Tamási JózsefTamási József költőnek 6 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
996.
| 2026.06.14 19:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | tér
|
| Válasz erre | Az "izzadt álom" és az "álmatlanul forgolódók/ ráncos emlékei" komplex jelentésszövést végeznek, nem csak egymás mellé rakódnak a nyomorúság leltáraként, hanem fokozzák, árnyalják, kiterjesztik egymás kifejezőképességét. A szöveg többi részéről viszont ezt már nem lehet elmondani, az ő leltárukban csak a "hetvenes évek maradéka" hordoz különösebb költészeti jelentőséget, de ezt sem tartom kifejezetten sikerültnek ebben a szövegkörnyezetben. Múlikkal szavazok. | 995.
| 2026.06.12 19:44 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | köztes lét
|
| Válasz erre | "az időt kell megkeresnünk/ ami a miénk" tekintélyes, öblös gesztus a versben, felidézi a még megvalósult szocializmus előtt született szocialista költemények lobogását, működő kollektív felszólítás van benne. A folytatás viszont nagyon ellankad, nem is egy túlságosan ihletett képpel. Ajánlom olvasni Nagy László, Illyés Gyula, Kassák Lajos költeményeit, a 30-as, 40-es évekből, iránymutatóak lehetnek abból a szempontból, hogyan lehet ilyen felhívó hangnemet jól végigvezetni. Ez a kérdés az újabban feltöltött, konkretizáló, társadalmi- panoráma verseknél is felvetődik -gondolok itt a 'Magyar éjszakára' és a 'sóhajra', amikben, amint Péter is írta, jellemző egyfajta monotonitás.
Érdekes persze, hogy ezek a megvalósult szocializmus előtt szocialista költők, akikre gondolok, nem jutottak messzebbre a munkásság megszólításában, mint ahogyan a 'sóhaj' az irodalom addigi eredményeit összefoglalta. Ismeretes, hogy Kassák Lajos gyakran olvasott fel gyárakban, bányákban, de szinte egyszer sem fogadta őt megértés, tetszésnyilvánítás. Azok a hatásmechanizmusok, amik ezeket a verseket vezették, még mindig a régi világ szépségittas, vallás-allúziókkal terhelt értékrendjéből táplálkoztak és túl lengén, túl balettszerűen libbentek a magasba...
Például Nagy László 'Az Országház kapujában, 1946' versében a zárlat így néz ki: "visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán/ s tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is/ távlata por, mert áthullhat minden a rostán./ De soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk."- ha elolvassa a verset (az interneten rákeresve a Digitális Irodalmi Akadémiában keresse meg, az első találat, egy blog úgy néz ki, hogy nem túl biztonságos, le akar töltetni bizonyos fájlokat!) ez a befejezés jelentősen absztraktabb, népszerűtlenebb valami- persze előremutató, élteti a cselekvőerőt, ifjúságot, de mégis, kifejezetten népszerűtlennek mondható fordulat. Felmerül, hogy alkut kell kötni az iránymutatást elmosó, hagyományosabban 'emelkedett' vers- és lezáráskoncepció és a kihívó, provokatív befejezés, vagy ebben az esetben talán inkább abbahagyás között. | 994.
| 2026.06.11 19:16 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Magyar éjszaka
|
| Válasz erre | A cím és a hozzá való visszatérés a lezárásban nagyon hatásos, eleve elülteti egy nagyszabású panoráma ígéretét az olvasóban, a tartalomnak, terjedelemnek tökéletesen megfelel. Azonban bizonyos elemek a felsorolásban olyan szimbolikusak- expresszívek, hogy felmerül a kérdés, nem volna- e jobb rájuk szűkíteni a verset. Ilyen az "isznak, szívnak, szeretkeznek közömbös arccal" vagy a Péter által is kiemelt tévével diskuráló nyugdíjas, vagy az "akik három műszak között/ megpróbálnak mosolyogni a gyerekeikre"- ezutóbbinál elég súlyos a kijelentés ahhoz, hogy a folytatás csak túlmagyarázni, gyengíteni tudja.
