NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-05-31 17:32 Összes olvasás: 690461| 1948. | [tulajdonos]: rég volt | 2013-10-16 19:42 | | Azt hiszem, Bálint Endrétől hazajövet zúdítottam rá apámra mindazt, amit a világról, a rendszer tarthatatlanságáról gondoltam. Nyár volt, nyugágyban ült, és emlékezetem szerint nagyon meglepték a többpártrendszerre, emberi jogokra vonatkozó gondolataim. Talán meg is ijedt, hogy ilyen „lázadó” fia van. Szomorkás arra gondolni, hogy neki a Kádár-rendszer jó volt. | |
| 1947. | [tulajdonos]: furcsán az időről | 2013-10-13 09:36 | El ne hidd
Be voltunk zárva négy fala közé,
erre most hirtelen
világgá olvad a tél,
minden szétfolyik, cuppog a csizmánk,
ám gyorsan szikkad a sár, és
porra vált.
Támad a nap, megint
süthetünk harckocsink
páncéllemezén tükörtojást, és
megehetjük a tar ágakon csüngő
palacsinta-órákat is,
megeszünk mindent,
idő van –
Kileng az inda, Tarzan
kapaszkodik belé,
Dali röptében lefesti,
valahogy elütjük az időt,
időre megyünk,
maradunk egy időre,
állni látszik.
És hogy nem vettük észre, hogy máris
avarérett az erdő? No, melyik
kezemben van a tél? Üthetsz
bármelyikre, megtalálod,
minden sejtedig fázni fogsz,
hogy olvad a sarkvidék?
El ne hidd, én is jégkorszaki
sipkát húzok fejemre,
és várom a hivatal válaszát, mikor
engedélyezi végre, hogy ne csak
viccből nevezhessem magam
Ötzinek.
| |
| 1946. | [tulajdonos]: Regény | 2013-10-12 18:36 | Kérdezem, kérdezték mások is, miért nem inkább Szentkuthy, ha idol kellett, mintakép, menedék, barlangba bevilágító szemek, szóval miért nem ő? Ottlik nem olyan határtalan, de nagyon szerethető. Aki ma verset ír, érzi, regényt várnak a szerzőtől, regénynek kell születni, ezt mondja Karátson is, mindegy milyen, ormótlan, összevissza, szétszedhető, lapra szerelt, gyurmaregény, kőregény, regényregény… Regény legyen, regény a gáton, legyen jó nagy szája, pofázzon mindenről és mindenkiről, engedje, hogy a regénybe betóduljon az élet. Jaj, beleszerettem a saját gondolatomba, ki és mit szavatol, milyen beavatásba lépünk, bódultan füstölőktől, hajnal-hidegtől józanodva, de bízva a lét megragadásának képességében. Ezért érdemes beleveszni a betűkbe.
| |
| 1945. | [tulajdonos]: egy könyv | 2013-10-12 16:28 | | Két napja a Boráros téren megvettem Alain Finkielkraut A hálátlanság c. alig használt könyvét. A kereskedő mondta, hogy azt hitte, ezt a könyvet sohase fogja eladni. Nagy örömömre bőségesen említi és idézi Kosztolányi Dezsőt és Bibó Istvánt. | |
| 1944. | [tulajdonos]: katonák | 2013-10-12 14:53 | „Közös életük során mély barátságok szövődtek e férfiak között; többségük számára e tábor jelentette a hazát, s családtalanok lévén, egy-egy társukra irányult szeretetvágyuk, egymás mellett aludtak, egy köpönyeg alatt, a csillagok fényénél. Az örökös csatangolásban a különböző országokon át, a gyilkosságok és kalandok közben különös szerelmek születtek és fajtalan egyesülések, melyek oly komolyak voltak, mint a házasság, az erősebb védte a fiatalabbat a csaták közben, átsegítette a szakadékokon, letörölte homlokáról a lázverejtéket, ennivalót lopott neki; a másik pedig, az útszélen összeszedett gyerekből lett zsoldos, ezernyi gyöngéd figyelmességgel, hitvesi odaadással fizetett e hűségért.”
Ez az ókori zsoldos katonákról szóló részlet Flaubert Szalambó című regényéből való, Bartócz Ilona fordításában. Különös, hogy éppen aznap jutottam el ehhez a részhez, amelyen arról olvastam, hogy Nyáry Krisztián szerint Kölcsey férfiakhoz írt szerelmes leveleket.
| |
| 1943. | [tulajdonos]: fény | 2013-10-12 09:42 | Mielőtt szemem elsötétül,
belém kötik az illúziót.
És mire lassan lecsöpög,
kifényesedek belül.
| |
| 1942. | [tulajdonos]: tört rész | 2013-10-11 19:10 | (Mondd a sötétet is, ne csak, mi világít.
Próbáld kifürkészni az Isten imáit.)
| |
| 1941. | [tulajdonos]: nyári emlék | 2013-10-11 16:58 | Nyitott ablaknál ülök, számítógépen Marcus Millert hallgatok, és ötven méterrel fölöttem éktelen zajjal elszáll a sárga szúnyogirtó repülőgép.
Meg vagyunk mentve!
Rémületében biztosan meghalt az összes szúnyog.
| |
| 1940. | [tulajdonos]: szent helyen | 2013-10-10 23:24 | Állok a Ferenciek terén, a templom előtt, valakit várok. Tőlem két méterre egy lány, láthatóan valakit vár ő is. Egyszer csak odalép hozzám, és kissé zavartan megkérdezi, hogy szerintem jó helyen várakozik-e, ha az a valaki, akire vár, azt mondta neki, hogy a mecset előtt várja. Először azt hittem, rosszul hallok, és azzal próbáltam előre menekülni ebből a csapdából, hogy megkérdeztem, vicces ember-e ez a valaki. Láthatóan nem értette, miért kérdezem ezt, megsajnáltam, és mondtam neki, hogy ez keresztény templom, a mecset meg mohamedán. Erre ő előállt azzal, hogy ő meg úgy tudja a mecset a templom korábbi neve. Én udvariasan, de határozottan kitartottam korábbi állításaim mellett, és erősödő zavart éreztem, annyira abszurd volt a helyzet, annyira mellbevágó a lány tudatlansága. Hazaérve minden eshetőségre készen utánanéztem a dolognak, és csodák csodája, a török időkben dzsámi volt itt. Most próbálom elhelyezni a sakkfigurákat a táblán. A vicces ember, akivel nem is találkoztam, nemcsak vicces, hanem tájékozott is, meg persze kegyetlen is, hiszen hülyét csinált a lányból. A lány őszintén hozta saját magát, valahogy én is beleillek a képbe. Amúgy hálás vagyok a vicces embernek, aki csak távozásom után jelent meg, mert nélküle sose tudtam volna meg, hogy a szent helyek olykor keresztény templomok, olykor dzsámik. A hely szent, csak a szereplők gyarlók.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1939. | karaffagye: Dvorcsák | 2013-10-09 14:27 | http://www.fedelnelkul.hu/articles.php?article_id=537
http://www.fedelnelkul.hu/viewpage.php?page_id=315 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
