Ur Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
135.
| 2026.08.13 15:44 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Lépcsőház
|
| Válasz erre | A lábdobogás, mint "ganajparfümjárás", ami ráadásul "fülbemászóan ordibáló" is, valóban túlírt némileg. Kicsit le is húzza a verset, vagy legalábbis a zárlatot egy különleges cifra káromkodás truvájkodásának szintjére. Egyébként a hasznosság, mint jövőtemető épp elég líraisággal -vagy inkább költőiséggel, elvégre ennek a szépsége az intellektuális elrendező erőben és a vádlás iránymutató energizálásában rejlik, nem annyira valami álomlogika határán olvadozó nyelvszépségben- emeli meg a verset, hogy az olvasó alaposan átgondolja az összes részt és észrevegye az első látásra invenciótlan nyelvbe szőtt apróságokat. De ennek ellenére is kicsit hígnak érzem a kompozíciót, még egy ilyesmi kellene bele legalább. | 134.
| 2026.08.11 15:18 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Alkatrész
|
| Válasz erre | Szerintem az első sor és ami a gondolatritmusából kiindul (De ne félj, felírták már:...) nagyon jó, erőteljes és önálló entitásként működik. Frappáns, kiáltványba és dalba egyaránt kívánkozó elrendező ereje Bertold Brecht stílusát idézi. A "mint öregasszony a peronon.." odáig, hogy "...nincs, aki átsegítsen a háború erkölcstanán" és a második versszak (kivéve talán a lánctalpas képet) más szövegvilágot jelentenek, elkülönülnek töltelékszerű konkrétságukban, képiségükben. Másképpen is hatnak az olvasóra, más elv szerint, retorikus sűrítés helyett itt a sokk és a valóságszagúság expresszionizmusa meghatározó.
A "van még kezed" intenzív érzelmi kapocs ezek között, de nem elégséges ahhoz, hogy önmagában egyben tartsa a verset; a magnak itt inkább az első sor és a közép által meghatározott retorikus beszédet érzem, ami szerintem erősebb lenne önmagában. Nem szorul igazán nyers jelenetek általi képi kiegészítésre, mert némelyik megoldás groteszksége már eleve számol az elmélet és gyakorlat abszurd távolságával, aminek az elhanyagolása egyébként a retorikusság gyengesége ("lábad, amivel aknára lépj"). Azt hiszem, ha a versből kikerülne az átkeléses kép és a "te pedig szíved helyét tapogatod...", a moralizálás vádja alól is mentesülne. | 133.
| 2026.08.11 00:38 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Lépcsőház
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Először is: adjon neki jobb címet.
Másodszor: örülök, hogy ezúttal nem moralizál.
Harmadszor: Mikor KEVÉS HIÁNYZIK, hogy egy szöveg jó legyen, nem bírom ki, hogy bele ne nyúljak, ki ne húzzak szavakat, sorokat. Bőven lehetne még mit, kissé túlfogalmazza néhol, feleslegesen.
(...)
A lépcsőházból árad a dögszag,
vagy a kanalizáció förtelmes gőzölgése.
De ez most nem fontos, a vágányok azok, az új talpfák,
átfestett villanyoszlopok és falak,
amik alatt egy hajléktalan öregasszony eregeti
bukéját.
Nem törődnek vele
az alulfizetett fel-alá rohangáló munkások.
Kialvatlan szemükkel lesik a nap végét,
mikor léphetnek ki néhány órára vagy napra
a hasznosságból.
Az öregasszonyról mindenki tudja:
csak azért képes elviselni önmagát,
mert nem érzi saját bűzét.
Mikor viszont négyen-öten szaladgálnak fel-alá a lépcsőkön,
nem értik, mitől fancsalodik így el a levegő.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 132.
| 2026.08.11 00:19 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Alkatrész
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Súlyos mondanivaló, kifezetten erős helyzetábrázolások. Csak az a direkt kimondott moralizáló kommentár nem kéne (Értjük, amit mondani akar, magukból a helyzetekből!). Megnézi így? Szívesen eljátszanék még a szöveggel, pl. a nyitómondatból kitűnő zárás lehetne, csak akkor több mindent át kellene rendezni.
Alkatrész
Nem számítasz, csak számon tartanak.
Mint öregasszony a peronon,
aki most szállt le a vonatról, és nem tud átkelni,
mert felszedték a betonnégyzeteket a vágányok közül –
magad vagy, nincs, aki átsegítsen a háború erkölcstanán.
Ne félj, felírták már:
van kezed, amivel fegyvert hordozhatsz;
lábad, amivel aknára lépj;
hangod, amivel parancsot osztogass;
szemed, felfogni, mit tettél.
