DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37227 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Tálos Barbara: Szem
Nyári László: Csecsemő
Bártfai Attila Márk: Majomparádé
Kántor Zsolt: Gravírozás
Ötvös Németh Edit: átneveztelek
Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
FRISS FÓRUMOK

Czékmány Sándor 26 perce
Oláh Imre 7 órája
Király Ferenc 8 órája
Szilasi Katalin 9 órája
Szakállas Zsolt 10 órája
Ötvös Németh Edit 12 órája
Tóth János Janus 13 órája
Tálos Barbara 14 órája
Petz György 14 órája
Radics Zina 16 órája
Bakkné Szentesi Csilla 21 órája
Franczen Bea 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Iványi Mónika 3 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Zsigmond Eszter 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Sin 10 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 14 órája
Hetedíziglen 14 órája
Baltazar 16 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
az utolsó alma 21 órája
az univerzum szélén 1 napja
történések 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Pontozólap (Szokolay Zoltán) 1 napja
Zúzmara 1 napja
nélküled 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2020-07-07 08:37 Összes olvasás: 1969

Korábbi hozzászólások:  
43. [tulajdonos]: ...2020-07-06 12:08
2020. július 6.

Tegnap úszás előtt a Decathlonban, ahova Icól biciklijéért tértünk be, vettem egy baldachinként felszerelhető, tábori szúnyoghálót, így végre – két hónapos késéssel – el mertem kezdeni a kint alvást a teraszon. A darazsakkal megélt tavaly nyári „kalandom” óta a legkisebb szúnyogcsípésre is túlzott reakcióval reagál a szervezetem. A pókmarástól már évek óta rettegek. Hajnalban többször is felébredtem. Előbb az erősödő forgalom zajára, majd a szomszédban tevékenykedő erdélyi munkás kopácsolására. Fátyolfelhők úsztak az égen, jólesett visszaaludni a baldachin alatt. Szeretettel gondoltam a szúnyogokra és a világ összes röpködő lényére: tőlem aztán élhetnek kedvükre. Drown up! – ébresztett pár órával később a Hang. Érdekes, hogy mostanában angolul beszél hozzám miközben folyamatosan egy spanyol szöveggel vagyok elfoglalva.

42. [tulajdonos]: ...2020-07-05 15:22
2020. július 5.

Arra ébredtem, hogy a Tales of the woods-ot éneklem Balázs Eleméréktől (vagy énekli a Hang, ezt most nem lehetett élesen különválasztani), attól a résztől, ahonnan hosszú zenei felvezetés után az énekhang megszólal. Green-eyed willow long-haired willow, lady of the woods… Honnan került ez most elő, melyik bugyorból, és miért? Nem jó ezt a számot felvételről hallgatni, egy 2007-es felvételt leszámítva (amelyen Juhász Gábor és Charlie Mariano szerepel) mindegyik kiábrándító ahhoz képest, hogy élőben milyen. Az énekhang észrevétlenül szólal meg, amikor már szinte elfelejti az ember, hogy szöveg is van a világon. Megdobban a szívem ilyenkor századjára is. Ötödjére -- kb. ennyiszer hallottam tőlük ezt a számot élőben.

Egy játszótér szélén álltam álmomban. Ház magasságú „mászóka” (kötélhágcsókból álló építmény) választott el a tér közepétől, ahol egy zenekar játszott. Dobok, gitár, reflektorok, átszellemülten zenélő férfiak. A játszótér túl oldalán volt valami halaszthatatlan dolgom, valahogyan át kellett jutnom a kábelekkel, állványokkal körbevett színpadon. A „mászókát” lestem aggodalmasan, képes leszek-e megbirkózni vele, de ha sikerül is, hogyan oldom meg a zenekaron való átjutást úgy, hogy a közönség ne vegye észre, és az előadást se zavarjam meg. A színpad mögött egy járda vezetett a túloldalra a fák közé. Ekkor kezdte énekelni bennem a Hang: Green-eyed willow, long-haired willow…, és felébredtem.

41. [tulajdonos]: ...2020-07-05 00:39
2020. július 4.

Sír; így segít a barátjának– mondta a Hang ébredés előtt. Dolgoztam álmomban. Szavakat kellett elrendeznem magam előtt. Olyanok voltak, mintha egy ásatásról kerültek volna elő, valaki adogatta fel őket a mélyből. Tudtam, hogy előbb-utóbb összeállnak majd szöveggé. Csendben kellett végeznem a munkát, nehogy észrevegye valaki, mert ez valami titkos megbízatás volt. Izgultam is, hogy helyt tudok-e állni: biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb személy?

