NAPLÓK: K.Mária Legutóbbi olvasó: 2022-05-21 19:41 Összes olvasás: 7116| 69. | [tulajdonos]: Re Tamás | 2022-05-16 10:31 | | Köszönöm, hogy írt, kedves Tamás! | |
| 68. | [tulajdonos]: ... | 2022-05-16 10:30 | Bocsánatot kérek kedves Furim!
Sajnos én is gyarló ember vagyok, ha sérelem ér, bűnbakot keresek.
Nem teszem többet, nem éreztem magam tőle jobban. | |
| 67. | [tulajdonos]: most kicsit elbizonytalanodtam | 2022-05-16 10:21 | bakker, valami fennköltet kellene írnom, valami költőieskedőt, de hát mit csináljak, engem nem kentek fel , sőt, rám se kentek semmit :) ... egyáltalán akarok én költő lenni?
meglehet, a másikak vannak kevesebben :) | |
| 66. | [tulajdonos]: feljegyzés, ill, magyarázat a | 2022-05-15 00:08 | Apámat tizenkilenc éve ápolom a saját otthonomban.
Vak, kilencvenkét éves , demens, pelenkázni kell.
A felfekvései elenyészőek, inkább a magának okozott sérülésekkel van gond.
Leesik, kiesik, elesik, de lekötözni embertelenség lenne, ezért nem viszem otthonba.
Az étvágyával nincs gond. Pépeset kap, gyümölccsel, főzelékkel.
Alszik, eszik, alszik, eszik.
Az egyéb szükségleteiről most nem írok.
Igazából nem működik semmilyen szerve normálisan, mindegyik segítségre szorul.
Vízhajtó, hashajtó, köhögésgátló... szív, prosztatagyógyszer... stb.
Miért teszem, hiszen nem fogok utána örökölni semmit.
Valójában más nevelt fel, a Nagyszüleim, akik az ő szülei.
Csakis miattuk .
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 65. | Filip Tamás: miért? | 2022-05-10 21:32 | | Kedves Mária! Miért adja fel ilyen könnyen? Ír valamit, amivel könnyen lehetne azonosulni, majd gyorsan visszavonul, és még a beírásokat sem olvassa el... Van oka bárkitől tartani? Kizártnak tartom, és épp ezért nem értem, mire ez a csúcsra járatott óvatosság. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 64. | furim: re | 2022-05-09 10:22 | | Kedves Mara! A dokk szerkesztőségért nem tolonganak. (Én se kerestem, de végül, kérésre, elvállaltam. Nem bántam meg, nekem tanulságos. De nem ragaszkodok hozzá foggal-körömmel.) Beszólogatni, azt igen, az nagyon vonzó lehetőség, él is vele mindenki. De miért is ne? A dokk nyilvános felület. | |
| 63. | [tulajdonos]: csak magamban motyogok | 2022-05-09 09:50 |
Ugye nem gondolja senki komolyan, hogy a regisztráció miatt hanyatlik a Dokk ? :)
Nem tudom más hogy van vele, nálam az inspiráció hiányzik, valaki, aki megmutatja, aki nagyszerű, akire felnézhetek, akit tisztelhetek, aki tanítani tud, ... merthogy eredetileg versműhelyként funkcionáltunk.
Nem akarok megbántani senkit, nem dehogy, ... az is lehet, bennem van a hiba.
Kihívás nélkül nem tudok kiemelkedőt, akkor meg inkább semmilyet.
| |
| 62. | [tulajdonos]: ez egy bizalmas hsz. | 2022-04-27 00:27 |
Most Annához szólok.
Igen, a tavasz., nem érted meg. Mondtad, hogy távoli cél, azt is, hogy elérhetetlen.
Hittem is nem is, de valahol reméltem, hogy bolondozol, hiszen nem sírtál.
Igaz, nem is nevettél.
Azt gondoltam, abszurd, hökkenésefekt, mint a verseidben a metaforák.
Nem az volt.
Nagyon is banális, mindennapos halálos ítélet.
Még most sem hiszem el, hogy elfogadtad. Rá kell jönnöm, hogy miért nem harcoltál,
miért nem hallgattál rám, miért nem engedted, hogy elvigyelek a központi klinikára.
Miért hittél egy vidéki mosolygós, fiatal doktornőben? Miért?
Annyira haszontalan vagy, annyira naív, annyira hiányzol, hogy megtudnálak
ütni..
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 60. | [tulajdonos]: a történelem... persze | 2022-03-23 09:05 |
Egy történet mesélek, amelyet Nagyapámtól hallottam.
A 1946, a kitelepített svábok házaiba nincstelen családokat költöztettek.
A földnélküli falusi napszámosok örömmel kaptak az alkalmon.
Nagyapám kismalacokat ment vásárolni a tőlünk négy falura lévő helységbe.
Akkor hiánycikk volt az is.
A kocsiderékban lévő kalodában már ott lapult a két ijedt kis jószág, amikor a falu fő utcáján meghallotta, hogy a nevét kiáltja valaki. Meg is lepődött, mert nem ismert ott senkit.
Lajoskám!! ... K. Lajos, állítsd meg a kocsit!... az Isten áldjon meg!!!
Megállt és csodálkozva ismerte fel falubelijét, P. Józsi ibácsit és annak feleségét, akik kétségbeesve szaladtak a kocsi után.
A két kisöreg alig pár perc múlva már a kocsin ült, láthatóan az alkalomra vártak.
Kis batyujuk egy ideje várhatta már a hazatérést.
Ütközben, könnyek között mesélték el a történetet.
Amikor idejöttek, azt gondolták, hogy megfogták az Isten lábát.
Takaros nagy ház, kerttel, színnel, istállóval, mindenféle felszereléssel.
A konyhában csillogó edények, a kamrában gabona, sonkák, kolbászok a rúdon.
A spájzban befőttek, lekvárok, öblös uborkásüvegek.
A pincében krumpli, teli boroshordók, még a zöldség is homokba rakva.
Bőség mindenütt.
Aztán minden elromlott.
Nem tudtak enni a sonkából, nem tudtak aludni az ágyban és napközben is mindig a
családra gondoltak, akik, kifosztva, megalázva síratják az itthagyott életüket.
Hogy is maradhattak volna ?
Ahogy közeledtek a faluhoz, derült fel egyre jobban az arcuk és sírtak az örömtől, amikor
hazaértek.
Hogyan tovább Józsi bátyám - kérdezte Nagyapám
- Napszámot vállalok, megélünk valahogy, - mondta az öreg, és boldogan szaladt a
kaputlan ház felé.
Most elképzeltem ezt a képet.
Vajon miért jutott eszembe, és miért tűnik a "boldog" végkifejlet dacára is,
olyan szomorúnak ?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
