DOKK

 
2718 szerző 34248 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Oláh András
  a címzett ismeretlen
Új maradandokkok

Duma György: Szemünk fényei
Türjei Zoltán: Légmozgás
Tiszai P Imre: Á M E N (javított)
Dezső Márton: Csíkok
Siska Péter: Rendkívüli állapotok
M. Kiss Gábor: A belátás kilátástalansága
Kiss Anna Mária: Anyáskodó
Karaffa Gyula: Nem tudok mást
Vajdics Anikó: Az Isten belőlem (inverziók)
Magyar Éva: Kávé illatú reggelek
FRISS FÓRUMOK

Zsuzsanna Grande 19 perce
Gyors & Gyilkos 21 perce
Petz György 22 perce
Iványi Judit 59 perce
Szigeti György 9 órája
Gulisio Tímea 9 órája
Nagyító 11 órája
Mórotz Krisztina 14 órája
Frady Endre 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 16 órája
Tóth Gabriella 18 órája
Tiszai P Imre 18 órája
M. Kiss Gábor 20 órája
Szakállas Zsolt 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Seres László 1 napja
Türjei Zoltán 2 napja
Tamási József 3 napja
Szalay Károly 3 napja
Vajdics Anikó 3 napja
FRISS NAPLÓK

 akvamarin 13 perce
Baltazar 18 perce
weinberger 22 perce
OLvasatlanul 58 perce
A vádlottak padján 1 órája
P 9 órája
Tenkjú 10 órája
nemCasanova Naplója 11 órája
kostenyész.0 12 órája
Köszönöm szépen! 13 órája
Bossi alkotásai 15 órája
PIMP 18 órája
argumentum 20 órája
mix 21 órája
Bátai Tibor 22 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
P bloggernek 17 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: P
Legutóbbi olvasó: 2017-12-11 10:18 Összes olvasás: 15239

Korábbi hozzászólások:  
380. [tulajdonos]: .2017-12-11 00:42

379. [tulajdonos]: .2017-12-11 00:30

378. [tulajdonos]: .2017-12-10 21:58
felemelsz
rózsaszirmod vagyok
az éji bogár most nyitja ki szárnyát
meztelenséget szánsz rám
achátszürke ívem nézed
rajtad folyóként hogy ragyog

kerekded lélegzet szájból szájba
egymásba zizzenő lepkéket csókolunk
és két mozdulat
között intermezzó
hangok temetve lepedőráncba

az ágy oldalain lefolynak a nyögések
ablakrésbe vág a hold
combok szorítása közt
kettészelt
tárlat

a falra bomlik
ledér árnyunk
az óramutató
kései időt jár
amikor szakrális zajban
hozzád hallgatok





377. [tulajdonos]: .2017-12-10 15:31

376. [tulajdonos]: .2017-12-10 14:25

375. [tulajdonos]: .2017-12-10 14:03

374. [tulajdonos]: .2017-12-09 22:49
Ebben a hónapban a második jótékonysági gálakoncerten vehettem részt. Csodálatos volt, köszönöm, hogy hallhattam. BRAVÓ!

(A karitatív jótékonysági esemény a Dóri Ház lakóit támogatja: az összegyűjtött adományok és felajánlások a Szemem Fénye Alapítvány Gyermekhospice Dóri Ház lakóinak életét teszi jobbá. )

Pécsi Mátyás Király Utcai Általános Iskola:
Kicsinyek kórusa, Nagykórus és Kamarakórus, vezényel: Módos Anita karnagy
Virtuózok
Molnár Ferenc Caramel Fonogram-és BRAVO-díjas énekes
Pécsi Vonósok, vezényel: Győri Kornél karmester
Déki Lakatos Sándor Liszt Ferenc díjas prímás

Műsor:
Johann Sebastian Bach: Baderine (h-moll szvit)
Mihail Ivanovics Glinka: Noktürn
Niccolò Paganini: Mózes fantázia
Gluck: G-dúr fuvolaverseny II.tétel
André Messager: Solo de concours / Carl Maria von Weber: f-moll klarinétverseny III.tétel
Pietro Mascagni: Sancta Maria (Parasztbecsület)
Jules Massenet: Meditáció (Thaïs)
Frédéric Chopin: Esz-dúr noktürn
Bárdos Lajos: Aranyszárnyú angyal / Kodály Zoltán: Angyalok és pásztorok
Lerch István – Demjén Ferenc: Jégszív
Molnár Ferenc Caramel: Lélekdonor
Kovács Béla: After You, Mr. Gershwin
Wolf Péter: Ave Maria
Astor Piazzola: Oblivion
Szüts Apor: Groteszk tangó
Kodály Zoltán: Intermezzo (Háry János)
Kondor Ernő: A vén cigány
Krisztus Urunknak áldott születésén – karácsonyi zsoltár
Molnár Ferenc Caramel: Szállok a dallal
Franz Xaver Gruber: Csendes éj

