NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-10-24 06:41 Összes olvasás: 94276| 984. | [tulajdonos]: divat | 2025-10-11 12:22 | | Divatba jött a nyílt vízi úszás, hangzik el valaki szájából a fülem hallatára immár másodjára. Első hallásra is zavart, de most kifejezetten idegesít ez a mondat. Divatos dolog tóban, folyóban úszni? Friss levegőt szívni? Gyalog járni? Egyáltalán: saját lábunkon járni? Saját eszünket használni? Monitorok, képernyők helyett a másik szemébe nézve beszélgetni? Élni? Lassan meghalni is csak azért fogunk, mert éppen trendi? Csak születni nem divat? | |
| 983. | [tulajdonos]: saját-levében | 2025-10-11 11:52 | 2025. 10. 11.
Hívd a rendőrséget, hulla van a kertben, szóltam a nagyobbik fiamnak, aki hogy-hogy nem itthon volt velünk, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Hogy felesége van, és Varsóban él, ez álmomban fel sem merült. Hűha, mondta a fiam, és már vette is elő a telefonját. Az erkélyen álltunk, először csak én egyedül -- a fiam a semmiből termett ott, amikor az álom menete úgy kívánta. Újra lepillantottam a kertbe, ahol korábban egy levágott emberfej éktelenkedett, most viszont már csak egy doboz darálthús állt az eperágyásban. Nem kellett volna kihívni a rendőrséget, szégyenkeztem, de akkor már vonaton ültem a férjemmel, és világos volt, hogy hosszú útra indulunk -- talán éppen Varsóba, de ez csak most, ébren jut eszembe. Te hagytad ott a kertben a húst?, kérdeztem a férjemet. Ő nem szólt, még csak nem is bólintott, én mégis tudtam, hogy ő volt az, és, hogy nem lát a dologban semmi kivetni valót. Meg fog romlani, néztem rá értetlenül, és majd jönnek rá a vaddisznók. Ám akkor már újra Budakeszin voltunk a Gábor Áron utcában, hazafelé tartottunk. Az út közepén egy fehérszőrű, pirinyó kutya gubbasztott nagyon elgyengült állapotban. Akkora volt, mint egy veréb, vagy még annál is kisebb. Nem hagyhatjuk itt, mondtam a férjemnek, muszáj befogadnunk. És már emeltem is fel nagyon gyöngéden az alig lélegző, parányi lényt. Elfért egy konzervdobozban, ami – ugyanúgy, mint a korábban a fiam – a semmiből termett ott. A doboz alján lévő meleg folyadékba ültettem a kiskutyát. A saját levében ül, magyaráztam a férjemnek, az melegíti.
| |
| 982. | [tulajdonos]: olé | 2025-10-05 22:35 | Elküldtem az Európa Könyvkiadónak a fordítást. Két perce.
És most mégis érzek valamiféle győzelmi mámort.
Tájkép csata után -- ez lehetne a festmény címe, ami a lelkem domborzatáról készülhetne most, ha a nagy munka után kedvem támadna ecsetet ragadni. De csak úgy járnék, mint Mr. Bean Whistler anyjá-val. Ecset helyett ecettel mázolnám össze a képet.
| |
| 981. | [tulajdonos]: levélváltás | 2025-10-05 13:31 | Európa Kiadó: Kijössz a Bálnába? Nézzek fordítandót?
Vajdics Anikó: Kedves ...!
Imádok fordítani, ezt most így, hogy már a "saját" szövegemet olvasom, bizton merem állítani, de augusztus 21-e óta egy középiskolában dolgozom, ami nem biztos, hogy jó döntés volt, mert embertelenül sok munka szakadt a nyakamba. Tanmenetírás, elképesztő és szerintem felesleges mennyiségű adminisztráció, teljesítményértékelési marhaságok, plusz rögtön megtettek osztályfőnök-helyettesnek. A házik, a dolgozatok javításáról, könyveléséről nem is beszélek. A diákság nagy része motiválatlan, kis kamaszkorát újraélő tanulókból áll. A közhiedelemmel ellentétben, nem három hónapos nyarunk van, csak másfél. Nem tudok ilyen körülmények között fordítást vállalni. Jó tanuló voltam világéletemben, most az a dolgom, hogy tanárként is megálljam a helyem, és ne pusztuljak bele.
Még négy évem van nyugdíjig, utána feltétlenül jelentkezem, ha addig nem tör ránk valami nagy córesz, és lesz még értelme az AI-invázió mellett is fordítani.
Üdv.: A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 980. | Edit: szuper vagy | 2025-10-01 16:23 | Anikó!
Nagyon szerettem a Szél árnyékát.
A szójátékok, pedig mindig megmosolyogtatnak, ahogy az általad hozott példák is. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 979. | Duma György: fordítés | [tulajdonos]: ferdítési | 2025-10-01 16:17 | Kedves Anikó!
Ugyan a kérdésed nyilvánvalóan költői volt, mégis, reagálnék rá.
Hogy helyes-e a mulatt-molett szavak összefűzése, nyilván függvénye annak is, hogy a fordított mű mennyire komoly, vagy épp tréfás, könnyed. Így erre direkt választ nem tudok adni.
