NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-05-06 07:19 Összes olvasás: 682038Olvasói hozzászólások nélkül| 1937. | Korányi Mátyás: alpáriságról | [tulajdonos]: nem láttam | 2013-10-08 18:27 | | Tamás! Mire én láttam azt a bejegyzést, már moderálva volt. Hétvégén Balatonra utaztam, de a rossz idő miatt szombaton hazajöttem. Este, mikor gép elé ültem, már túl voltatok ezen. Üdv. | |
| 1936. | [tulajdonos]: nem láttam | 2013-10-08 18:15 | Az előbb nem vettem észre, sajnálom. Az időrendiség okán az én felvetésemre adott válasznak hittem. Nem az volt, bocsánat.
A szerkesztőtársad általi moderálás viszont abban engem igazol, hogy a hang megengedhetetlen volt, és a törlést te is megtehetted volna. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1935. | Korányi Mátyás: alpáriságról | [tulajdonos]: alpári? | 2013-10-08 18:08 | | Nyilvánosságra hoztam az egymondatosomat. Nem is a te kommentedre reagáltam Tamás, hanem az "ebből elég: keresd meg ha elgurult" című bejegyzésre (ami szintén elég szép stílusú, mit ne mondjak). Ez a két hsz. látható az 1919. és 1923. számú bejegyzéseknél. Más egymondatos megjegyzésem a "Cecília-üggyel" kapcsolatban sem volt. Figyelmesebb olvasást! | |
| 1934. | [tulajdonos]: alpári? | 2013-10-08 17:44 | Kedves Imre, szerintem menjünk lépésről lépésre.
Egy Cecília nicknevű gyűlölködő a dokk történetének egyik legocsmányabb hozzászólását produkálta a naplómban, amit némi vívódás után közzétettem, annak jelzésével, hogy főszerkesztő úr majd törli, ha nem ért vele egyet. Korányi Mátyás ezt nem tette meg, sőt kifejezetten megvonta a vállát, hogy ez nem rá tartozik. Érdekes, hogy KM-nek ez az egymondatos megjegyzése aztán eltűnt a semmibe, még nyoma sem maradt a falon, csak az emlékezetemben.
Természetes, hogy C. megjegyzése után az enyém is okafogyottá vált, lehet, hogy nehéz elhinni, de eszembe jutott, hogy magam kérem a törlését. A dokkon kívül egyéb dolgaim is vannak, végül elfeledkeztem az egészről. Nem tudom, milyen érzés lehet egy saját naplójában meggyalázott ember néhány olyan mondatát kimoderálni, mellyel a turhát próbálja letörölni magáról, te már tudod.
Kénytelen vagyok felidézni a közös emlékezetbe beleégett mondatokat. „Ők gyűlölnek. Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.” (Kornis Mihály, 1993)
A hajléktalanokkal kapcsolatos, vitának aligha nevezhető ütközet alapján egyértelmű volt, hogy a kérdés megközelítése egyértelműen egy liberális/konzervatív törésvonal mentén történt. Ha valaki azokkal a szavakkal esik neki a naplótulajdonosnak, mint „Cecília” tette, aligha igényel nagy beleérző képességet, hogy ebben a hasadásban a liberális oldalon lévőnek tételezzük őt. Ez mitől alpári? Nem értem, miért kell ennyire álszentnek lenni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1932. | Szőke: ki? | 2013-10-08 15:28 |
Kedves Baltazár!
Múltkor töröltem innen egy hozzászólást közönséges hangneme miatt.
Ugyanakkor most látom, hogy sajnos válaszoltál rá, és a válaszod nem kevésbé alpári.
Miért gondolod, hogy a hozzászóló és Kornis Mihály valamiféle "ti"?
Hogy jön ide éppen Kornis Mihály?
Kik azok a "ti"?
Miért gondolod, hogy személyes sértegetésre ezzel a "tudjukmivel" kell válaszolni?