373. [tulajdonos]: .2017-12-08 22:26
Segítség, boszorkány lettem! ---Elvesztek az újabb írásaim (winchester csere), de most egy tizenéveseknek szóló történetbe kezdtem. Nem irodalmi mű, semmi fellengzőség nincs benne. Úgy próbálom írni, hogy egy tizenéves otthon érezze magát a szövegben. A kislányom lesz az első számú kritikusom.
(Már jelentkezett egy lektor a h.hibáim javítására.)

Segítség, boszorkány lettem!

1.FEJEZET


Boszorkány vagyok. Az őseim Európából származnak. Mondd ez nektek valamit? Hogy nem hiszitek? Lora Higginsről kevesen hallottak, nem vagyok híres, csupán lúzer és égbekiáltóan béna. Sosem témáztak rólam a gimiben, és nem állnak nálam randiért sorban a fiúk. Értitek? Nem lehet mindenki menő. Az önbecsülésem mostanában kissé megnőtt, de ez semmit sem változtat a suliban betöltött szerepemen. Ugyanúgy az észrevehetetlenekhez tartozom. Boszorkányságomról alig pár hónapja értesültem, amikor nagyanyámhoz látogattunk a tizenhatodik születésnapomon.
A kedvenc emeletes gesztenyetortám és ünneplés várt ott is, szokásosan meleg pulóvert kaptam ajándékba, de ezúttal még valami mást is. Amikor a nyakláncot Emma nagyi a nyakamba kapcsozta, kirázott a hideg, a pihék felborzolódtak tarkómon, ugyanakkor ismerős érzés töltött el, mintha elveszett részem, találtam volna meg. A nagyjából négy centis medál közepére vésték a mindent látó szemet, és amikor felfedeztem, hogy kinyitható, apró fotó részére, külön örültem. A tükör elé álltam, hogy meg nézzem, miképpen festek vele, a vörös hajamhoz, hosszú nyakamhoz nagyon is illett.
– Nem korai ez még? – kérdezte anyu a nagyit. Az arca csupa aggodalomról árulkodott.
A nagyi csak megrázta a fejét.
– Egyáltalán nem, Lora már érett erre. Sokkal érettebb, mint a korabeli lányok. – Láthatóan anyut ez a válasz nem nyugtatta meg, a tekintetén mintha árnyék suhant volna át, amit nem tudtam hová tenni. Mindenesetre megértettem a dolog jelentősségét, megpróbáltam kitüntetetthez méltó képet vágni. Már nagyon vártam, hogy tizenhat legyek, úgy véltem ez a nőiesedés kezdete, ami igen rám fért, minden osztálytársamnak kerekebb és nagyobb melle volt.
– Lorának talán ideje lenne, lemennie a lila szobába.
– Azt már nem! Nem engedem, hogy megfertőzd! – ugrott talpra anyu, majd gyorsan körülkémlelt, hogy a hevességével nem-e hívta fel ránk a figyelmet, de a többiek ránk sem bagóztak.
Nagyi is felállt méltóságteljesen, és derekát kihúzta. Hamvasan ősz haja hullámosan keretezte arcát, egyáltalán nem látszott a hatvanöt éve. Mintha a hippi korszak, időtálló maradványa lenne lenge, virágos ruhájában.– Az a helyzet Lora, hogy a mi családunk női tagjai kicsit mások, mint az átlag.
– Aha – bólintottam, mert ebben egészen biztos voltam, és próbáltam a helyzet komolyságát felfogni. Nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon mit tart a nagyim különleges képességnek. Reméltem valami újat is tud mondani azon kívül, hogy lúzerek vagyunk, természetesen tűzvörös hajjal áldott meg a sors, nehezen találunk párt, vagyis miénk a maradék, és mi tudjuk a legfinomabb almás pitét sütni az egész környéken.
– Nem az almás pitéről van szó – jelentette ki nagyi lefelé biggyedő ajakkal, pedig biztos voltam benne, hogy nem mondtam ki, amire gondolok.
– Igen – mondta ekkor – nyitott könyv vagy előttem.
– Az meg, hogy lehet? Gondolatolvasó vagy? – kérdeztem cérnahangon. Közben láttam a bátyámat Rubent, amint a konyhai részen smárolt a barátnőjével Mirával, aki persze elkísért minket. Utáltam a lányt, nem értettem Ruben miért boldog vele. A szomszédos helyiségben apa és a nagyapa elmélyülten beszélgettek a politikáról, így csak mi lányok tartózkodtunk a nappali részén.
– Olyasmi - mosolyogta nagyi. – Lora, te vagy a régóta pihenő láncgazdája! Szerettem volna, ha anyád az, de neki mást szánt a sors.
– Igen – szólt közbe anya beletörődve. – Én viszont akkor sem akarom, hogy elvonja Lora figyelmét a tanulásról a hókuszpókusz. Egyetemre kell mennie, hogy lehessen egy jó állása. Ha megfertőzöd a múlttal, sosem lesz belőle senki! Magányos lesz, és nem figyel majd semmi másra, csak…