Nem tesz jót a versnek a jövőről való explicit kinyilatkoztatás; ezek a mondatok azok, amiket az AI is előhozna, ha a magyar valóságról kérdeznénk, túlságosan kézenfekvőek, nem adnak hozzá azokhoz, amiket a már kiemelt részek mondanak. Nagyon jó iránynak tartom a freskószerű, átfogó kompozíciót és a vele arányos címadást, de most múlikkal szavazok. | 993.
| 2026.06.10 23:26 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | talán
|
| Válasz erre | Először is; fontos jó címet adni a versnek. Ez Józsefnél sokszor ötlettelen. Talán nem megy elég mélyre a témában, hogy ez önmagát adja. Szeretem azonban a Tamási József-féle versvilág szikárságát; kevés eszközzel is érvényeset , hiteleset tud mondani, semmi trükk, semmi ciráda nélkül fogalmaz meg olyan dolgokat, amire mindannyian gondolunk. A maga egyszerűségében. Persze az effajta költészetnek is megvannak a maga hátrányai, hiányosságai. Például könnyen abba a hibába eshet, hogy kevésbé költői vagy az a fajta narratív, és lírai réteg hiányzik, ami miatt versként tud funkcionálni a szöveg. Ahhoz, hogy ilyen kevés "lírai" eszközből szülessen egy jó vers, annak feltétele, hogy valami olyasmi gondolatiságot, eredetiséget "mutasson", ami mindenki számára újdonság, esetleg meghökkentőbb, mint azt várnánk. Számomra egyik sem jelenik meg ebben a szövegben. Sőt! Anna említi, hogy "annyira jól átad egy lelkiállapotot, hogy egy az egyben be lehetne illeszteni egy pszichológiai tankönyvbe.." Igen, és pont ezért inkább közhelyek puffogtatása, semmint egy jól kidolgozott lírai szöveg, a maga szikrárságával együtt.. Ha jó vers lenne, épp ennek ellenére kellene működnie, de a szóhasználat miatt ez nem ad érvényt. Szerintem végig közhelyes panelokból építkezik. | 992.
| 2026.06.10 18:02 | Siska Péter - szerki -- meo | sóhaj 2.
|
| Válasz erre | A címet cserélném, viszont a vers indítása működik, feszültséget, helyzetet teremt. Fontos az a kérdés is, hogy mit jelent a művészet (költészet) ott, ahol az életet a puszta túlélés, fennmaradás szervezi. Az olvasó ezután szinte katalógusszerű felsorolást kap, aminek persze vannak hagyományai, a mennyiség önmagában is jelentéshordozóvá válhat, de ebben a szövegben ez csak részben működik. A versben szereplő alakok sematizáltak, nincsenek egyéni vonásaik, csak a nyomoruk van. Az ember általában jobban tud kapcsolódni konkrét, elevennek érezhető személyekhez, mint az absztrakt áldozatokhoz. A zárás engem kifejezetten zavar. Retorikai kérdés, erkölcsi fölénybe helyezi a versbeszélőt, és mivel ő legalább ír róluk, implicit módon önigazoló is. Másrészt sokkal keményebb kérdések rejlenek ebben a témában, pl. min változtat(hat) egy vers, vagy nem használják-e fel a költők ezeket a sorsokat ugyanúgy, mint más intézmények stb. | 991.
| 2026.06.10 17:39 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | sötét ablakok
|
| Válasz erre | Kedves József!
