Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
724.
| 2025.12.05 15:05 | Siska Péter - szerki -- meo | új és régi
|
| Válasz erre | Csatlakozom Borihoz, számomra is így adja magát a vers, így olvasom én is a kérdéses jelzőket. Illetve úgy érzem, akaratlanul is tárgyiasítanak, egy olyan értékhorizontot idéznek, ami nem a legszerencsésebb (poétikai szempontból sem). A zárás felé kezd elszakadni a deklaratív jellegű felsorolástól, kezd képivé válni, szerintem ebben az irányban lenne érdemes fejleszetni a verset. Több metaforikus textúrára, nyelvi rétegződésre, áttételességre, kevesebb közvetlen kijelentésre lenne szüksége ennek a versnek. | 723.
| 2025.12.05 14:47 | Fűri Mária - szerki -- meo | új és régi
|
| Válasz erre | Kedves József!
Szép az alapgondolat, hogy a jelen és a múlt képei egymásra rakódnak, és az álomban egyesülnek. Aki emlékszik az álmaira, ezt megtapasztalja.
Nekem is az a gondom, hogy a második versszakot jobban hozzá kellene igazítani az elsőhöz. Nem kényszeres megfeleltetésre gondolok, de mégis... | 722. 721.
| 2025.12.05 07:49 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | minden
|
| Válasz erre | Kedves József!
Sajnos ezzel a metafizikai bölcselettel versként nem tudok mit kezdeni. Pontosabban nem tudok rá versként tekinteni.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 720.
| 2025.12.04 16:46 | Siska Péter - szerki -- meo | távoli hegyek
|
| Válasz erre | A "nincs kedvem otthon ülni / valami ezerszer látott sorozatot nézni / esetleg azon gondolkodni / hogy mi miért és hogyan" sorok túlzott hétköznapisága, kopársága nem használ a vers atmoszférájának. A "miért és hogyan" egyfajta gondterhelt belső monológot sejtet, de így elnagyolt, tartalmatlan közlés marad, és igazából csak sematizálja a versbeszélőt. A zárosor hatásos lehet, de megkíván még egy finomabb előkészítést. Én is félkész szövegnek, elővázlatnak érzem. Hagyni kellene, hogy a hiány élménye erősebben hasson, szerintem azoknak a hegyeknek és az énnek a viszonyában is jóval több rejlik ennél. | 719.
| 2025.12.04 09:11 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | úgyse látja senki
|
| Válasz erre | Kedves József!
Nálam ezzel kezdődik a vers: "gyermekkorom játszótereit nem nőttem ki". Szerintem az eleje felesleges.
Kihagynám: "egy kopott/magányos ember lettem".
A kihagyásokkal sokkal jobb lenne, nem annyira direkt, hanem a helyzetábrázolás által sejtetett.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 718.
| 2025.12.04 09:03 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | új és régi
|
| Válasz erre | Kedves József, a "pillanat" és a "fájdalom" szavakat cserélném valami kevésbé általánosra (lehetne merészebb megoldásokban is gondolkodni). A "mindez"-t húznám, valójában nincs szükség rá. | 717. 716. 715. 714. 713.
| 2025.12.01 21:02 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lacika
|
| Válasz erre | Kedves Tamási József!
Az ismétlést valóban jobb elkerülni, mindazonáltal ez egy remek írás. :) Csak egyetlen bajom van vele: miért ilyen a tördelés? Vagy nem szándékos, hanem technikai problémáról van szó?
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: szuhajo@citromail.hu | 712.
| 2025.12.01 13:42 | Kulin Borbála - szerki -- meo | új és régi
|
| Válasz erre | Kedves József!
Én a második versszal jelzőit az első versszak megnevezett alanyai mellé sorolva olvasom: a használt és a viseltest, mint a felsoroltak jelzői, ezért zavart érzek, igazából sem a pillanat, sem a munka, sem a nő szavak mellé nem illenek, ezért cserélném őket olyan jelzőkre, amik jelentésükben hasonlóak, de igazodnak az első versszakban felsoroltakhoz. | 711.
| 2025.12.01 11:30 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Lacika
|
| Válasz erre | Kedves József,
kezd az ismétlés csapdájába esni, ezért javasolom, személyesítse jobban az amúgy nagyon jó történeteket. Ennek ellenére maradandót szavazok neki.