Megnéztük a Fiam családja című Koreeda Hirokazu-filmet. Másodjára. Meg kell jegyeznem ezt a filmcímet. Japánnak kellett volna születnem, ez jutott eszembe.

40. [tulajdonos]: ...2020-07-03 09:47
2020. július 3.

Nem égetheted fel a raktáradat, ezzel ébresztett ma a Hang. Az utolsó álomjelenetben egy padláson ülök, látom magam lentről, ahogyan ott térdelek fent valami hálóingszerű, laza ruhában, körülöttem diószemek, fekete a héjuk, mintha megégtek volna. Az ölembe akarom szedni őket, de nem tudom összefogni a ruhámat, és a szemek folyton szétgurulnak. Túl gömbölyűek, gondolom lentről, és aggódni kezdek, mert a padlás hirtelen több emelet magasságba kerül. Létra nincs.



39. [tulajdonos]: ...2020-07-02 21:41
JOHN DARNIELLE: WOLF IN WHITE VAN - lektori vélemény (Vajdics Anikó)


John Darnielle regénye, a Wolf in White Van (Farkas fehér furgonban) egy kamaszgyerekből fiatal felnőtté váló fiú, Sean lelki vergődéseit mutatja be, aki egy kaliforniai külvárosban él ingerszegény családi környezetben. Testvérei nincsenek. Az iskolában fél a nála erősebb fiúktól. A szülei nem foglalkoznak vele, abba a világba pedig, amelyet jobb híján a saját fantáziájával teremt magának, nincs betekintésük. Az apja folyton televíziót néz. Sean szobájába is hamar bekerül egy készülék (halott nagymamájától örökli), és tizenévesen már éjszakába nyúlóan TV-adásokat néz. Ezenkívül képregényeket, tudományos-fantasztikus magazinokat olvas, kuponokat gyűjt, azokból vásárol magának magnókazettákat, hogy a kedvenc zenéit meg tudja hallgatni. Egyetlen lény van az iskolában, akivel délutánonként szívesen "lóg", és egy Kimmy nevű lány, akivel játéktermeket látogat. A videojátékok megnyugtatják. Az egyik kedvenc játéka közben, amelyben azt játssza Kimmyvel, hogy repülőgépekről bombákat dobnak le különböző épületekre, szép relaxációs zene szól. "Ha lakhatott volna is azokban a házakban valaki", emlékszik vissza később erre a játékra, "mi sosem láttunk bemenni vagy kijönni senkit."
Ilyen körülmények között történhet meg, hogy Sean egy életre nyomorékká teszi magát, amikor 12 éves korában egy este olyan hangulatba kerül, amit senkinek sem tudna elmagyarázni: az állához emel egy puskát, és elsüti. Ennek a jelenetnek a részleteiről azonban csak a könyv legvégén, az utolsó két oldalon értesülünk. A könyv elején (és még sokáig) csak annyit tudhatunk, hogy valamilyen fatális baleset történt, amely során a fiú arca úgy összeroncsolódott, hogy mindenki elrettenve elfordul, amikor meglátja.
Sean a "baleset" után hónapokat tölt kórházban, évekig jár pszichoterápiára és fizikoterápiára, ahol poszttraumás lelki kezelésben részesül, relaxációs és meditációs gyakorlatokat tanul. Sokáig csak tolószékben tud közlekedni. Folyamatosan fáj a feje, zúg a füle. Erős fájdalomcsillapítókat szed. A fizikai és lelki fájdalom elől a fantázia világába menekül. A kórházi szoba mennyezete szolgál képzelete vetítővásznául. Az üres fal repedéseiből és foltjaiból egy fantasztikus táj rajzolódik ki a szeme előtt: halálos veszélyekkel teli, poszt-apokaliptikus világ, amelyből sok próbatétel árán egy titkos nyomvonalon el lehet jutni egy csillagerődbe, ahol már semmilyen veszély nem fenyegeti. Ez a képzeletbeli nyomvonal és a csillagerőd lesz a csírája annak a szerepjátéknak, amelybe később másokat is bevon, és amelyet "Trace Italian"-nek nevez el.
Amikor a kórházból hazatér, érzi, hogy nem szívesen látják. "Megnehezíti a ház életét." Torz külseje kínos érzéseket kelt a környék lakóiban. De a "csillagerőd" otthon is megvédi. És amikor szülei évekre vissza akarják küldeni a kórházba, mert nem tudják biztosítani az ellátását, elhatározza, hogy megtanul újra járni, és a kezeléséhez szükséges pénzt saját maga keresi meg azzal, hogy szerepjátékokat ír hozzá hasonló korú fiataloknak. Bankszámlát nyit, magazinokban ad fel hirdetést; a szerepjáték lehetséges lépéseit, opcióit pedig levélben küldi el a jelentkezőknek, akik valamilyen karakter bőrébe bújva elképzelik, hogyan menekülhetnek meg a Sean által megírt veszélyhelyzetekből.
Így érik kis kamaszból fiatalemberré Sean: a kreativitását, fantáziáját felhasználva gyógyítja saját magát. A pszichoterápiában képélménynek vagy éber álomnak neveznek azt a fajta imaginatív eljárást (szaknevén Katathym Imaginatív Pszichoterápia, rövidítve KIP, Leuner alkalmazta először gyógyító céllal), amely során a kliensek képeket áramoltatnak a fantáziájukban, és így gyógyulnak ki pszichológiai zavaraikból. Sean ösztönösen nyúl ehhez a technikához, ami számára a túlélést biztosítja.
A főhős valóságban megélt érzései összekeverednek a szerepjátékra vonatkozó leírásokkal. Ez a regénynek azt a fajta szerkezetet kölcsönzi, amelyet Mario Vargas Llosa a "közlekedő edények" módszerének nevez a Levelek egy ifjú regényíróhoz című könyvében: amikor egy elbeszélésnek a cselekménye két vagy több különböző időbeli valóságban zajlik, és a különböző eseménysorok kölcsönösen áthatják és módosítják egymást az összefonódó elbeszélésben. A közlekedőedény-rendszerbe tagolt eseménysorok kicserélik élményanyagukat, így kölcsönhatás alakul ki köztük.
John Darnielle regényében is két valóság hatja át egymást: egy súlyos traumát szenvedett kamasz fiú külső és belső valósága. A regény "igazi" valóságában a főhős önmagával és a környezettel küzdelmeit kísérhetjük nyomon, a szerepjátékban pedig fantáziájában életre kelő fiktív valóságot. Az olvasó számára persze mindkettő fiktív, de ez kettős szerkezet (fikció fikcióba ágyazva) különös erőt ad a regénybeli valóságnak.