Viszont, a felvetésed háttere tekintetében, nevezetesen, ha a konkrét helyen a fordító nem tudja a "szójátékot" kezelni, akkor ezt tegye meg máshol, lehet ráció. Tudnék ellene is érvelni, de inkább támogatnám. És nem csupán az általad is példaként hozott menyét okán, ami egyébként mára szerves részét képezi a magyar szólás-gyűjteménynek, hanem azért is, mert ezzel is jelezhető, ha nem is feltétlenül a helyén, hogy bizony, az írótól sem állt messze a kuncogtatás igénye. És maradjunk is a Micimackónál, és a menyétnél. Az eredeti sor így hangzik: ""It's a very funny thing," said Bear, "but there seem to be two animals now. This—whatever-it-was—has been joined by another—whatever-it-is—and the two of them are now proceeding in company."
vagyis, nem csak, hogy nincs itt szó a menyét menyéről, de még magáról a menyétről (weasel)SE! Viszont, előkerül a Woozle, ami egy kitalált állat, Milne szüleménye, egy menyétre emlékeztető, mézlopó állat. Noha nem találtam nyomát, de nem lennék meglepve, ha Milne a Weasel és a Pooh szavak összevegyítéséből kreálta volna a szót. És akkor még szót sem ejtettem a regény címéről, ami eredtiben a Winnie the Pooh, köze nincs se Micihez, se mackóhoz. A pooh önmagában is vélhetően szóvicc, hisz önálló jelentése eh, ugyan, még mit nem, viszont szókapcsolatban, igeként pl. a "pooh-pooh" kinevet, semmibevesz értelemben használatos, míg a "Pooh is that all" "Semmi az egész"-nek fordítható. Azaz, Milne már a címmel is huncut kívánt lenni! Ezt a szellemet pedig, sok más egyéb fordítási leleménnyel egyetemben Karinthy szerintem kivállóan adja át a menyét, aki elhozta a menyét fordulattal.
A Szél árnyékában-nak kapcsolatban. Nem emlékszem, hogy felkaptam volna a fejemet az adott mondat olvastakor. Pedig nagyon egyértelmű kikacsintás, de a könyv adott sorának szó szerinti fordítása annyira közel van az Ady sorhoz, hogy nyilván a szövegkörnyezet okán ez egy teljesen konvencionális sornak tűnt. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 977. | [tulajdonos]: ferdítési | 2025-09-28 23:01 | „Nemcsak mulatt volt, de meglehetősen molett is.” Át kell olvasnom a fordításomat, és most itt tartok. A szójáték természetesen nem volt benne az eredetiben, és döntenem kell bevállalom-e, vagy elengedem, ne kelljen gyanakodva felkapnia a fejét az olvasónak: csak nem a fordító játszadozik itt? Tisztességesebb (alázatosabb hozzáállás) lenne kihagyni, és egy észrevétlenebb megoldást választani. De akkor meg Klaudy Kinga javaslata nem érvényesül: hogy a lefordíthatatlan eredeti szójátékokért cserébe máshol kell becsempészni a szövegbe egy-egy frappáns megoldást, ha arra a szöveg lehetőséget teremt.
Emlékszem, a Szél árnyéká-ban az „El otoño había llegado a París a traición”- mondatot, ami szó szerint azt jelenti, hogy Párizsba lopva érkezett meg az ősz, vagyis belopakodott, úgy fordítottam, hogy „Párizsba beszökött az ősz”. Többen is jelezték, hogy ez merész húzás volt a részemről, de elismerték, hogy kihagyhatlan kacsintásként élték meg a magyar olvasó felé.
Karinthy menyétje is eszembe jut, aki magával vitte a menyét. Fel is szokták neki róni újabban a szabadosságot.
A Makrancos Kata eredeti címe Taming the shrew. Nádasdy szerint Arany János fordítása túl eufemisztikus. Így lett a darab új címe A hárpia megzabolázása.
| |
| 976. | [tulajdonos]: János | 2025-09-27 22:52 | 2025. 09. 27.
Szépet álmodtam. Igazi Freud-i csemegét.
Szerettük egymást a férjemmel, finoman, boldogan, előbb Nyírmihálydiban a gyerekkori ágyamon. aztán kézen fogva sétáltunk Budakeszin a Prohászka Ottokár Gimnázium felé vezető járdán, meg-megálltunk, és egymáshoz bújtunk, mint az újdonsült szerelmesek. Olyan jó, mondtam az egyik ilyen összebújás után, hogy János elvált tőlem, így szabadok lehetünk. Ugye, beszélhetek veled ilyesmiről, kérdeztem aggódva, mert egy pillanatra úgy éreztem, jobb lett volna, ha nem szólalok meg; féltem, hogy túl törékeny a boldogságunk ahhoz, hogy ilyen „kibeszélésekkel” terheljük. De ő tök nyugodtan azt választolta, hát, persze. Erős volt és fiatal, magabiztos, mint a Robert Redford a Távol Afrikától-ban; nyugodtan rábízhattam magam. Aztán mintha egy asztal mellett ültünk volna, még mindig édes kettesben, amikor hirtelen belém hasított a felismerés: de hiszen János az apám.
| |
| 975. | [tulajdonos]: itt-a-vége | 2025-09-26 22:09 | 2025. 09. 25.
Végére értem Sonsoles Ónega A szolgáló lányai (vagy Don Gustavo lányai, majd elválik) című regénye fordításának. Végére értem – használhattam volna más kifejezést is (befejeztem, lefordítottam), de ez a legpontosabb. El akartam jutni a végéig, az utolsó szóig, az utolsó pontig. És szerettem volna felszabadultan, győzelemittasan élvezni a küzdelmem eredményét: ezt a csatát is megvívtam. De az történt, mint mindig: nem érzek sem diadalt, sem felszbadultságot, csak mérhetetlen fáradtságot, és azt az elidegenedettséget, ami mindig elfog egy nagyobb munka végén. A vizsgákkal voltam hasonlóképpen mindig, alig vártam, hogy megérjem a napot, amikor nem kell hajnalban kelnem, hogy tanuljak, és amikor elérkezett a nap, nem tudtam mit kezdeni a szabadságommal. Csak ürességet éreztem. Mint most. Évek telnek el, mire újra szeretni tudom majd, amin most túl vagyok
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