Bejegyzik majd hányadikként haltál meg, hogyan.
Elhozzák a baseball ütőt,
amivel azt a drogost kell megverned,
aki arcon vágott.
– Ne bántsd a fejét, csak a lábát – mondják.
Van még kezed. Látod?
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 131.
| 2026.08.05 19:19 | Siska Péter - szerki -- meo | Béke
|
| Válasz erre | A verset indító metafora valóban merész, igéretes, de a versszöveg számomra nem teljesíti be ezt az igéretet, nincs további jelentésbővülés. A zárásban elgyengül, az előző sorok már megadták ezekre a kérdésekre a választ. | 130.
| 2026.08.05 17:02 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Pótolhatatlanok
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Szép, ütős, őszinte. De ennek ellenére szerintem kicsit sok - sokkal nagyobbat ütne, ha tömörebb lenne. Esetleg így:
Bennünk nagy bátorság van,
nem vagyunk restek megküzdeni
ezzel a csúnyán elszabott világgal.
Bennünk álmok vannak
drónrobbanásoktól repedt ég alatt,
s közben hazavárjuk a holtakat.
De ha szeretteink arcát nézzük,
nem a ház, a föld, a letarolt kertek
hiánya leng körül minket,
hanem az elveszetteké.
Bennünk a bátorság nagy.
Muszáj a pótolhatatlanok után is élni.
A dialógus - és az összes olyan hétköznapi, emberi pillanat, amit Siska Péter nagyra értékel - valóban sokkal közelebb hozzák a háború valóságát a távoli olvasóhoz, mint a nagyívű metaforák. Ezek azonban szerintem sokkal jobban működnek prózában, mint versben - prózában egy-egy egyszerűbb mondat is nagyot üt, versben azonban nagyon nehéz felépíteni azt a keretet, amiben az egyszerű megfogalmazás drámai lesz, és nem laposodik vagy sikkad el a líraibb részek mellett.
Erre a versre, de a többire is vonatkozik: jót tesz nekik, ha megtanulja függetleníteni magát a témától, olyan szemmel olvasni, ahogy egy kívülálló olvasó teszi, aki önről nem tud semmit, és a háborút sem feltétlenül ismeri közvetlenül. Az, hogy valami őszinte és hiteles, nem garantálja, hogy jó vers is lesz - az ön írásaiban azonban van annyi potenciál, hogy egy nap akár kiemelkedő verseket is alkothasson. Ehhez azonban az kell, hogy úgy írja meg, hogy ne csak önnek vagy az azonos tapasztalatokon osztozóknak jelentsen sokat, hanem az ismeretlen olvasónak is át tudja adni a háború tragikumát.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 129.
| 2026.08.05 16:01 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A vérző Istenről
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
A kollégák Weöres Sándort és Nemes Nagy Ágnest emlegették, nekem Pilinszky Halak a hálóban című versét juttatta eszembe, talán a perspektívaváltás miatt. Akárhogy is, látszik, hogy nagyon átgondolta ezt a verset, és szépen ki is dolgozta. Csak egyetlen javaslatom lenne: lehet, hogy még jobban kiemelné a mély mondanivalót, ha kicsit ritmusosabbá, líraibbá tenné.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 128.
| 2026.08.03 22:02 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Béke
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
A béke, mint kóbor kutyafalka merész ötletnek is mondható, de nekem inkább képzavarnak tűnik.
Ennél nagyobb gond, hogy a rövidke vers különösebb építkezés nélkül megy át teátrális költői kérdésekbe.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 127.
| 2026.08.03 09:07 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | A vérző Istenről
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Zoltán!
Köszönöm a marasztalást! A passzió lényegét valóban megfogalmazza a vers, de ugyanakkor meg is kérdőjelezi, megtörtént-e, vagy elegendő időt töltött-e Isten vagy a fia (ez attól függ, milyen teológiából indulunk ki) az emberek közt, hogy valóban tapasztalja a kiszolgáltatottságot, a szenvedést. Azért működik szerintem a "ha van" a versben, mert arra akar rámutatni, hogy az Isten, aki egyszer átélte az emberi szenvedést egyéni tapasztalatai által, és látszólag nem tett annak megkönnyítéséért semmit, talán lelketlen, mivel nincs meg a képessége az együttérzésre. Tulajdonképpen ezért tartja szükségesnek a vers a passzió megismétlését, hogy Isten tényleg megértse az emberi szenvedést.
