NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-08-07 08:59 Összes olvasás: 708845| 1970. | [tulajdonos]: ? | 2013-10-28 08:49 | | A szöveget a Spanyolnátha felkérésére írtam két és fél éve. Nem tudom, ki az a Barát Kata, de mos már kezd érdekelni a dolog. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1969. | olvasó: jöhet a zöld | 2013-10-27 21:31 | | Már bocs, hogy elnézést, de a "jöhet a zöld" című posztodat szinte szóról szóra leírta Barát Kata, már több évvel ezelőtt, vers is született belőle. Netalán te vagy ő, vagy csak "véletlenül" azonosan gondolkoztok? | |
| 1968. | [tulajdonos]: Taxman | 2013-10-27 19:41 | "- Ő végezte azt a híres kutatást az adókról. Visszament egészen a kezdetekig, végigolvasta a kongresszusi jegyzőkönyveket, és tudja, hogy mit derített ki? Azt, hogy semmiféle törvényes alapja sincs, hogy jövedelemadót vessenek ki ránk!"
Az idézet megint Franzen regényéből való. Erről valahol olvastam már egy magyar szerzőtől, de elég abszurdnak tűnt. Erre most egy amerikai író regényében újra szó esik róla.
Franzen mindenesetre itt óvatos, ugyanis egy mellékszereplő szájába adja ezt, akivel Joey (aki republikánus lett) egy buszút alatt beszélget. | |
| 1967. | [tulajdonos]: kétféle | 2013-10-24 16:53 | A szobanövény költészet virágcserépnyi földbe mélyeszti gyökereit, hogy végül már önmagukból kelljen szívniuk a táplálékot. A tied az egészbe vájja gyökereit, és mit bánja, hogy sok szikes talaj van, és kevés televény, az egészből mindig jut elegendő anyag, hogy élet szülessen.
| |
| 1966. | [tulajdonos]: az elefánt egy szamár? | 2013-10-24 15:57 | Még mindig Franzen, avagy Amerikában is van megosztottság, nem is kicsit.
"- Az a helyzet, hogy Joey republikánus lett. Úgyhogy nem nagyon barátiak a beszélgetéseink." | |
| 1965. | [tulajdonos]: Szabadság? | 2013-10-24 15:52 | „Bár az elmúlt évek során elég sokszor fellépett Washingtonban, a város vízszintessége és az idegesítő átlós sugárutak mindig kiborították. Úgy érezte magát, mint egy kísérleti patkány a kormányzati útvesztőben. A taxi hátsó üléséről még azt se tudta megállapítani, hogy a sofőr tényleg Georgetownba viszi-e, vagy az izraeli követségre, hogy intenzív kihallgatásnak vessék alá. A járókelők olyan egyformán voltak öltözve, mintha egyenruhát viseltek volna. (…) Mintha az egész város egyetlen parancsszó lett volna. Mely azt parancsolta a kopott motorosdzsekijét viselő Katznak, hogy halj meg.”
Az idézet az évtized legjelentősebb amerikai írójának tartott Jonathan Franzen Szabadság c. regényéből való, a fordítás Bart István érdeme. Az egyik főszeereplő lidércnyomásként éli meg, hogy hazája fővárosába kellett utaznia. Ahol a kormányzat működik, meg az izraeli nagykövetség. Amúgy, apai ágon zsidó.
| |
| 1964. | [tulajdonos]: kapcs. ford. | 2013-10-23 20:19 | Amikor valaki fordít, miért nem tud ellenállni a kísértésnek, és miért kell beletennie a fordításba olyan szavakat, hogy pőre, meg rőt, meg legott?
Nem értem, mi a célja ezekkel a a modoros szavakkal?
Ha az eredeti vers melegítőt visel, felesleges nercbundát adni rá. | |
| 1963. | [tulajdonos]: jöhet a zöld | 2013-10-22 22:01 | Végre április van, amit a költő akart, mióta őszkunyhóba kényszerítette a hideg. Gyönyörügyeket fakaszt a napsütés egy száraz ágon, a fehér sejteket színesre mossa az eső, humuszt fogan tőle a szik, a búvócsigák a fényre másznak, a szemérmetlen dombokat pedig elborítja a sarjadás, zöld angyal világít éjjel-nappal, kobold-ágyúk dörögnek a mese-erdőben, önkiszolgáló virágüzletet nyit a mező, érdeklődés hiányában elhalasztják a járványt, én pedig meghúzom két pont között a leghosszabb esemest, több a karakter benne, mint az eddigi csúcs volt---
Tiszteletet parancsoló sodronyingem zizeg, ahogy lóra szállok, fehér ménemmel trappolok zöld gerinceden fiacskám, tavasz. Lelenc gyerek vagy, de ne félj, felnősz te is, soványka lábad kalimpál, amikor fejest ugrasz egy kökénybokorba.
Ahogy mozdulsz, yin és young öleli egymást.
Én, mondom ezt, Aladdin: szeretlek, tavasz, csodalányka.
Most pedig jöhet a Dzsinn, tonikkal.
| |
| 1962. | [tulajdonos]: reménycölöp | 2013-10-20 19:25 | Fénymegálló
Reménycölöpökön álltam lábujjhegyen,
vártam, jöjjön a Fényeshatos villamos.
Pointillista festő ecsetjén egy pötty vagyok,
némi nedvesség, meghatározhatatlan szín, mely
ezeregy éjszakánként összeolvad a többivel.
Isten, küldj tavaszi csomagot, és írd rá:
„Rügyláda”, a címem ismered, hadd
bonthassam ki én, hadd láthassam, ahogy
kirajzanak belőle a zöldek. Tudod, én
mámor holnapra élek, Édentől keletre,
Waterlootól délre, sík mezőn, dombon és
hegyen, de legfőképp egy szigeten, ahol
minden egyszerre van, méhek
zsongják körül a virágzó fákat, és közben
holt avart gereblyéz a szél kupacokba.
| |
| 1961. | [tulajdonos]: yygg | 2013-10-20 17:22 | "A regény szelleme a sokféleség szelleme. Nincs regény, mely ne azt mondaná olvasójának: Bonyolultabbak a dolgok, mintsem hiszed."
Az idézet Kundera A regény művészete c. könyvéből való. Szép idealista gondolat, de azt hiszem, nem igaz. Ma már van olyan regény, amelyik bizony hogy megtartja olvasóját abban az állapotában, amely a média termékeinek rendszeres fogyasztása, a média általi tematizálás alapján alakult ki benne, amelyben ugyan van káosz, de rend is: hiszen mindig lehet tudni ki a jó, ki a rossz, ki menti meg a világot, hogy ne legyen még nagyobb baj, mint ami van. És ha nem lesz ennél nagyobb baj, akkor nincs is baj. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