(Nem akarok itt most példákat sorolni a gyűlöletre, amelyek véletlenül mind nem jutottak eszedbe.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1930. | karaffagye: és ha kutya lennék? | 2013-10-07 10:52 | Az európai emberek megsimogatják és etetik a kutyákat, annak ellenére, hogy nem esznek kutyahúst. Emberhúst sem esznek, de fajtársaikat az embereket a legritkább esetben szokták megsimogatni, vagy etetni, ha azok szerintük "kutyastátuszba" kerültek. Érdekes kérdés, hogy miért van ez így? Miért érzünk kényszert egy állatot megsimogatni, mosolyogni rá, egy emberbe meg kényszert érzünk belerúgni? Talán azért, mert azt hisszük, hogy az állat tőlünk teljesen különálló és rövid életet él, ezért "közelítjük" magunkhoz, míg egy ember gondolkodik, beszél, néz, beleszól, együtt él, és sokáig él, ezért "távolítjuk" magunktól? Félünk a hosszútávú felelősségtől? Sokszor már a családban is? Félünk a szeretetnyilvánítástól? Féltjük otthonaink magányát, nyugalmát egy másik embertől? Társainktól? Ha emberről van szó, könyörtelenül kimondjuk hibáit, és rögtön tanácsokkal akarjuk ellátni, mit is kellene csinálnia, hogy is kellene csinálnia. (?) Talán a hajléktalannak, a csövesnek, a szabad életet szeretőknek épp ebből (is) elegük van, amikor a társadalomból "kivonulnak". Ők nézetem szerint a bátrak de szegények, büdösek de szabadok, éhesek de könnyedek, szabadok de családtalanok, egyszóval "kutyastátuszúak", míg mi a pénzt birtoklók, háztulajdonosok jószaguak, ételektől elnehezültek vagyunk, de szabadságról egyáltalán nem is beszélhetünk, és az ilyen szabad "kutyákról" meg van a véleményünk!
Egy végzetesen álszent, kereszténynek nevezett társadalomban élünk, és ez csak akkor fog megváltozni, ha ti sem csak beszéltek a hajléktalanok problémáiról, hanem befogadtok egyet, vagy megetettek egyet, megsimogattok egyet, elbeszélgettek eggyel, és nem a kutyákra költitek szemrebbenés nélkül a pénzeteket! S mindezt ráadásul csendben, szó nélkül, úgy, hogy akár senki se tudjon róla csak az érintett. A kutyákra nem sajnáljátok a pénzeteket, szereteteteket, az emberre igen!?
(A politika feladata lenne, hogy adóforintjainkból tisztességesen és szolidárisan megoldja a "hajléktalan kérdést". Lenne miből, pl. elmaradhatna egy stadionépítés. Érthető indok, hogy senki se feküdjön a fagyban, de senki se piszkolja az aluljárót, vagy a köztereket sem!! Ám a nagy kérdés az, hogy a hajléktalanok beköltöznének-e egy ilyen társadalom adta lakásba, betagozódásra lenne-e bennük hajlandóság, feladnák-e elgondolásaikat a szabadságról, a könnyedségről, a "törvényen kívüliségről"? Gyanítom, mindig lennének, akik nem!! Érzésem szerint ez a törvény egy végzetesen vak, a problémát a szőnyeg alá seprő megoldás. Egyrészt úgysem lesz a hajléktalannak miből kifizetni a büntetést, másrészt ha nem fizet, akkor kriminalizálják, akár egy tolvajt, vagy egy gyilkost. Ezt vajon felvállalják? Fel kell ezt vállaltatni velük? "Maaaargit, nooormális?" Ja, és így is, úgy is te, ti, mi fizetjük majd a cehhet!!!) | |
| 1929. | [tulajdonos]: Dvorcsák Gábor verse | 2013-10-06 16:54 | Nem embernek való vidék
nem embernek való vidék ez itt – ki
még nem annyira vén – testileg –
más és más karokban s korokban –
ezt csak próbálná – szendereg s
néhány kötelességtudó mély
érzésű madár nótákat darál
a fák ágai közt mert hajtja őket
az ösztön hiába érzik bent
mélyen hogy itt valami már
régóta nem stimmel… s a lazaccal
telt vízesések heringekkel egyre
kevésbé zsúfolt tenger – húsok
szárnyasok és halak s a moho
sapiens egyben nyaranta s telente
mi megfogant meg is születik majd
meghal még ha nem is él sokáig sem
jól és épen míg csapdába csalva
e zenei kelepcében senki nem gondol
semmi tiszta észre – mindenféle
halhatatlanságnak már rég vége
s elszomorító hogy egyáltalán
fölverhető a kérdés van-e tán valami
a nap alatt ami még újrakezdhető?
(A Fedél Nélkül szeptember 26-i számában olvasható ez a vers.) | |
| 1928. | [tulajdonos]: Páva László verse | 2013-10-06 12:52 | Üres zsebbel
Zsebem csendes,
mint a sír,
nincsen pénzem,
fém, se papír.
Megyek hát merre
lábam visz,
bámulom a kirakatok áruit.
Szemem kapkodva választ
kerékpárt, fényképezőt, televíziót,
mindent, ami kéne,
ha az emberfiának lenne pénze.
De nem tehettem mást:
a hanglemezárusnál
ingyen meghallgattam
Handeltől a Messiást.
A vers a Fedél Nélkül szeptember 26-i számában olvasható, akitől pénteken vettem, még azt is megmondta, hogy bablevest fog enni abból az 500 forintból, amit tőlem kapott.
Mindenkit biztatok, érdemes megvenni, Dvorcsák Gábortól egészen kitűnő vers van benne. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
