| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-08-29 00:35 Összes olvasás: 714810| 1995. | [tulajdonos]: Marianna szavaira | 2013-11-11 21:04 | Marianna, szerintem képtelenség, amit állítasz. Arra a részére gondolok természetesen, hogy "téged senki nem mer..." Nem is értem, mit akarsz mondani ezzel.
Ami a segítségemet illeti, a tőlem telhetőt mindig próbáltam megtenni, bár eközben sok értetlenséggel találkoztam. Meg persze egyetértéssel is. Sőt, ha jól meggondolom, ez volt a több. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1994. | Cz: Kelebi | 2013-11-11 19:59 | És most Kelebitől is küldöm (ezt a nemigazán Te ízlésed szerint valót, de számomra "pillanatnyi" aktualitása van):
Kelebi Kiss István
a Semmi-pillanat
lábadra léptek a buszon lehetett egy hónapja tán
s az a semmi-pillanat hetekig bujkált növekedett
mint egy daganat és ma újra fáj
az a régi alig-sérelem most akár tőr átmetszett valamit
s mint karácsonyi halból a bél kibuggyantak olyan dolgaid
melyekről nem is tudtál hiszen nem volt tünet
hogy észleld a jelenlétüket
egy hónapja hordtad magadban a kérdést
miért nem emelted föl a hangod
'legalább kérjen elnézést maga barom'
valami visszatartott és nem bújt elő belőled az állat
(talán mert ilyenné szocializáltak)
de mindvégig ott vándorolt benned repeszként a sérelem
karistolt bántott és hozzá csapódott a többi semmiség
csekkek lekésett vonat csöpögő csap
minden ellenséges és gonosz volt
s akár túlfűtött kazánban a nyomás
egye nőtt benned s feszített a harag
és gyűlölni kezdted már önmagad is
a gyávát a tutyimutyit aki
képtelen asztalra csapni jól odamondani
és majd egy verssel próbálja kiírni magából
hogy
lábára léptek a buszon lehetett egy hónapja tán
s az a semmi-pillanat hetekig bujkált növekedett
mint egy daganat és ma újra fáj
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1993. | Cz: Viga | 2013-11-11 19:51 | Köszönöm, Baltazár.
Vigát máris:
Viga Vendel:
Gondtextus
Még arra számítok, hogy vasalót kell vennem.
Mosópor van, tisztulok el. Kevéske létezés az
Úr teste napján. A rabszolga a fiának
nevében támad, ha fel.
A mennyek országa, hiszen az enyém. Boldog
vagyok így is, lehetek. Végül eljönnek,
segítenek a múltra, a múltamra ráivott,
kiváltott gyógyszerek.
Megtanultam autót vezetni a keserű lépteim
miatt. És jönnek szemben, tülkölnek, ordibálnak,
ahogy előzöm magamat.
Haza akartam jutni én is, de megjönni még sem,
a Bibliából. Gyökerestül látom át az erdőt
a távolban égő, tüzes almafáktól.
És jönnek ők is, a törődött szegények,
koldusbottal, szemben a pusztulással.
A csillagok nem sejtik már a sorsuk,
szemközt a fallal, a lényekkel háttal.
Nem beszélem én a nyelvemet. Nem
lát Isten, nem állok napon. Úgy van szavam,
mint levegő a présben. Kifújom: legyen,
elhagyom.
Nem vagyok kő, és nincs több üres árok
a szakadékon innen, ahonnan a túl. Mint a mesében,
itt minden csupa szalma. Fűszálon fekszem,
ha nem lenne ég. Nem kopogtatna.
Uram, add, hogy elvehess tőlem mindent. A hó
esést, a hamuszínű fákat. Nem félek
Tőled, kisimult az arcom, és tiszta
vagyok, mint akármely ki
halófélben lévő vadállat.
Nincs több elhaló remény. Az
utolsóba így kapaszkodom. És
kapaszkodik ő is, ahogy tud, belém.