"Egyszerű a képlet. Összesen két történet van: vagy haladsz tovább előre, vagy meghalsz. Csakhogy meghalni egyáltalán nem könnyű, mivel minden oda vezető út új elágazásokba torkollik…" Ez a mondat a szerepjáték világához tartozik, de akkor kerül rá sor - minden egyéb bevezetés nélkül - amikor a kórházból való hazakerülés nehéz pillanatairól esik szó. A mondat érzelmi hatása az olvasó lelkében óhatatlanul is összekeveredik a regény valóságához kapcsolódó érzésekkel.
A világ veszélyei ellen védelmet nyújtó, képzeletbeli erődhöz vezető út állomásain, az útra vállalkozó játszótársakkal való kapcsolatban éli újra (játsza ki magából) Sean a valóságban elszenvedett félelmeket, szorongásokat. A csillagerőd azonban, amit azért talál ki magának, hogy legalább képzeletben biztosítson magának egy olyan helyet, ahol semmi baj nem érheti, paradox módon egy kamaszlány halálát okozza, a lány barátja pedig életveszélyes állapotban kerül kórházba, mivel a játékosként a fiktív helyszíneket valóságos terepként értelmezve, hiányos öltözékben eltöltenek egy éjszakát a fagyos kansasi sivatagban. Seant bíróság elé állítják, s bár végül felmentik, ez az esemény ébreszti rá, hogy szembenézzen önmagával: saját traumatizált gyerekkorának rabja lett.
A könyv ebben az értelemben olyan fejlődésregény, amely nem kronológiai sorrendben tálalja a főhős fejlődésének állomásait, hanem hiányos vonalvezetésű, időben ide-oda ugráló visszaemlékezésekben. A regény elején a 17 éves Seannal találkozunk, s a regény végén jutunk el oda, hogy megtudjuk végre, mi is történt vele valójában 12 éves korában.