– Ezt azért mondod, mert nem te örökölted az adottságokat!
– Ez nem igaz! – kiáltotta anya kikelve magából.
– Minden rendben? – jelent meg apa az ajtóban. Flanelinget és farmert viselt, sokkal jobban állt neki a laza öltözék, mint amikor öltönyben flangál munka előtt és után.
– Persze, menj csak vissza Georghoz – felelte a nagyi anya helyett – női megbeszélést tartunk.
– Vagy úgy – vigyorodott el apu – akkor valóban nincs most itt semmi keresnivalóm!
Pár pillanat csend után a vita persze ott folytatódott, ahol abbamaradt.
– Miért vagy a dolgodban annyira biztos? – ágált anya. – Lora sosem mutatta semmi jelét, annak, hogy…– itt anyu elharapta a mondandóját, és ez egészen kíváncsivá tett.
– Van valami családi legenda, amiről nem tudok? Mondjátok el! – pislogtam feléjük esdeklőn. Anyu és a nagyi összenéztek.
– Hát mondd el neki – vonta meg kelletlenül a vállát anyu.
A nagyi ekkor még közelebb lépett, és lehalkította a hangját.
– Tudod ehhez a nyaklánchoz tartozik valami más is. – Gyere velem, meglátjuk megtalálod-e. Maria, te addig ments ki minket, és kérlek, szolgáld fel a tojáslikőrt! – Anya csak legyintett, jól tudta, ha a nagyi elhatároz valamit, akkor hajthatatlan.
Az alagsorba mentünk, ahol a mosókonyha és a hűtőládák vannak. Az mellett az ajtó mellett cövekeltünk le, amit annyiszor próbáltam kinyitni gyerekkoromban mindhiába. Még akkor sem léphettünk be rajta, amikor könyörögtünk a bátyámmal. A kulcslyukon belesve sem lehetett látni, mi van odabent. A ház minden zugát ismertük a bátyámmal, nagyi rengetegszer vigyázott ránk kisebb korunkban, de még bújócska alkalmával sem mehettünk a lila szobába, mert az állandóan zárva volt.
– Biztos vagy benne, hogy most beléphetek? Eddig sosem engedted meg, és azt sem árultad el, hogy miért tabu.
– Meg volt rá az okom, hidd el.
Kicsit sóhajtottam, majd mindkét kezemmel megnyomogattam az arcomat, hogy biztos legyen benne, magamnál vagyok. A nagyanyám ekkor elővette a kulcsokat a szoknyája zsebéből, majd jelentőségteljesen rám nézett.
– Ha én most ide bemegyek, akkor kötelezettséget vállalok? – éreztem, amint a gyomrom összehúzódik, mint dolgozatírás előtt.
– Ez komoly dolog, de ne görcsölj rá. Minden rendben lesz, csak gyere be velem, és meglátod magad is.
Amikor beléptünk úgy éreztem magam, mint egy csodálatos álombéli raktárban. A falon halvány lila tapéta futott sötétebb tónusú csíkokkal, a sötétbarnára pácolt polcos szekrények, pedig roskadoztak a ksebb-nagyobb dísztárgytól. A féltettebb tárgyak vitrines szekrényben foglaltak helyet, ami elé két különösen nagy amforát és talapzaton álló mellszobrot helyeztek. A tágas szobában több asztalkát is elhelyezett nagyanyám, azokat is zsúfolásig megpakolta különös apróságaival. Láttam ott aranyszínben tündöklő, piramis formájú levélnehezéket, de a múltszázadból való porcelánbabát is. Ennek ellenére a házi tárlat becses dolgai közül elsőre egy aranyszínű Buddhát fogtam a kezembe.
– Keletről való misztikus szobor, nyugodtan megsimogathatod a hasát, szerencsét hoz. Azt viszont nem bánnám, ha ez alaklommal csak a szemeddel ismerkedsz a többi tárggyal, még számtalan alkalmad lesz itt időzni.
– Ígérem, nem okozok kár bennük – feleltem lelkesen.
– Nem azért mondtam, meg foghatod őket. Csak tudod itt mindennek súlya van – mondta nagyanya, és esküszöm, hogy úgy tűnt, mintha csillámpor keringeni a feje körül. A rövid szemlélődés alatt elkapott egy különös hangulat, éreztem a tárgyak erejét, mintha egy egészen másik bolygón járnék.
– Most készülj fel Lora, mert meg kell találnod a nyakláncodhoz tartozó dolgot! Azt hiszem nem lesz túl nehéz, vonzani fog téged, akár ha mágnes lennél. Annyit könnyítésül elárulok, hogy téglalapformát keress! Biztosnak kell lenned magadban. Meg fogod találni kicsim.