És este lesz, és közös a véres párna. És
lesz feltámadás, és képregény.
| |
| 1992. | [tulajdonos]: jó, de | 2013-11-11 19:08 | Rendben, Sándor részt veszek.
De kérlek, add meg a Viga-vers címét, mert hirtelen fogalmam sincs melyik.
És inkább te válaszd ki a Kelebi verset is.
Némi türelmet kérek, mert pillanatnyilag nem csak a gyógyszerem, de a fejem is elgurult valamerre. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1991. | Janáky Marianna: tisztelettel és kedvesen :) | 2013-11-11 19:04 | Kedves Tamás! Szerintem téged senki nem mer megszólítani. Nem mennék bele a miértjébe, tudjuk mindannyian, azt hiszem, ezért örülök, hogy Sándor megtette. Te segíthetnél legtöbbet a DOKK-on! Én ebben (majdnem) biztos vagyok.
István döntésének okát sejtem, ezért meg is értem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1990. | Czékmány Sándor: felkérés | 2013-11-11 18:00 | "Ha szabad javasolnom, meg kéne keresni azokat az embereket, akik a dokk korábbi időszakában verseikkel, jelenlétükkel, humanitásukkal hasznára voltak ennek a közösségnek. És valahogy rávenni őket arra, hogy olykor-olykor nézzenek be, és néhány kommenttel mutassák, hogy figyelnek. Tudom, roppant idealiszttikus gondolat ez, mert lehet, hogy egyetlen porcikájuk se vágyik ide vissza, de az ember mégis csak olyan, hogy a kedves kérésekre nehezen tud nemet mondani."
Tisztelettel és kedvesen megkérlek, hogy vegyél részt a "versre-re" láncban. Javasolnám Viga Vendel Pilinszky apokrif-parafrázisát és Kelebi Kiss Istvántól tetszésed szerint. Kérésem teljesítésében bízva köszönettel
Sándor | |
| 1989. | [tulajdonos]: hír és egyebek | 2013-11-10 21:35 | Ma megtudtam az érintettől, hogy leköszönt a szerkesztői munkáról. Indokait egy nekem szóló levélben közölte, nem teszem közzé. Sajnálom, hogy Kelebi Kiss István már nem szerkesztő, de teljességgel megértem a döntését.
Csak reménykedni tudok, hogy az új kezdeményezés életet visz a dokkba. Bártfai Attila Márk magasra tette a mércét elemzéseivel, de örömmel látom, hogy a többiek is beleadtak apait-anyait.
Bárcsak sikerülne sértések és sértődések nélkül ezt továbbvinni.
Ha szabad javasolnom, meg kéne keresni azokat az embereket, akik a dokk korábbi időszakában verseikkel, jelenlétükkel, humanitásukkal hasznára voltak ennek a közösségnek. És valahogy rávenni őket arra, hogy olykor-olykor nézzenek be, és néhány kommenttel mutassák, hogy figyelnek. Tudom, roppant idealiszttikus gondolat ez, mert lehet, hogy egyetlen porcikájuk se vágyik ide vissza, de az ember mégis csak olyan, hogy a kedves kérésekre nehezen tud nemet mondani. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1988. | krisztina: Durell | 2013-11-10 20:53 | | Végigfutott a hideg a hátamon! Mi egyforma mondatokat jegyzünk meg? | |
| 1987. | [tulajdonos]: jól nézünk ki | 2013-11-10 16:46 | L. Durrell írja az Alexandriai négyesben:
"... a szerelem törvényszerűségei közé tartozik az is, hogy az 'igazi' mindig
vagy túl korán, vagy túl későn érkezik az ember életében."
| |
| 1986. | [tulajdonos]: uelo | 2013-11-10 16:32 | "Soha nem tudtam senkit annyira irigyelni, hogy cseréljek vele."
(F. mondta február 27-én.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