A szerző sokkoló történetben tesz kísérletet arra, hogy megmutassa, mi játszódik le azoknak a kallódó fiataloknak lelkében, akik nem lelik a helyüket a reklámokkal és pótszerekkel teli társadalomban, és TV-műsorok nézésével és virtuális játékokkal töltik napjaikat (az internet berobbanása előtti korszak hajnalán!). Gyerekkori álmok, képzelgések, belső utazások elevenednek meg korabeli történelmi alakokról szóló híradásokkal (lásd líbiai válság, Kadhafi), zeneszámokról (Yes és hasonlók), népszerű akciófilmekről, bestsellerekről szóló leírásokkal fűszerezve. Izgalmas., elgondolkodtató és tematikáját illetően egyedülálló olvasmány.

Vajdics Anikó

38. [tulajdonos]: ...2020-07-02 13:13
2020. július 1.

A vívódó önmagával viaskodik. Rokonszenves küzdelem.

Kezdjük azzal, hogy Mindenki púpos. És még mielőtt valaki azt hinné, hogy a „Mindenki” szó alatt Másokat értek, beismerem, sőt, hangsúlyozom: tudom, hogy én is az vagyok. Ha elvárom, hogy emiatt megkülönböztetett kedvességgel vegyenek körül, magamat fosztom meg attól, hogy azt értékeljék bennem, ami valóban értékelhető. A púpom nem az én érdemem.


Kurosawa hetedik álma (az Álmok/Dreams c. filmből) "A zokogó démon". Egy világégés utáni purgatórium-félében járunk. A démonok megkülönböztető jele a feje búbjukon nőtt szarv, ami estefelé éktelenül tud fájni. A hatalmi hierarchia alján lévőknek egy szarva van, felfelé haladva két ill. három szarv jelzi a rangot, ami többek között azzal jár, hogy ők falhatják fel a rangsorban alattuk lévőket. A legfelül lévők "cserébe" nem halnak meg. Az örökélet a büntetésük. Érdekes, hogy ezt emelem ki, ugyanis ez a rész tetszett a legkevésbé (nem is emlékeztem rá korábbról).

A tegnapi filmklubban találkoztam egy DOKK-költőnővel, akinek eddig csak a verseit ismertem. (Nem kaptam engedélyt a neve közlésére, ezért nem írom ki.) Magasabbnak gondoltam, de egészében véve éppen olyan erős és törékeny, mint a versei. A jelenléte jócskán emelte a film utáni beszélgetés fényét. Élmény volt veled találkozni, Szawa (legyen ez a neved), ha csak kis időre is!

37. [tulajdonos]: ...2020-07-01 12:55
2020. július 1.

„Mivel az alkoholizmus nem szokás vagy döntés kérdése”, olvasom a pszichoforyou oldalán a Minnesota-modellről, „nem elég nem inni: minden téren józanodni kell. A felépülő nem lehet ugyanaz az ember, aki volt, mert ugyanaz az ember inni fog.” Szép gondolat, de egyben veszélyes is, mert egy embert nem lehet kicserélni. „Úgy jött ki a rehabról, mint akit kicseréltek” – ilyen biztosan van. De ez csak „olyan, mintha”. Ha igazán egy MÁSIK ember kerülne ki onnan, miért kellene függőként gondolnia magára? „Függő vagyok, három és fél éves, 1277 napja nem ittam.” Az „Önéletrajz öt rövid fejezetben”-t el tudom képzelni, hogy működhet. Van egy gödör az utcán, amelyen naponta járok, beleesem, kikerülöm, vagy egy másik utcát választok? De bekerülhet az önéletrajzba ez is: útépítőnek állok, és betömködöm a gödröket, hogy mások ne kerüljenek ilyen helyzetbe. Talán ők, az útépítőmunkások állnak legközelebb az újemberhez, akiről Jézus beszél.

Felújítják a „kék könyvet” (Zlinszky János: Felelősségünk a teremtett világért– röviden: Teremtésvédelem). Megkérdezték, lennék-e a kötet nyelvi lektora? Először, nemet akartam mondani. Le kell fordítanom a baszk trilógia harmadik kötetét. De ma azzal ébredtem, hogy igent kell mondanom.

36. [tulajdonos]: ...2020-06-30 11:13
2020. június 30.

