekem adni, és angolul kellett
volna megköszönnöm, egy gondosan
kiválogatott, szmokingos-nagyestélyis
hallgatóság előtt. Győzködtek,
fogadjam el, méltó vagyok rá.
Nehezen vették tudomásul, hogy
nemet mondtam, sokszor rám
telefonáltak, volt, hogy éjszaka is, de
nem és nem, megmakacsoltam magam.
Aztán másoknál is próbálkoztak,
ígértek fűt-fát, de végül mindenki
kihátrált a megtiszteltetés elől.
Mi, akik nemet mondtunk,
lassanként kezdtünk egymásra
úgy gondolni, mintha összeesküvők
lennénk, kik félszavakból is értenek,
és vannak közöttük egyezményes jelek.
Mind egy hajóban ülünk,
keményen és reménytelenül
evezünk szemben az árral, mely
szüntelenül visszasodor a NEM-hez,
melyet újra meg újra ki kell mondanunk.
| |
| 1959. | [tulajdonos]: bal | 2013-10-18 19:37 | | Az ATV betelefonálós műsorát ma a Political Capital-os Somogyi Zoltán vezette. Az utolsó betelefonáló egy hölgy volt, aki teljes elkeseredettséggel közölte a műsorvezetővel, hogy Magyarországon nincs többé baloldali televízió. Somogyi érezte, hogy vele elégedetlen a betelefonáló, és megkérdezte, hogy mégis mit rontott el. A hölgy nemes egyszerűséggel megadta neki a választ: mindent. A hölgy szavaiból mindenesere kiderült, hogy számára a baloldaliság a Kádár-rendszer iránti olthatatlan nosztalgiát jelenti. Így nehéz lesz modern baloldalt teremteni Magyarországon. | |
| 1958. | [tulajdonos]: név, kisbetűvel | 2013-10-18 16:46 | Hitler nevének első szótagja magyarul értelmes, és pozitív töltetű szó: hit. Ezt csak nemrégiben vettem észre.
Gyerekkoromban annyira csúnyának, démoninak találtam, hogy annak ellenére féltem tőle, hogy tudtam, meghalt régen. A világ minden bűnét vele azonosítottam. Szentül meg voltam győződve arról, hogy az ő nevét nem szabadna nagybetűvel kezdeni.
| |
| 1957. | [tulajdonos]: fáj a fujj | 2013-10-17 22:15 | A papíron levő mondatokat nyugodtan lehet közhelyesnek tekinteni, az efféle, "pozitív gondolkodást" megtestesítő szövegek, a maguk sikerre orientáltságával meglehetősen idegenek tőlem is. Az élet csak a sikerről szóló könyvekben szól a a sikerről.
Amikor a papírt fölvettem a járdáról, nem tudtam, mi van ráírva, tetszett a kézírás, és az volt bennem, hogy nem a járdán van a helye. A szeretetet éreztem benne, amit egy ismeretlen nő fejez ki (gondolom) egy férfinak. Leírtam, talán nem szerénytelenség azt mondani, ezzel maradandóvá tettem. Most már nyugodtan eldobhatom.
Pótlom, amiről elfeledkeztem. Annamária a lap aljára egy piros csomagolópapírból kivágott darabkát ragasztott, amelyen csillagok és behavazott fenyőfák láthatók. | |
| 1956. | [tulajdonos]: a Tüskevárból | 2013-10-17 21:54 | Mondatok, szövegrészek, melyek szinte beleégnek az emlékezetbe.
„...az első szippantás édes füstje.”
"Maga javíthatatlan álmodozó, Ladó."
"Süt ez a sparherd…
– Szerencsétlen! Iszen nincs is befűtve."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
