DOKK - Zalatnay Károly

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2013.02.04 09:58

Köszönöm a hozzászólást, Gábor! Szükségem volt erre, úgy érzem. Csak pár dologra kell reagálnom:

"Az apály csupán más dagály/önmagába árad." Itt az apály logikailag nem úgy viszonyul a dagályhoz, mint a kifli a kenyérhez. Inkább talán az hasonlítana jobban erre, hogy a gyűlölet csupán más szerelem (ez igaz). Azzal számoltam, sőt örültem neki, hogy lehet vele vitatkozni. Kár, hogy a mondat valóban sutább az ideálisnál, ezt utólag már látom.

"Keserű sors ömlik szívemben./Maró tenger fut fel az erekben," A sors keserűségére az olvasó talál magyarázatot. A keserű sors, ugyanaz a maró tenger, ami felfut az erekben, hiszen azt a szív pumpálja, a tenger pedig sós, ennek köszönhetően keserű. Tehát: Keserű tenger Sors. (A sors tenger, mert az ember úgy viszonyul logikailag a sorshoz, mint hajó a tengerhez, ennek a képnek nagy hagyománya van a romantikában.) DE! ha a szöveg ezt az összefüggést nem implikálja, az természetesen az én pontatlanságom.

A többi pontban azt hiszem tagadhatatlanul bűnös vagyok.
Tanulságos volt a komment, teljes mértékben megértem, hogy miért írtad , amiket írtál és innentől kezdve jobban fogok koncentrálni. Az a kevés bíztató sor pedig nagyon jól esett, mert a 2 bekézdésnyi elemzésed adja neki igazán a súlyt. Jó itt a dokkon, köszönöm. Fogok még töltögetni, kíváncsian várom a véleményedet a jövőben is! :)

u.i. Már van is ötletem, hogy milyenre írjam át!

2013.02.01 15:15	Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo \| Más dagály
Válasz erre	Károly, az első sor meggyőző, kellően költői, kíváncsian vártam a versre a továbbiakban. Az első strófa végéig nem is csalódtam, de az utána következő rész: "Az apály csupán más dagály/önmagába árad." enyhén szólva is túlzó, és méginkább képzavarosnak tűnő kijelentéseket, megállapításokat tartalmaz. Persze a költészet, a "vers" olykor-olykor igényel nagy túlzásokat, szabálytalanságokat, de ezek leginkább működőképesek is a maguk rendszerén (vagy az adott vers rendszerén) belül. Hogy az apály csupán más dagály, nos, ez a kijelentés igencsak sutácskának tűnik, méghogyha érthető is mit szeretne kifejezni vele. Erősebb, természetesebb sorok illenek ide. Mi az, hogy az apály csupán más dagály? Ez olyasmi, mintha azt mondanám, hogy a kifli is csupán egy másikfajta kenyér, végülis majdnem hasonló az elkészítési technikája, ámbár az íze mégis merőben más lehet... Szóval nem egyértelműen igaz az, amit állít ez a másfél sor, sőt vitatkozni lehet vele, furcsállni lehet, ami nem mindig baj, de nem is mindig jó egy költemény vagy egy vers esetében. Máshogyan kellene fogalmazni talán, nem tudom.. Én azt mondom (és tudom erről) hogy az apály-dagály összetartozik, ahogy a nappal, és az éjjel (vagy legalább úgy..) ám mégis merőben más dolog a kettő, így ezen a módon, ahogy ön mossa össze ebben a versében ezt a két dolgot, nem túl szerencsés. Meg nem is "árad" magába egyébként.. (ez inkább kamaszos megállapítás..) Ettől függetlenül a cím például jó, és működik is. Most még nem érzem késznek a verset, de igencsak ígéretesnek tűnik, némi pontatlanság még tetten érhető, ha ezeken javítani tud, ha sikereket akar, meglesz, mert a tehetsége számomra nyilvánvaló. A többiről kutyafuttában: "Keserű sors ömlik szívemben./Maró tenger fut fel az erekben,"-a keserű sors kifejezés önmagában helytálló, azonban amint összekapcsolja ezt a szívvel, abban a pillanatban megkérdőjelezhető a kép, hiszen hasonló és hasonlított viszonyában nem biztos, hogy működőképessé is válik a dolog. A szívben általában a vér áramlik, hatalmas sebességgel, de az "ömlik" szó ide talán túlságosan is lágy, vagy méginkább helytelen kifejezés. És ha hasonlít valamit valamihez: legyen keserű, ami keserű.. a sors keserű ugyan, mert így használja a köznyelv ezt a szókapcsolatot, mióta világ a világ (ezt is inkább mi magyarok a népdalhagyomány miatt) de ha a szívben "ömlik" ez a dolog, akkor a keserűségére az olvasó magyarázatot fog majd keresni talán, ha érti Károly. Ebből a versszakból a további három sor szintén meggyőző egyébként, bár a megformál a fájdalom megintcsak kissé sutának, artikulálatlannak bizonyul. (és óvakodjunk a slégerszöveg-gyanús soroktól..) Érzésem szerint sok munka lenne még e verssel, ehhez kívánok erőt, kedvet, egészséget. Üdv a dokkon Károly!
	A fenti posztra érkezett válaszok: Zalatnay Károly