NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-10 18:37 Összes olvasás: 662877| 4324. | [tulajdonos]: 84 éve | 2019-12-06 21:36 | Illyés Gyula 1935. március 14-i naplóbejegyzése:
"Babitsékkal moziban, utána nálunk vacsorázunk, éjfélig. Mihály és Ilonka kölcsönös idegenkedése." | |
| 4323. | [tulajdonos]: életkép | 2019-12-06 18:56 | Ülök a buszon ma reggel. Rákanyarodunk egy egyirányú utcára, majd megállunk. Dudál a sofőr. Megint dudál, és ez a második dudahang érezhetően türelmetlenebb az előzőnél. Kinyitja az első ajtót és elkezd üvölteni a mellette szabálytalanul parkoló autó vezetőjével, követelve, hogy induljon végre. Az autó meg se moccan, erre leszáll és tenyérrel elkezdi ütni az autó ablakát. Az autó vezetője lehúzza az ablakot, ő is üvöltözni kezd, kiszáll az autójából, feljelentelek, kiabálja a buszvezetőnek. Az utasok szótlanul figyelik az eseményeket. Végre elindulunk, a sofőr mintegy magának mondja, persze úgy, hogy mi is halljuk, hogy három centi helyett hagyott a busznak az autó.
Amíg az események zajlanak, addig az ember jobban hisz a kiabálásnak, mint a valóságnak, és csak most, mikor bepötyögöm a reggeli esemény krónikáját, jövök rá, hogy a busz simán elfért volna, hiszen az autó viszonylag testes vezetője ki tudta nyitni az ajtót és ki tudott szállni anélkül, hogy a buszhoz kellett volna préselődnie. Mintha csak egymásra várt volna a két férfi, hogy veszekedjenek egy jót harminc ember füle hallatára. | |
| 4322. | [tulajdonos]: bux | 2019-12-06 17:49 | Tegnap egy könyvbemutatóra menet megálltam a Corvin közben lévő könyvszekérnél, és kincseket találtam.
Illyés Gyula 1929 és 1945 között írt naplóját, Czakó Gábortól az Eufémiát, ami abban az évben jelent meg, amikor Illyés meghalt.
A bemutató után megint megálltam a könyveknél, és a bőség zavarával küzdve még egy könyvet vettem, a nagy zeneszerző unokahúgának, Kszenyija Jurjevna Sztravinszkajának a nagybátyjáról írt, illetve szerkesztett kötetét.
A háromból kettő tényirodalom, ha lehet őket így nevezni, és csak a Czakó-regény fikció. Bár ez se teljesen igaz, hiszen a reménytelenül önmaga romjai alá temetődő szocializmus krónikája, amely annak a korszaknak a lehetetlen, körülményes, hazug és ebből fakadóan kacagtató nyelvezetén íródott. | |
| 4321. | [tulajdonos]: Vigília 2019. december | 2019-12-06 17:14 | Kések és sietek
Egykedvű tüzek lobogása
visz el a révületig.
Csak nézem őket, és
közben dúskálok a fagyban,
eltévedek a vér erdejében,
kiszáradt vízesés robaja vagyok.
Vagy inkább óra,
aki nem is sejti, hogy
másoknak ő mutatja az időt?
Egyszerre kések és sietek,
miközben félrehúzódva
figyelem, ahogy egymásba
gabalyodnak a világ
illékony monológjai.
Nincs annyi írnok, hogy
mind lejegyezze őket. | |
| 4320. | [tulajdonos]: tennap | 2019-12-02 21:23 | Hosszú idő alatt alakult ki az a véleményem, hogy szerencsésebb lenne, ha a szerzők egy része az energiát nem a rossz verse megvédésére, hanem inkább a jó vers megírásába fektetné.
Persze a vers a mi édes gyermekünk, aki akkor is a leggyönyörűbb, ha három füle van, viszont orra nincs, és ennek okán levegőt a hónalján keresztül kénytelen venni.
Úgy látszik, hatalmas hiba, sőt vétek, sőt még sőtebb bűn, ha az ember jóindulatból nem nevesíti, hogy kinek melyik megnyilvánulása volt az utolsó csepp a pohárban.
Úgyis jön valaki, aki magára veszi az egészet, besértődik, és rávágja a nem létező ajtót a sajnos nagyon is létező szerkesztőre.
Hadd jelezzem, nem mentegetőzésképpen (erről ugyanis leszokóban vagyok), hogy a Sorrento napló mélyen tisztelt szerzőjének egyáltalán semmi szerepe nem volt a tegnap 21:49-kor közzétett szösszenetem megírásában. Volt tegnap valaki, aki délután négy óra körül harcba szállt Dezső Márton szerkesztőtársammal.
Tekintve, hogy eszem ágában sem volt meót írni az érintett versre, helyesebbnek láttam, ha egy egyszerű naplóbejegyzés szintjén marad, a mit erről az egészről gondolok.
Ennyi. Akarom mondani, ennyike. | |
| 4319. | [tulajdonos]: ritka minta | 2019-12-01 21:49 | Nem értem, hogy aki nem képes elviselni, hogy egy szerkesztő véleményt formál a művéről, az miért erre az oldalra küldi?
Küldje egy irodalmi folyóiratnak, és a szerkesztő válaszát (ha lesz egyáltalán) egyedül ő olvashatja.
Nehogy már abból kelljen kiindulni minden egyes vers meózásánál, hogy remekművel van dolgunk.
Amúgy remekművel, vagy akár csak nagyszerű verssel találkozni felvillanyozóan csodálatos dolog, és ilyenkor minden éplelkű szerkesztő boldogan kiáltja a világba örömét és elragadtatottságát.
| |
| 4318. | [tulajdonos]: hét szóra | 2019-12-01 11:05 | Nekem ne akarják megmagyarázni, hogy nincs is
göbösödés ezen a drága kabáton!
Nemrég vettem, és már úgy néz ki,
mintha húsz évig hordta volna a nagyapám!
Megyek a fogyasztóvédelemhez, ők majd
szétcsapnak maguk között!
Van kinn valaki, nővérke?
Egy asszony vár a doktor úrra,
ha szabad mondanom, igazán nem mindennapi teremtés.
Hívja be.
Hát Maga az, Édes Anna Karenina,
Édes Anna örök,
mit keres itt az Ezeregyéjszakai Ügyeleten?
Ez a kedves kis gólya a magáé?
Csak nem ő a beteg?
Vagy ő a kalifa?
Tudja, a jelszót nem mondhatjuk ki helyette.
De hátha hoz magának egy kisbabát…
Mióta szeretné, hogy legyen…
És ha már itt van, szívesen
megvizsgálom a szeméremdombját,
meg mindent, amit kell.
A paraván mögött vetkőzzön le,
és ne ijedjen meg, azok a kis fókák ártalmatlanok.
A prémjük miatt vettem őket, de még nőniük kell.
Hogy csak az ujját vágta el?
Szólok a kollégámnak, mindjárt jön és bekötözi…
engem épp kihívtak egy komoly balesethez.
A hinta-palinta homlokon csapott egy gyereket. | |
| 4317. | [tulajdonos]: pálca | 2019-11-27 09:02 | Képzeletem tegnap Sztravinszkij kezébe karmesteri pálcát adott, de némileg utánajárva úgy tűnik, hogy a Zeneakadémián soha nem dirigált, csak Zongoraversenyét játszotta.
Mindazonáltal vezényelt Budapesten a Vigadóban, majd aggastyánként az Erkel Színházban. | |
| 4316. | [tulajdonos]: mai | 2019-11-26 23:38 | | Amikor néztem a mai hangverseny szerzőit, az jutott eszembe, hogy közülük hárman jártak ebben a csodálatos koncertteremben, amit Leonard Bernstein úgy jellemzett, hogy olyan szép, mint egy Liszt-rapszódia. Kodály persze nemcsak járt itt, hanem tanított is, Richard Strauss és Igor Sztravinszkij jártak is, vezényeltek is itt. És mit tesz isten, a három nagy előd után a műsor negyedik szerzője, az alig huszonhét éves argentin Alex Nante is felszökkent a pódiumra, amikor Fuvolaversenyének ősbemutatója befejeződött. Négy zeneszerző találkozott a Zeneakadémián ma este; hárman lélekben, egy testben is jelen volt. Tökéletesen illeszkedett egymáshoz a négy mű, nem akarok túlzásokba esni, de egyszerűen frenetikus volt a program. Páva-variációk, Tűzmadár szvit, Fuvolaverseny, Till Eulenspiegel vidám csínyjei. Csupa fényességes, tündökletes zene. Az egész hazautat bevilágították. | |
| 4315. | [tulajdonos]: rádiók | 2019-11-24 00:03 | Pár hete késő este hazafelé egy költészeti műsorba botlottam. Csodálatos verseket szólaltattak meg, de sajnos fogalmam sem volt, ki a szerző. Hazaérve egy karakteres szövegrészletet a keresőbe írva megkaptam a választ: Gérecz Attila a költő. A versek a Magyar Katolikus Rádióban hangzottak el.
Ma este megint hazafele tartottam, és a szokásos kattintgatás során egy zenei összeállításnál állapodtam meg. Remek zenék szóltak, és egyszer csak egy ismerős szövegrészletre lettem figyelmes. Rájöttem, hogy ez bizony Gérecz Attila. Ezúttal a Civil Rádió volt a médium.
A szembenállás szintje tragikus, napi szinten tapasztaljuk. De legalább Gérecz Attilát illetően egyetért a katolikus meg a civil rádió.
És én a jajistenem, de rettenetes alak veszem észre mindezt. Mert aligha sokan hallgatnak olykor katolikus, olykor meg civil rádiót.
Mindegy, olvassatok és hallgassatok Gérecz Attilát; jó költő. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