Az első sor hasonlata találó. Az utolsó versszak nagyon erős és szép. Ami közötte van, kevésbé tetszik: bár valamelyest átadja nagyvárosi magány hangulatát, itt elmaradnak azok a metaforák, amelyeket egy ilyen éjjeli séta tálcán kínál.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 990.
| 2026.06.10 15:55 | Siska Péter - szerki -- meo | Magyar éjszaka
|
| Válasz erre | A témaválasztás legitim és fontos, de túlnyomórészt állításokból és értelmezésekből építkezik a szöveg. Az a gondom vele, hogy bár a lírai én tanúként pozicionálja magát, valójában nem megfigyeléseket, hanem inkább megfigyelésekből levont következtetéseket sorol fel. Hogy folyamatosan megmondja az olvasónak, mit kell gondolnia a látottakról. Az anaforikus szerkesztés rendben van, de a felsorolt jelenetek nagyjából azonos hőfokúak. Már az indításnál tudjuk, miről fog szólni, és a további szakaszok csak ezt ismétlik, de nem mélyítik. A nyomor, a magány, a reménytelenség képei sorakoznak egymás mellett (a kaszametafora erős, a tévével beszélgető öreg is kifejezetten tetszik, ebből akár egy vers is születhetne), de nincs igazán feszültség közöttük, ugyanabból a regiszterből szólnak. A zárlat iránya viszont jó, szerintem hatásos a korrekció gesztusa. | 989.
| 2026.06.10 12:25 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | a sivatag szíve
|
| Válasz erre | Kedves József!
Következetesen végigviszi a versen az allegóriát, a képi világa is nagyon szépen összeáll, de épp azért, mert annyira érthető és pontos, kicsit túlírt ezzel a hosszal. Ha egy kicsit még húzná, tömöríteni, egészen kiemelkedő vers lehetne belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 988.
| 2026.06.10 00:48 | B. Dezső - szerki -- meo | arcok
|
| Válasz erre | Megint a vége a jó,meglepő, de hatásos lezárással, talán még az "arcod hajnali felhőkből..." -is belefér, a faragott -elhasznált, de talán szándékos kifejezésével bár billeg, igen, ezt a részt lehetne hagyni, a felvezetést méltóbbá téve a szomorúan kiváló csattanóhoz. | 987.
| 2026.06.10 00:21 | B. Dezső - szerki -- meo | Reggeli párbeszédek
|
| Válasz erre | A befejezésből lehetne egy jó verset, az már közöl és megszólít, érzékelteti a burkon kívül lévő világot autentikus eszközökkel, a körábbiak gyakran fölös kijelentéseit sűrítve, költőibbé lehetne fogalmazni. | 986.
| 2026.06.10 00:16 | B. Dezső - szerki -- meo | kígyók
|
| Válasz erre | Itt nem érzékelhetjük azt a míves és finom átmenetet, ami sok versét valóban kiválóvá teszi, ez csak egyszerű tényközlés, nem ütős a lezárás, nem emelkedik túl a magán panaszkodáson, pedig egy ilyen rövid versközleményben ez kívánalom lehetne. | 985.
| 2026.06.09 22:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | kígyók
|
| Válasz erre | Kedves József!
A kígyó minden kultúrában jelenlevő alapszimbólum, kezdve az Édenkert kígyójától, a kínai horoszkóp kígyó jegyén át az azték tollaskígyóig. Mint hús-vér állat sem érdektelen: a mozgása, a tapintása, a hüllősége, a ragadozó mivolta, stb. Dolgozzon még ezzel a kígyóval!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 984.
| 2026.06.09 17:00 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Reggeli párbeszédek
|
| Válasz erre | "a kimondott szó [...] nem burjánzik el, mint egy rákos sejt."; "A fülhallgatóban szóló zenéim már kívülről fújják
a bennem élő hiányt,"- azt érzem, itt indul be a szöveg. Bár a rákkal hasonlítható szövegburjánzást a posztmodernben inkább szokták válságjegyként ábrázolni, mint annak hiányát. Ez az utolsó előtti versszak így inkább egyfajta autentikusság eléréséről szól, egyáltalán nem a hiányról, ürességről. | 983.
| 2026.06.09 16:43 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | arcok
|
| Válasz erre | A lezárás nagyon hatásos, a megfogalmazás annyira váratlan, olyan egyedi, hogy magával hozza egy csomó rejtett előfeltételezés kimondását (az öregséghez általában hozzárendeljük a bölcsességet) és az, hogy ezekre az előfeltételezésekre reagál komoly és felemelő hatású. A "hajnali felhőkből/ faragott istennő-arc" is jól működik, a puhaság/keménység ütköztetés által. De szerintem itt kellene kezdődnie a versnek. | 982. 981. 980.
| 2026.06.07 18:04 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | sóhaj
|
| Válasz erre | Kedves József!