Maradok barátsággal. | 710.
| 2025.12.01 10:37 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | októberi hajnal
|
| Válasz erre | Kedves József, túl kényelmes képekkel dolgozik a vers: ködös októberi hajnal; elsárgult falevelek; körülöttem / minden nyirkos; amit nem old fel / talán csak az idő.
Ha egy vagy kettő csúszna be, azok cseréje is megfontolandó lenne. A "mintha arcok lennének"-től kezdve lenne perspektíva a versben, ám a konklúzió nem igazán megalapozott, picit odavetett. | 709. 708.
| 2025.11.28 17:46 | Kulin Borbála - szerki -- meo | októberi hajnal
|
| Válasz erre | Kedves József!
Márk véleményéhez csatlakozva: nekem problémás kép, hogy "bennem minden nyirkos", szerintem a nyirkos szót kellene inkább elhagyni, ha menteni próbáljuk a verset. De közhelyesebb vagy zavarosabb képeken túl nekem a fő bajom az vele, hogy nem lep meg, nem mond semmit, amire ne számítanék. | 707.
| 2025.11.28 14:15 | Széll Zsófia - szerki -- meo | Potyka
|
| Válasz erre | József, jó ez a szöveg, elég jó a maradáshoz, de lehetne még ennél is jobb. Olyan érzésem van végig, mintha a lírai én viselkedni próbálna, nem tudom eldönteni, hogy jól/rosszul. Részint olyan, mintha egy merőben értelmiségi próbálna kevésbé annak látszani (ez az eszközhasználat eltérő minőségei miatt van), és ez elgondolkodtat: megkérdőjelezteti velem a szöveg valódiságát. Nem tudom eldönteni, hogy valami durvaságot (szélsőségesebb ellentétpárokat) hiányolok, hogy az én kattom-e ez, vagy éppen homogenizálni kellene ezt az egészet - eltérések vannak a gondolatfolyamban, kellene valami határozottabb belső ritmus. Plusz számomra a vége (?) volt a legérdekesebb, vártam valami történést, konklúziót, bármit, amire ez az egész kihegyeződik (vagy éppen valami iszonyat űrt). Ezek ellenére egyszerűen nem tudok múlikot nyomni, mert ez nem a múlik kategória, ahhoz még így is túl jó. Amikor éppen megfelelő arányban van, akkor nagyon jó olvasni.
Ez volt az első olvasatom. A hatodik után: muterom, nyugisabb, kibukva. Kilógnak a szövegből, ezért éreztem "csináltnak". Ezek okozták az aritmiát az olvasáskor. Ha a nyugisabb helyett nyugodtabb lenne, a muterom helyett anyám, a kibukva helyett düh, akkor ez a flow vitt volna magával. Persze a végével akkor is úgy lennék, hogy ez így nem ér, robbantsuk már fel, égessük már el ezt a versvéget, de ez lehet simán az én kattom, ami nem viseli jól a szerintem lezáratlanságot. | 706. 705.
| 2025.11.28 08:08 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | pókfonál
|
| Válasz erre | Kedves József!
Tud ennél sokkal jobbat is. Ne elégedjen meg ilyen olcsó, elcsépelt megoldásokkal, találjon erősebb, egyedibb hasonlatokat.
Ez most nálam múlik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 704. 703.
| 2025.11.27 14:56 | B. Dezső - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Határozottan támogatom Attila Márk, és Mária fölösnek tűnő jelzők, toldalékok nélküli jobbító javaslatait, (esetleg csak: a mindent betöltő / hideg átjár / mint a vér (?)) - szóval így tovább...! | 702.
| 2025.11.27 10:49 | Fűri Mária - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Tetszik a vers, de Márk rövidítési javaslata kivételesen még jobban. Talán a végét kicsit közelebb vinném az eredetihez:
a mindent betöltő
hideg úgy jár át
mint a vérem | 701.
| 2025.11.27 09:38 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | közöny
|
| Válasz erre | Kedves József!
Marasztalni fogom, azonban feszesíthetne, egszerűsíthetne a szövegen, hiszen nagyon közvetlen érzékelő versbeszéd az öné, aminek mindig jót tesz az egyszerűsítés.
szerintem:
ködsivatag
előttem nyílik
mögöttem zárul
a csend ázott ruhája
rámtapad
a mindent betöltő
hideg úgy átjár
mint a vér
Üdv.
Márk | 700. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 |
|