Üdvözlettel: Attila | 126. 125.
| 2026.08.03 08:52 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Az én Afroditémhoz
|
Válasz erre
Előzmény | A vers tulajdonképpen egy szerelmi panasznak készült megírásakor. Nem lett végül szerencsés a megvalósítás. Ha át kéne írnom, valószínűleg teljesen megváltozna a vers tematikailag. A szöveg teológiai szempontból feszültséggel teli gondolatát más verseimben sikerült kifejtenem, ezért nem látom értelmét, hogy tovább foglalkozzak ezzel az írással. Köszönöm, Péter, a meót. | 124. 123. 122.
| 2026.07.30 12:58 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | A vérző Istenről
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
Ez a vers költői módon, dogma-íz nélkül fogalmazza meg a megtestesülés (inkarnáció) és a passzió lényegét: az Isten csak akkor tud együttérezni a teremtényeivel, ha maga is magára veszi a sebezhetőséget, felhasad a talpa, és átéli az emberi esendőséget.
Vannak (számomra) gyengébb pontjai (pl. "a sokáig táplált gyermekek idő előtti pusztulását" kissé nehézkes, illetve a "ha van?" beékelése indokolatlan), de ezeken túlteszem magam, mert a vers működik. Maradásra szavazok.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 121.
| 2026.07.28 02:00 | Simon Adri - szerki -- meo | Az én Afroditémhoz
|
| Válasz erre | Afrodité alakja csak a címben jelenik meg ad hoc módon, bármely más mitológai alak nevével is behelyettesíthetnénk, ezért céltalan marad. A vers elkezd építeni egy Isten-allegóriát (de mitől hanyag? nem derül ki), azonban ahelyett, hogy a zárlatra ezt tetőzné be, visszahanyatlik egy hiányról szóló információvá. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 120.
| 2026.07.27 16:05 | Siska Péter - szerki -- meo | Az én Afroditémhoz
|
| Válasz erre | Az utolsó négy sor visszahúzza a szöveget egy hagyományos szerelmi panasz szintjére. Kár, mert egyébként van benne potenciál, egy teológiai szempontból is feszültséggel teli gondolat. Én az antik utalást elhagynám, egyrészt a vers nem hozza játékba Aphrodité alakját, csak felhasználja a nevét, másrészt a kereszténység Istent idézi meg. A zárást nem a szeretett nő alakja köré építeném, poétikai szempontból a birtoklás hiányánál, a "másé vagy" kliséjénél sokkal izgalmasabb, ha az ember és az Isten viszonya tét. | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 119. 118.
| 2026.07.27 11:58 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az én Afroditémhoz
|
| Válasz erre | Kedves Attila!
A mitológia örök téma, akárhány bőrt le lehet húzni róla és sok irányból meg lehet közelíteni. Átdolgozni, mai tartalommal tölteni meg a mítoszokat, példaként, vagy ellenpéldaként állítani a mitológia hősöket, humorosan felfogni, stb. Sajnos itt semmi ilyesmi nem történt meg, kihasználatlanul hagyta a lehetőséget, vaktöltényként durrantotta el, de még hangja sem volt.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: urcsalad94@gmail.com | 117.
| 2026.07.26 20:14 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | elégnek lenni
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a meót, Adri. A vers hét éves. Azóta sok kérdés fel lett téve, az Ön által említett is. Meg is lett válaszolva más versben. Ettől függetlenül jók a meglátásai. Hasonló témájú vers esetén a jövőben észben tartom, amit a mélyebbre ásással kapcsolatban írt. | 116. 115. 114.
| 2026.07.26 20:05 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | elégnek lenni
|
Válasz erre
Előzmény | Jól látja, Mátyás, valóban egy régebbi, pontosabban egy hét évvel ezelőtt írt versről van szó. Az akkori önmagam messze nem értett annyira az íráshoz, mint a mostani. Ez a vers inkább ösztönös, mint tudatos. Gyarlóságai is többnyire ebből fakadnak. Köszönöm a meót. | 113. 112.
| 2026.07.26 19:25 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Pótolhatatlanok (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm az észrevételeket, Adri. A szövegbe beiktatott idézetekkel kapcsolatban, amelyek a Halotti beszéd és könyörgésből valók, még nem döntöttem el, hogy maradnak-e vagy kikerülnek a szövegből. A zárlaton még gondolgodom. | 111.
| 2026.07.26 19:20 | urcsalad94@gmail.com -- re: meo | Pótolhatatlanok (jav.)
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Tímea!
A szöveget helyenként valóban össze lehetne húzni. A muszáj nélkül hangozhatna a zárósor talán így: Ideje a pótolhatatlanok után élni. Még gondolkodom rajta. Köszönöm az észrevételeit!
Üdvözlettel, Attila | 0 25 50 75 100 125 |
|