Ez a vers nekem itt kezdődik: "Olyan emberek között élek".
Kőkemény szocio-vers lehetne, és nálam maradna is, ha megszabadítaná az önkesergő felhangoktól. A leírt sorsok magukért beszélnek, és egy ilyen jellegű szöveg pont a hideg, távoli kívülálló nézőponttól lesz ütős.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 979.
| 2026.06.07 10:52 | Siska Péter - szerki -- meo | párhuzamos utak
|
| Válasz erre | Az érzelmi tét világosabb, mint a poétikai megvalósítás. A versszöveg alapvetően ismert formulákra támaszkodik, illetve a tördelés is nagyobb súlyt próbál adni neki, mint amennyit a nyelvi anyaga nyom. A zárást is átgondolnám, nem talál eredeti formát ahhoz a tapasztalathoz, melyet közvetíteni akar. | 978.
| 2026.06.06 15:34 | Fűri Mária - szerki -- meo | hegyek között
|
| Válasz erre | Kedves József!
Szerintem is árkok, de a követő két versszakkal nagyon érdekes lenne a kép. Az első sor mintha függetlenítené magát a verstől, az arany fényt én is soknak érzem. | 977.
| 2026.06.06 12:30 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Vaksi Tapsi
|
| Válasz erre | Egyetértek Tímeával, az utolsó versszakot jó lenne kihúzni, a szöveg addig pont azért erős, mert elkerüli az ilyen homályosabb általánosításokat. Rögtön jó a felütés, ami észrevétlenül beavat a gyermeki látásmódba azzal, hogy elmossa az éles különbséget tárgyat és személyek között, mindet egyformán titokzatosnak és jelentőségteljesnek láttatja. Múlikkal szavazok, de az utolsó versszak nélkül már a másik irányba hajlanék. | 976.
| 2026.06.06 01:36 | Simon Adri - szerki -- meo | hegyek között
|
| Válasz erre | darabokból vagyunk egész - lapos felütés.
Második strófa: számomra negédes.
Harmadik: túl sok. Inkább: könny vájta árkok az arcon
A negyedik strófát túlmagyarázásnak érzem.
Ötödik: kéz se láb? Itt egy fogalmi eltolódás történik, kéz érintette völgy valamiféle metaforikus értelemben működne, a láb érintette völgy az meg a konkrét bejárásra vonatkozik.
Hatodik: itt egy másfajta asszociációt indítana el a vers, de nem fejez be, a sor csak lóg a levegőben. | 975.
| 2026.06.06 01:29 | Simon Adri - szerki -- meo | üvegember
|
| Válasz erre | A csörömpöl heyébe egy másik igét keresnék. A csörömpölés inkább külső tárgyak összeütközésének a hangja, itt pedig egy végigrepedésre, szilánkos végighasadásra asszociálnék. Talán pattan, vagy roppan? Egyébként szép, finom és elegánsan visszafogott. | 974.
| 2026.06.06 01:00 | Simon Adri - szerki -- meo | nincs hová mennünk
|
| Válasz erre | Azonkívül, hogy funkciótlanul csúsznak össze az apokalipszis képei az ételével, a 'mintha el lenne átkozva' sor kilóg a versből, még jobban, mint a túlbeszélő utolsó sor. A képszerű, tárgyias kijelentések közé hirtelen beékelődik egy magyarázó, kommentáló fordulat, amely értelmezi a képeket - történik itt egy zavaró regiszterváltás, majd -visszaváltás. Ez a szerzői komment nem illik ebbe a versszövegbe. | 973. 972. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 |
|