Befelé szívtam a levegőt, mint aki vizsga előtt áll. Ott álltam egy jelentőségteljes pillanat előtt. Lassan hordoztam körbe a tekintetem, szekrényről-szekrényre szemlélődtem. Felnéztem a felső polcokra is, több minden tetszett, de határozottan egyik sem volt az igazi! Végül az esernyőtartó vonzotta magára a tekintetem. Odaléptem az ajtó mögé és hagytam, hadd vezessen az intuíció! Ekkor vettem észre a lila esernyőtartó mellett az aranyszín, merített papírba csomagolt valamit. Felvettem és magamhoz szorítottam.
– Ez az – suttogtam.
– Igen, megtaláltad! – csillogott nagyim szeme. - Született boszorkány vagy! De mára ennyi, csatlakozzunk a többiekhez.
A könyvben olyan tanácsok vannak, amiket jó, ha megtanulsz kívülről! – mondta később nagyanya. – Akkor nyissd csak ki, és kezdd olvasni, ha este magadban leszel, és senki sem zavar. És jól jegyezd meg, a könyvet senki sem láthatja rajtad kívül! Amennyiben illetéktelen, azaz nem boszorkány kezébe kerül, annak visszafordíthatatlan következményei lehetnek!
– Most komolyan mondod? – pánikoltam.
– Pontosan. Készülj fel, mert majd segítened kell másokon. Amit előre kijelölt neked a sors, az elől nem futhatsz el. Egyesek a boszorkány fogalmát csúnya és rossz dolgokkal kötik össze. Nos drágám, ilyesmiről szó sincs. Mi fehér boszorkák vagyunk, segítők, a felemelkedés, a spiritualizmus hirdetői. Mágiánk csak segítő szándékú ás tiszta. Sose feledd, és ne engedd, hogy a sötét erő megkörnyékezzen.
Ekkor már újra nappaliban ültünk és anyu, amint észrevette azonnal csatlakozott hozzánk, tekintete a térdemre fektetett könyvre esett. Keresztbe tettem a bakancsos lábamat, és ingattam a fejem. A tojáslikőr nagyon jól esett, ezúttal kaphattam egy teli pohárkával az ujjnyi helyett.
– Idefigyelj csak Lora – emelte meg az állam nagyanyám, és áthatóan nézett a szürke szemével. – Mostantól kezdve felelős leszel azokért, akik bajba kerülnek. Fel fogod ismerni, kiknek kell segítened. – Ekkor újra feszült lettem, eszembe jutottak filmek, könyvek, bármilyen boszorkányság is távol állt tőlem. Soha nem voltak megérzéseim, nem találtam ki a lottószámokat, nem tudtam megjósolni az időt sem. A mágiát az emósággal kötöttem össze, ami pedig nekem sohasem nem jött be.
– Menni fog, hidd csak el! Nem kell vad dolgokra gondolnod, inkább nőisen finom intuíciókkal azonosítsd.
Ekkor szégyenkezve végignéztem magamon. Bakancs, farmer, kapucnis pulóver.
– A nőiesség itt bent lakozik – mutatott nagyi a szíve fölé. – Meglásd, már nem sok idő kell, hogy majd a külsőd is nőies legyen. A mi fajtánk mind gyönyörű.
Nagyon jól esett ezt hallanom, boldogság járt át. Alig vártam, hogy hazaérjünk, elköszöntem a többiektől és azonnal a szobámba vonultam. Remegő ujjakkal bontottam ki a könyvet. Megérinteni is alig mertem. Csodásnak találtam a világosbarna bőr fedelét, és a lapjai kissé megsárgult lapokat. Éppen ahogy gondoltam, cirádás betűkkel írták a varázslatokat, mégis könnyen olvastam. Megpörgettem a lapokat, néhol beleolvasva, de túlságosan zaklatott voltam ahhoz, hogy elmélyedjek benne. Bezártam a fiókomba a varázskönyvem, addig, amíg nem érzem magam elég erősnek hozzá. Alig aludtam valamit azon az éjjelen, forgolódtam magamban mosolyogva. Felettébb idegtépőnek, nagyszerűnek, és csodálatosnak találtam, ami történt velem. Hajnalban aztán kétszer is a fiókhoz mentem, hogy megsimogassam a könyv fedelét, és hogy elhiggyem, nem csupán álmodtam. Amikor kiszédelegtem a konyhába, hogy készítsek egy teát, Ruben vigyorgott rám a konyhaasztal mellől. Müzlis tálból falatozott, akkorra alig maradt pár szem mag, és tej a tányérja alján.
– Mi van húgi, csak nem valami kiborított?
Ruben és én jó ideje különálló világot alkottunk. A huszonegyet taposta, és nagy népszerűségnek örvendett. Persze az ő kinézetével, ez nem nehéz. A lányok még azt sem igényelték, hogy udvarias vagy jó fej legyen, bomlottak utána.
– Egyáltalán nem, képzeld.
– Pedig azt hittem köze van a lila szobához – mondta az utolsó kanál levet is belapátolva. Ekkor ejtettem ki a kezemből a kedvenc cicás bögrémet, ami nagyot csattan a krémszínű padlón.

372. [tulajdonos]: .2017-12-08 22:09

371. [tulajdonos]: .2017-12-08 21:54
A 3 már miatt javítva

döntöttél hogy utoljára ölel
forró dárdára feltűzve az éj
és szomjasabb most nem leszel tőle
szobád villódzó rőt sárkánytaréj
majd elül a hullámzás - szétsiklik
derengés verejtéketek nyalja
ernyedt izmok pisla szem melletted
szánod de nem sírsz hogy ne is hallja
még ott nehezül válladon feje
az elméd valódiságot tagad
nélküle képzeled a sötétet
réséből már ki is vágtad magad

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: dz8p  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 4p5a  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-11-29 06:51 Gyurcsi
2017-11-17 02:28 F. Orsolya
2017-11-02 17:58 Vezsenyi Ildikó
2017-10-29 11:27 szekszelvesztő
2017-10-22 10:13 ekszszerkesztő
2017-10-17 21:14 furim
2017-09-26 06:03 Kármin Lili
2017-09-19 08:36 Tiszai P Imre
2017-09-14 16:09 Berta Gabriella
2017-09-01 12:16 Barna Ágota
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-12-11 10:09   Napló: akvamarin
2017-12-11 10:06   új fórumbejegyzés: Gulisio Tímea
2017-12-11 10:04   új fórumbejegyzés: Zsuzsanna Grande
2017-12-11 10:00   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2017-12-11 10:00   Napló: weinberger
2017-12-11 10:00   új fórumbejegyzés: Petz György
2017-12-11 09:59       ÚJ bírálandokk-VERS: Paál Marcell Diagnózis
2017-12-11 09:44   új fórumbejegyzés: Petz György
2017-12-11 09:38   Napló: akvamarin
2017-12-11 09:27   Napló: akvamarin