Most már mindegy, hova érkezünk, csak menjünk, sürgetett a Hang, és nem először érzem úgy, hogy át akar verni, vagy kérdésként hangzik el a mondat, csak én nem hallom a hangsúlyt. Ébredés előtt egy sudár női alak állt előttem hálóingszerű, fehér ruhában, mint egy élő szabadságszobor. A haját és a ruháját lengette a szél. Ki ez, tűnődtem, és mintha valaki válaszként egy cikket nyomott volna a kezembe, hogy olvassam el, persze, nem kellett elolvasnom, legalábbis nem úgy, ahogyan a valóságban szoktam. Belement a fejembe, anélkül, hogy betűről betűre kellett volna átböngésznem. Á, szóval csatába készül, értettem meg. De így, ebben a ruhában? Akkor a cikk tudományos hangon (vagy csak tudálékosan) magyarázni kezdte, mire képes ez a nő, és megnyugodtam: vért és páncél nélkül is el lehet indulni harcolni. Versek jutottak eszembe ébredés után (mi más?): József Attila Könnyű, fehér ruhában-ja és Arany János Rozgonyiné-ja. De az átvertség-érzés továbbra is itt motoszkál bennem. Mire készül ez a nő? Mi garantálja, hogy a csata vértelen is lesz, nem csak vérttelen?



Olvasói hozzászólások nélkül
35. korrektor: jav.[tulajdonos]: ...2020-06-29 11:47
1) Annyi vizet tudok csak átmenekíteni, amennyi őket feléleszti.
2) ... a szokásos előgyász viharfelhői gyülekeznek a fejem felett.

34. [tulajdonos]: ...2020-06-29 11:43
2020. június 29.

Zajlik az átzsilipelés. Értsd: mániákus takarítás. A ház körül, a házban. Csak belül nem. Ott gyász van. Azt pedig nem lehet „megtakarítani” (hányszor mondta Irálk!). Végig kell élni az összes fázisával együtt, különben még a túlvilágon is visszaköszön. Négy sarokra fogni a tájat, mint egy abroszt, hazahozni a tavat. Mindig megpróbálom. Sose sikerül. Mert mire ideérünk, kilötykölődik a víz, és még örülhetek, hogy nem üres medence marad a helyén, hanem átalakul erdővé. Hát, nem örülök. Ha legalább négyszögletű lenne, ha már nem kerek, az emlékeztetne arra a másik tájra, amiből egy abrosznyit kiszakítottam. Érdekes, hogy a tavat kereknek élem meg. Ennek nincs semmilyen alakja. Meg kellene próbálnom köszönni neki, ahogyan a tónak szoktam, nem megy. Mert tudom (arra számítok), hogy nem köszönne vissza. És ez – az átzsilipelési szakaszban (később már nem érdekes) –annyira tud fájni, hogy ellenséges terepként élem meg. Pedig csak közömbös. Hihetetlen, hogy a virágaim túlélik a távollétemet. Satnyák, de túlélik. Annyi vizet tudok csak átmenekíteni, amennyi őket feléleszteni.

2020. június 28.

„Csillagászok megtalálták a saját csillagához valószínűleg legközelebb keringő bolygót: az NGTS-10b mindössze 18,4 óra alatt kerüli meg központi csillagát, ami éppen csak az úgynevezett Roche-határon kívül van. Ilyen bolygó a fizika törvényei szerint nem is létezhetne. A szakértők szerint a bolygó egyre közelebb kerül a csillaghoz, ami néhány millió év múlva teljesen szét fogja szaggatni.” – írja a Science Alert. Ne gyere közelebb – szólt Isten a csipkebokorból Mózesnek –, és oldd le a sarudat, mert, ahol tapodsz, az már szent föld.

Azon tűnődön, ha valahogyan sikerülne négy sarkára fognom ezt a tájat, mint egy abroszt, talán hazavihetném.

2020. június 27.

Arra riadtam az éjszaka kellős közepén, hogy Sting It's a lonesome old town-ját éneklem teli torokból: „I’m lonely as I can be”. Szuper. Álmomban mindig jó hangom van, és senki nem szól rám, hogy hagyjam abba az éneklést. A thai-masszázsról „beszélgettünk” elalvás előtt Sirdnával. Ő vetette fel a témát. Javasoltam, hogy thai-masszázs helyett foglalkozzunk inkább tájmasszázzsal, elvégre magyarok vagyunk. Lágyhantú mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? A tájmasszőr.

Kivételesen tudom, merről fúj a szél: a szokásos előgyász viharfelhői gyülekeznem a fejem felett.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-07-07 08:36   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2020-07-07 02:16   új fórumbejegyzés: Czékmány Sándor
2020-07-07 01:59   új fórumbejegyzés: Oláh Imre
2020-07-07 00:54   új fórumbejegyzés: Király Ferenc
2020-07-07 00:01   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2020-07-06 22:36       ÚJ bírálandokk-VERS: Wesztl Miklós Jobb agyféltekés vers
2020-07-06 22:29   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2020-07-06 22:07   Napló: Sin
2020-07-06 20:57   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2020-07-06 20:57   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit