DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38692 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Veres Mária: pillanat
Tamási József: 2023
Zsigmond Eszter: Gondolatok
Vadas Tibor: Fekete koszorú
Vadas Tibor: Ütemre és dalra
Vadas Tibor: Kérdések dísztelen
Albert Zsolt: Éjszakai páncél
Tóth János Janus: pillanatok
Tóth János Janus: Hol az Isten?
Tóth János Janus: Szeptember
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 6 órája
Bátai Tibor 7 órája
Filip Tamás 8 órája
Egry Artúr 17 órája
Duma György 18 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Valyon László 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Csombor Blanka 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Vadas Tibor 6 napja
Kiss-Teleki Rita 6 napja
Tamási József 6 napja
Zsigmond Eszter 9 napja
Farkas György 10 napja
Mórotz Krisztina 11 napja
Szakállas Zsolt 19 napja
FRISS NAPLÓK

 szilvakék 7 órája
történések 12 órája
Bátai Tibor 13 órája
Hetedíziglen 14 órája
Janus naplója 18 órája
A vádlottak padján 22 órája
DOKK estek 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
A fény nem publikus 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Pssz!Ich-ézis
Legutóbbi olvasó: 2024-03-19 02:37 Összes olvasás: 9398

Korábbi hozzászólások:  
39. [tulajdonos]: 2023 02 062023-02-06 23:17
Az hagyján, hogy rég volt már, mikor utoljára itt, meg hogy egyáltalán: napló - jóformán magam is kicserélődtem, részint, a személyiségem meghatározó részei tisztultak le, vagy alakultak át az elmúlt évben, és van még hova fejlődni, bár egy kisebb számvetést mindenesetre bátorkodhatom tartani, most, hogy szusszanásnyi időm engedi.
Nagyon fontos és szükséges lépés volt az életemben hogy szakemberhez fordultam, noha úgy találom, utólag, inkább csak megerősített, és leginkább: segített meghúzni a kontrasztokat, de mindenképp létező gyakorlatoknak adott struktúrát, általam is megtett megállapításokat karikázott be, nem volt döntő szerepe, ilyen értelemben. Legesleginkább talán a felismerésben, hogy a tudattalan értékreflexet, ami bennem él a szellemi műveltség kapcsán- kifelé, befelé egyaránt és ambivalenciát szülve - értelmezzem, elfogadjam, és éljek vele, így felszámolván a disszonancia destrukció néven csúfolt jelenséget, letettem egy emelt szintű történelemérettségit, és felvételiztem, és felvettek, és dolgoztam, heti 40-et, hogy megéljek, rongy voltam, mire meglett, de 34 kredit, nappalin 4es feletti átlaggal, mind a 11 kurzust teljesítve, a dolgozatok többségét nem is akármilyen értékeléssel visszakapva, most azt hiszem megveregetem a vállam, de azonnal tudatosítom magamban, hogy elértem a határaimat, és vissza lehet egy kicsit venni a gázból, mert ez így nem egészséges.
Mindig nagy slunggal megyek előre , ez egy tudattalan stratégia, amint azt sikerült megfejtenem, igen hasznos is tud lenni, bár sokáig nettó blődségnek gondoltam, mindenképp megállapítandó, hogy végtére is így lehet nagyokat fejlődni, kitolva a határokat, ismerve a lehetőségek jó részét ezáltal, és biztosabban haladni később visszavett gázzal. Egyszer régen még meglepően fiatalon és teljesen indokolatlanul kaptam egy tanulmánykötetet, amiben híres hadvezérek és tábornokok stratégiáinak elemzése szerepelt, de sajnos nem akadok most nyomára, pedig szívesen újraolvasnám, akkoriban nem igazán érdekelt, de érdekesnek találtam egy rák napjeggyel, skorpió aszcendenssel rendelkező egyén taktikájának leírását, mert magamra ismertem benne, bár fogalmam sem volt ezekről a dolgokról.
Szóval újult erővel várom a folytatást és mégiscsak megpróbálok hinni az életben, és egészen jól is megy egyenlőre, bár mindig is lesznek mély pontok, viszont immár nem csak a túlélés az egyedüli cél, szinkron jelenségek tükrében olybá fest, valós, igaz cél van, de legalábbis a gondolati tevékenység sokkal fegyelmezettebb, nem könnyű de végülis szükséget nem szenvedek és elmondhatom, hogy immár nem csak sodródom az árral, de felnőttem és építkezem.
Ami a lelki életemet illeti, még mindig szomjas vadlovak vágtája a patakhoz, de azért van benne méltóság, ahogy mindig is, és rengeteg tapasztalás, felismerés (hovatovább még rocksztárok is, lapáton). Ami fontos, hogy úgy érzem közelebb kerültem istenhez, bár nem szeretem ezt a devalválódott fogalmat, meg egyáltalán a fölösleges fecsegést, ami mögött sunyiság kandikál mert a leghatározottabban egyet kell értenem Pessoaval, aki szerint ha isten úgy akarná, higgyek benne, azt mondaná itt vagyok, aztán hozzáteszem még, hogy abban hiszek, amiben isten hisz, az emberben, magamban, az életben, a nyers természetben, isten gondolatában, egy semmiségben, hogy amitől félek, azt még nem ismerem, de szeretni akarom, ezért az irracionális nyitott megértésére törekszem így teremtve meg a magam istenét, aki igen jó hozzám, mert nem engedi meg, hogy mögé bújjak és fel is pofoz amikor tudatlan és önsajnálkozó vagyok.
Talán írhatnék igazán egy lányregényt is, annyi szürreális, tragikomikus élményem volt emberi kapcsolatok terén az elmúlt időszakban, sírhatnék is, de erre már tényleg nem érek rá.



38. [tulajdonos]: .......2022-04-19 22:51
Provincia

I.

fej, két arccal:
egy élő janus-szobrocskát nemzettél,
de átkainknak
nem lesz örököse és e kecsesség
amellyel nem voltam
tovább
nem örökíthető
mindig is tudtam - mindig is tudtad

de a szentek is
fel akarnak bomlani és nem tudnak
a szentek
múló testemért sóvárognak
a szentek
mind engem irigyelnek majd
és én (fertőzött majom) azon
tűnődöm épp
milyen ízű leszek majd a földnek,
amely - itt, a ház körül - megtelt már agyaggal egészen

és olyannyira, hogy hiába
is hordtam rá temérdek
komposztot (érettet), zaccot (a nitrogén végett)
perlitet és verejtéket, hiába forgattam, válogattam

éppoly terméketlen maradt

,,Elhagylak hát én is!" mondtam
és ettől kezdve
kerültem a kert ezen sarkát - csendesen nyüszített, de én
rá se bírtam nézni, több, mint egy évig

azután tavasszal
kipucolták idegen kertészek,
somolyogtak csak utánam szépen és félreálltak tisztelettel amikor
a kapuig vezető lépcsőn
csak ennyit szóltam menekülve-
suhantamban: "vigyáztam uraim" - mert igen nagy zajjal voltak ők is és bennem ekkor
végletemekigʼ fokozódott a lárma

II.

egy esős napon
nyájas hangon a macskát hívtam
és kereső tekintetem
önnön képzeteimbe botlott:

három hagymasor is
feszül ott az égnek és bokrosodik a petrezselyem

most aztán jöhetnek a barbárok! - gondoltam civilizáltan,
mint földbirtokos nagyhatalom
de végülis
így szóltam javaimhoz:
,,általam vagytok,
de nem nekem"

az állat
a szemével gondolkodik, többnyire és ekkor
szén-dioxiddal telt vért
működtet magában és a máj
amíg szolgál, amíg él
mindig szomorú

Olvasói hozzászólások nélkül
37. ...: ...2022-04-03 02:30
'és a máj, amíg szolgál, amíg él
mindig szomorú

36. [tulajdonos]: 2022 04 03 2022-04-03 02:25


fej, két arccal
egy élő janus-szobrocskát nemzettél
de meghalok - ezt az egyet nem vehetik el tőlem - és átkainknak
nem lesz örököse, e kecsesség, amellyel nem voltam
tovább nem örökíthető, egy kihalásra ítélt vérvonal
voltunk, mindig is tudtam
mindig-is tudtad

de a szentek
is fel akarnak bomlani és nem tudnak,
a szentek
mind engem irigyelnek majd
a szentek
múló testemért sóvárognak
és én - fertőzött majom - elképzelem, milyen ízű
lehetek a földnek

az állat
a szemével gondolkodik, többnyire és ekkor
szén-dioxiddal telt vért
működtet magában



35. [tulajdonos]: .......2022-02-03 21:56
az őrület margóját írom - milyen színnel?- kérditek,
hát bíborban, gyalog, mondom, ki a keresztségben
azt a bizonyos nevet, mert ünneplőt öltenék a gyászhoz

az őrület margóját írom - most ne zavarjatok máskor
is elvétettem már miattatok, hányszor, hányszor raktam
ki magam ugyanígy és mindig máshogy, zálogot véve

zálogul véve magát a világot, hát várhatsz világ
te jéggé dermedt, zubogó patak én meg nem váltalak
én csordultig veled, ki engemet fakad

te szeplőtelen tömeg, torkomig magam,
illanó tavasz, had lássalak, te méhemből élet
éltemre halál

pengékből fészket hogyan is rakhatnál

34. [tulajdonos]: .......2022-02-03 11:26
Vajon meddig lehet így életben maradni, puszta hüvelyeként mindannak, ami valaha
voltam? De nem igaz, a semmi, mert ennek a semminek, ennek az ürességnek az érzete, ami van.
És ez kérem szépen - valami. Még élek. Hisz annyi mindennek a hiányát érzem

33. [tulajdonos]: 2021 03 272021-03-27 12:23
Olvasom a verseimet, naplójegyzeteimet, ezeket
az önzésből született zugfirkálmányokat.
Mindenféle kérkedéstől mentesen, választ sem várva
magamtól már csak annyit, ha kérdezek:
miféle esztétika díszeleghet e (-már-ha)költészeten, ami
a hanyatlás gallérján fodrozódik?

Jaj, ti nálamnál asszonyabbak, szüljetek hőst, ki a haldokló nimfákat pelenkázza.

Egyedül betegségtudatom az, ami a tömegből kiemelhet - ezért
megválni attól képtelen vagyok.

Guy de Maupassant: Egy őrült levele- a legfőbb, amit
valaha olvastam. De minden, amit teszek, reménytelen,

akár
a cselekvésen való gondolkozás. Az önmegtagadás szenvedélye, főben járó bűnöm
mert elhiteti velem, hogy nagy dolgokat viszek végbe, miközben körülzár
magammal, hová belépni nem merek. Ezek a sorok, nem enyémek, kába életem koloncai.
Enyém csak az, amit születésem pillanatától fogva láthatatlanul magammal hurcolok,
karnyújtásnyira mögöttem, a belőlem kunkorodó megváltó halál.
Csak remélhetem, hogy mind, akit ezzel felzaklatok megbocsát valaha, amiért
ilyen felelőtlenül közzéteszem gondolataimat.

32. [tulajdonos]: 11. 012020-11-01 12:28
Már hozzád írom a naplómat - vagyis ezt a ki tudja mit - és ez
valószínűleg egészségtelen, bár nem ez lesz a legsúlyosabb
vonásom. Azzal az elképzeléssel ámítom magam, hogy így majd
megfogalmazódik bennem a levél tartalma, melyet a cuccaid közé
tervezek rejteni, és mindezt egyfajta gyakorlattá avanzsálom,
de a következő pillanatban már nem akarok neked levelet írni.
A következő pillanatban már buta, lóvátett bohócnak érzem magam,
amiért itt tartózkodom ennek az egésznek a posványában,
hogy dagonyázom a múltban, ismét, mert én mindig vissza akarok fordulni,
akkor is, ha már nincs hova, egyszerűen meg akarok szabadulni magamtól,
egyszerűen csak bele akarok hullani valakinek a karjaiba, mint valami
száraz virág. Nem volt érdekes csak amikor vittél, vagy öleltél.
Egyébként képzavar, ármány, meg botránkozás. És mégis visítani tudnék
hogy nem vagy. Reggelre mindig kipihenlek, aztán
estére marad a visíthatnék, a révület, a semmi. Törött whiskys poharakat
látok magam előtt és úgy érzem ez jó, bár sohasem szerettem a whiskyit.
Erjedt, szilva ízű nyárutó ez inkább, szép emlék lesz majd, azt hiszem,
igen, most azt hiszem, jobb volna nem bolygatni az egészet, de azon kapom
magam, hogy rávetülnék és megerőszakolnám, mert többet akarok belőle,
mint amennyit adni akar, vagy épp adni tud csak mert tudnám szeretni,
de nem is férek meg vele. Nem látom magam benne, és mégis, mi az ami
nekem ebből ennyire hiányzik? Pusztán a lehetőség, hogy összeforrhatok
valakivel, hogy egész lehetnék, mert ez a csonkítottság elviselhetetlen.
És toldozgatnám, foltozgatnám magam valamivel, ami pedig nem eredeti tagom,
nem is igazán felel meg textúrámnak, méreteimnek, mintha
egy olyan szervvel akarnék tovább élni, ami pedig rossz immunreakciót vált ki.
Az a helyzet, hogy szörnyen magányos vagyok. Akár boldog is lehetnék.
Jól nézek ki, fiatal vagyok, csak hát cseppet sem hétköznapi. És ráadásul válogatok.
Különc festő barátom mondta, már régebben, ne válogassak, mert egedül maradok,
nameg fogjam vissza a csípős nyelvemet. Ezzel az a probléma, hogy akkor nem én
lelek társra, hanem az a simulékony megalkuvó luvnya, aki helyettem kerítget.
Inkább vonyítok a holdra.
Szerettem volna, ha mindez legalább nem ilyen sután ért volna véget, és
leginkább persze azt szerettem volna, ha megvalósul, és mondjuk az az érzés,
ami a pincében megjelent bennem, amikor átöleltél, állandó érzelmi komforttá válik.
Persze így is szép érzéseket kaptam tőled, éltem meg általad, és ezt nagyon köszönöm.
Valóban, csak annyit kellett volna elmondanom, hogy ezt érzem, hogy nagyon szeretlek,
hogy jó volt a karjaidban, boldog voltam ha vittél, ha öleltél. De az egész mégis olyan,
mintha egy olyan szervvel kellene együtt élnem, amit kölök a testem. Pontosabban a pszichém
egy része, hogyis mondhatnám, hogy megértsd...ami a külvilágnak vagy azt én nem tudom elfogadni.
Azt ahogyan nekem voltál, azt nagyon szeretem, és bennem lesz mindig. Te biztosan nem is tudod,
mennyit alkudoztam magamban, ha egyáltalán érdemes róla tudnod,) hogy hogyan lehetne ezt mégis,
mondjuk nem így fejest ugorva az egészbe, hanem szépen lassan, elölről, csendesen,
hogy senki se tudna róla pl..effélék, de közben láttam, napról napra, ahogyan
te is elengedsz szépen csendben, és úgy hiszem, ez mindent elmond erről, amit tudnom érdemes.
De én egy más természetű lény vagyok, nekem sokszor ellentmondásos a viselkedésem, jól tudom,
ezért azt szerettem volna, ha tudod, hogy nincs bennem harag és hogy szeretlek,

"Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos.
Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni."

31. [tulajdonos]: 10 302020-10-30 17:06
Csak az emlékezhet, ami külön való. Az emlékezet
a csonkítotthoz szól, soha máshoz, mert
az egy még nem emlékezik. Nincs mire. Nincs
története. Története csak annak van, aki lemaradt.
És minél inkább emlékezik, annál inkább fél,
és csak az fél, aki emlékezik. Aki nem emlékezik,
nem fél, ugyanis nincs mitől. Mind jobban emlékező,
annál nagyobb benne a félelem, annál különvalóbb.
Annál cselekvőbb. Természete széttartó és sajátos.
Dinamikus.

Engem a rendezetlenség elve hajt, és nem érdekel
semmi. Káoszban éltem mindig és káosz rendez majd el
Nem félek, csak a fodrászoktól, álmomban, akik hatalmas
fekete műanyagfogakkal közelítenek és csattogós fém ollókkal
hadonásznak fejem felett, és lakberendezőktől, akik
praktikus megoldásaikkal szétdúlják otthonainkat, a kutatóktól
és a könyvelőktől, akik felszámolják az életünket.
De szeretek álmodni, átkúszni az érzékelés határai felett
és remegő lábakkal, révülten térdepelni magam előtt.
Látni.

Jól élek, különben és panaszra egyáltalán nincs okom,
halálomat is meg fogom érteni. Még csak az sem emlékezetes
a magamfajta átutazó kő számára, kit irdatlan különcségével
áthajítottak más életeken, megtörve történetük varázsát,
botrányt hagyva magam után mindenütt, ahol még csak ott sem voltam
sohasem. Csak a játszó ember szabad. Irigylem
a színészeket és színésznőket, mert legalábbis életük egyik felében
szabadok, de minden esetre nagy esélyjel szabadabbak, mint
mások, mint valamennyien, akik legtöbbször
megjátszuk, hogy nem játszuk.

Szép csak az érdektelen: a madár, a folyó,
a lombfélénk fellegek - minden igaz okból létező
céltalan dolgok - és a szerelem, amely még nem emlékszik
halálára.

30. [tulajdonos]: 10 252020-10-25 21:19
Neked a legjobb. Csak a kèpzeletemben lètezel, megközelìthetetlen vagy, tehàt sèrtetlen, mi több, sèrthetetlen. A nemessèg làtszata mind a tièd, ahogy a megvalòsìtatlansàg tejfehèr ūdvössège, az èrinthetetlensèg patyolat kelyhe bölcsõd, ès ezernyi halàlod lehet is - mind hiàba, būntõl sorvad ès kèklik az az egy, ki bennem tèged felidèz. Hiàba, isteni teljessèg, ördögi furfang, emberi lelemèny, minden, mi körūlhatàrolhatò, elkàrhozik a magamfajta szèpsèg rejtett odvaiban, elsòhajthatatlan igazsàgok közt rothadsz zàrt, forrò torkomban, hiàba-valò nemlèted kegyelemèrt üvöltõ, testetlen szò szikkadt, fagyos holdfènyt szopkodò ajkamon, romolj, romolj meg hàt vègleg, erjesztett-szilva ízeddel, teleddel

szeress de takarodj, takarodj messze tõlem el te lehetetlen, forrò hùsba fagyott àrny
mert nem vagy, àltalam lèteztèl ès belõlem kifogyott minden felvehetõ lèlegzeted, napfènyt nyelek, napfènyt virradattòl alkonyatig ès szivàrvànyt köpök belõled hogy csodàlkozzèk rajtad a magàbòl kitekeredetten bambulò, huzatfülű, elfehèredett vilàg

Neked a legjobb, mert nem vagy
mert àrnyèkod sincs ès tarisznyàd is èn cipelem , jobb volna
nem tudni ròlad,
jobb volna
ha èn lennèk neked
ha nem lennèk
ha valahány eltévedt magod közt fagynék saját
érted forrongó hasamon


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-19 00:11   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-18 23:23   Napló: szilvakék
2024-03-18 22:51   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-03-18 22:32   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-03-18 22:26   Új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-03-18 22:15   Új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-18 21:21       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus Hervadó kokárda
2024-03-18 18:12   Napló: történések
2024-03-18 16:55   Napló: Bátai Tibor
2024-03-18 15:44   Napló: történések