| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Paál Marcell
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
139. 138. 137. 136. 135. 134. 133. 132.
| 2018.11.05 09:41 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Perpeetum immobile
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marcell!
Engedd meg, hogy Tibinek szóljak egy szót!
"Sorsokat tagoló szóközök a sírok.
Feledéseinket bontják darabokra."
"A feledést hogy lehet darabokra bontani?"
Például, emlékezésekkel megszakítva.
Az emlékezéseket pedig felejtésekkel lehet darabokra bontani.
A sorsokat a sírok nem csak (be)tagolják, hanem taglalják is. :-)
Szerintem, még Marcell se tudja igazán, mennyire jót írt! ;-)
E két sor az elmeműködés analógja.
További szép napot! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Paál Marcell | 131. 130. 129. 128.
| 2018.11.02 10:21 | Juhász Tibi - szerki -- meo | Perpeetum immobile
|
| Válasz erre | A feledést hogy lehet darabokra bontani? Az én értelmezésemben az egy folyamat, szakaszolni lehet esetleg. A balga szó elég anakronisztikus, kerülném a használatát. A revüt táncoló levelek artisztikus képe ugyan érzékletes, de művészkedő, kivenném vagy finomítanám. Ha a végtelen kézből nem fotózható, máshogy igen? A talaj alatti testek, a halottak tudnak még keresni? Ráadásul feledést? Lehet boldog a feledés? A feledés vágya keltheti azt a tudatot, hogy boldogságot hoz a feledés, de onnantól kezdve, hogy elfeledtük azt, amit akarunk, már nem tudunk hozzá boldogságot kapcsolni, mert a feledés miatt a hiánya már nem tud tudatosodni bennünk. A feledés csakis közömbös lehet. A summát lehet szabadalmaztatni? Milyen sémáról van szó a zárlatban? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, de sajnos nem találtam meg őket a szövegben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Paál Marcell, Vezsenyi Ildikó | 127.
| 2018.10.31 14:33 | weinberger -- művese a rím
|
| Válasz erre | Az első sor igencsak ütős indítás: nem biztos, hogy az olvasó a leírt sorrendben látja az állítmány karaktereit. A rímekkel semmi bajt nem látok, a sorvégiekkel sem, de különösen a belsőkkel. | 126.
| 2018.10.31 10:08 | Juhász Tibi - szerki -- meo | Eljárási hibák (jav)
|
| Válasz erre | Parttalan, semerre nem tart ez így, bár az első strófa határozott irányokat vesz, a zárlat után azonban csak az állítható, hogy elindult a szöveg ezekbe az irányokba, de aztán letért az utakról. Szabadversben biztosan jobb lenne, a rímek itt mívesek nagyon. | 125. 124. 123.
| 2018.10.26 11:40 | Papp-Szalai Sándor - szerki -- válasz
|
| Válasz erre | Azt hiszem, talán a főszerkesztő tud módosítani a szövegen, de ebben nem vagyok biztos. Én annak a híve vagyok, hogy ugyanazt töltse fel mégegyszer, így jobban látszik a változás, s azt újra lehet meozni. Áttekinthetőbb úgy, a címben jelezve, hogy javított változat. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Paál Marcell | 122. 121. 120. 119. 118.
| 2018.10.21 10:43 | Papp-Für János - szerki -- meo | Rejtek II.
|
| Válasz erre | Kedves Marcell, sajnos még mindig sok helyenként:
- Agg pocsolyák
felhámján vasköröm nyomok
- porózus
derengéssel sikoltja szét önmagát.
- A mohos
templomokban lézengő lidércek hazatalálnak
pfj | 117. 116.
| 2018.10.19 12:35 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Kommunikáció
|
| Válasz erre | De szép ez Marcell.. Az első versszak képei például gyönyörűek. Ettől függetlenül vannak hibái a szövegnek, ami mellett nem tudok elmenni. Egyfajta erőltetettség mindenképpen tetten érhető. Például a "némaság megkomponálása" is ilyen. Ez a szó szövegidegen itt. Nem úgy persze, mintha egy idegen szóval helyettesítenék a versemben vagy a mondanivalómban, köznapi beszédemben valamit, amit magyarul is mondhatnék. Azért "idegen", mert bármennyire is furcsa, a némaságot ritkán komponáljuk. Túlontúl költőivé akar válni..
Attól függetlenül, hogy szép a vers, a második versszaka már gyengébbre sikeredett. A vers első felében a versbeszélő a némaságról, a hallgatás fontosságáról beszél, arról, hogy ebben a kapcsolatban ez éppúgy az ő kommunikációjuk fontos és szerves része, mint másnak a kimondott szavak. Hogy a ki nem mondott szavaknak is van értékük, érvényük egy kapcsolatban. Fontos dologról tesz itt említést. Majd a második fele a szövegnek már egy erőltetett nyelvtani fogalommal indul; "Szótövek zuhannak a hullámzó térbe.." Bármennyire furcsa, még azt is mondanám, enyhén képzavaros.. És itt elvész a versből az a fajta "költői" (a szónak nem hétköznapi értelmében költői..) érzékenység, finomság, amit az olvasó az első versszakban tapasztalt. Szövegidegen szavak, egy olyan verskörnyezetben, ahol viszont érzékeny, finom képekkel operálsz. Engem zavar a második versszakban az "ólomüvegen megpendülő szótlanság" képe is. Mert ha ismerjük az ólomüveg tulajdonságait, akkor tudjuk, hogy ritkán "pendül" azon bármi is. Ettől függetlenül ez a vers egy csiszolatlan gyöngykavics. Dolgozni kellene ezzel még! Nálam nem lenne maradós, mert főleg a második fele "el van rontva".. Ha ilyen gyönyörű versképek vannak, ne kapkodd el a verset. Dolgozz vele, pihentesd, forgasd, mint egy kavicsot vagy gyöngyöt a tenyeredben. :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Paál Marcell | 115.
| 2018.10.02 14:23 | weinberger -- Eljárási hibák
|
| Válasz erre | Idézek egy természettudományos tartalmú sort:
"Amíg / pihent, minden százfelé szaladt"
Azt hiszem, ez egy minden szempontból érvényes szépirodalmi illusztráció az "entrópia" fogalom értelmezésére. | 0 25 50 75 100 125 |
|
|
