Mészáros Botond
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
69.
| 2019.04.29 20:36 | Mészáros Botond -- re: meo
|
| Válasz erre | Kedves Renáta és Kedves Mária! :)
Örülök, hogy találtak a versben jó elemeket. Vannak, de talán elnyomja őket a túlírás, a túldíszítettség, ami esetleg nem illik egy ilyen hangulatú vershez. A saját hang ilyenkor talán nem is annyira fontos (vagy helyes), mint a tisztelgés. Azonban, saját versnél mellőzhetetlen. Valahogy még mindig nem tetszik igazán a vers, nem vagyok vele teljes mértékben elégedett. Lehet, hogy túl sokat vállaltam vele. :)
Szép napokat,
Boti :) | 68. 67. 66.
| 2019.04.19 14:25 | Mészáros Botond -- re: meo | Üzenet az utókornak
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Megnyugtat, hogy Önnek sem tetszik. :) Nekem sem. De valahogy mégis, még ha messze a költő nívója alatt is, de megérdemelt egy ennyit József Attila. Egyébként nemrég döbbentem rá, milyen érdekes (és tragikus) élete volt. Kicsit azt érzem, hogy a XX. század egy nagy pszichológiai emberkísérlet volt, több száz millió (ha nem milliárdos nagyságrendű) alannyal. Talán ennek a brutális, háborúkkal, éhezéssel, gazdasági válságokkal tarkított "pszichés játéknak" az eredménye lett megannyi megtört lélek, emlékeztetőül, hogy mind halandóak vagyunk.
Remélem, nemsokára szolgálhatok saját optikával is. :) | 65. 64. 63. 62.
| 2019.03.27 09:18 | Mészáros Botond -- re: Ünnepek után
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Endre!
Hű, de régi vers ez! :) Örülök, hogy felcsengett egy népszerűbb darab versem olvasásának hatására, sajnos nem ismerem a számot, de örülök, ha ez jól csapódott le. :)
Üdv,
Boti | 61.
| 2019.03.27 09:16 | Mészáros Botond -- re: Egy mondat az olvasóhoz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Endre!
A magasztosság nem szándékoss, inkább csak ellentétezési szándékkal van jelen. Meg persze, mert így szeretek írni. :))
A lényeg, hogy a vers tartalmát a vers formája és kialakítása is támassza alá, kicsit fura lenne, ha diszkónyelven papolnék a saját tengelyéből kifutó világ hibáiról. A vers hossza is ugyanezt mutatja: a lírai én egyetlen mondatába rengeteg gondolat sűríthető, anélkül, hogy unalmassá válna. Inkább konkrét érzékelési- és gondolkodási folyamatot akartam megjeleníteni, egy életérzést, egy sodrást, mintsem konkrét eseményt. :)
Szép napot,
Boti :) | 60.
| 2019.03.27 09:16 | Mészáros Botond -- re: Egy mondat az olvasóhoz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Endre!
A magasztosság nem szándékoss, inkább csak ellentétezési szándékkal van jelen. Meg persze, mert így szeretek írni. :))
A lényeg, hogy a vers tartalmát a vers formája és kialakítása is támassza alá, kicsit fura lenne, ha diszkónyelven papolnék a saját tengelyéből kifutó világ hibáiról. A vers hossza is ugyanezt mutatja: a lírai én egyetlen mondatába rengeteg gondolat sűríthető, anélkül, hogy unalmassá válna. Inkább konkrét érzékelési- és gondolkodási folyamatot akartam megjeleníteni, egy életérzést, egy sodrást, mintsem konkrét eseményt. :)
Szép napot,
Boti :) | 59.
| 2019.03.27 09:12 | Mészáros Botond -- re: utóhang
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor! :)
Jók ezek a válaszversek! :) Annyival kiegészíteném, hogy elírás történt, így Hawkin-t írtam >Hawking< helyett, amiről a leírtak alapján nyilván Hawkins-t feltételeztél. Tehát elnézést, hogy félrevezettelek!
Mondjuk, a lényegi tartalom nem sokat változik ezáltal, sőt, talán még jobb helye van így a gondolatnak a szövegkörnyezetben. Való igaz, hogy mindannyian megpróbáljuk lebutítani azt, amit nem értünk meg. Az izgalmas ebben az, hogy talán egyszer majd valaki megérti majd. :)
A "beleugatásról a földi dolgokba" az a véleményem, hogy jelentéktelen (és nem is lenne fair). Aki él, az élje az életét, aki az emberi lét vége után létezik (ha létezik, de szerintem igen), annak biztosan megvannak a maga foglalatosságai. Ha nem más, gyönyörködik a Világegyetemben. :)
Üdv,
Boti :) | 58.
| 2019.03.27 09:07 | Mészáros Botond -- re: meo | Egy mondat az olvasóhoz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Szuper, akkor megvan az első maradós versem! :) Örülök, hogy tetszik a "különös optikám", hál'istennek bővül azoknak a köre, akik látnak benne fantáziát. Bár kiábrándító tapasztalat, hogy a tetszési szint többnyire egyenesen arányos a tőlem mért távolsággal. :))) Így jogos a kérdés, hogy egy ilyesféle világszemlélet mennyire életképes napjaink társadalmában. Csak remélni tudom, hogy az. :)
Kellemes szerdát,
Boti :)
U.i.: Egy gyakori dolog: habár az egómnak jót tesz a "Mészáros Botond" minőségű tárgyilagosság, azért megkérem, hogy nyugodtan szólítson Botinak, nem szeretem, ha lemagáznak, cseppet sem érzem magam többnek egy átlagembernél, akivel bárki nyugodtan tegeződhet. Persze, van, aki jobban szereti a magázódást, akkor maradhat, de ha ez nem indokolt, akkor a tegeződést preferálom - nyilván, én még magázhatok emellett. :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: furim | 57. 56.
| 2019.02.13 16:16 | Czé -- re: utóhang
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Botond,
nincs ebben semmi érdekes
az emberiség egyes egyedei
vakon és egyre kétségbeesettebben magyarázgatják
az egyelőre megmagyarázhatatlant
ahogy ezt tette az általad említett Hawkins is
próbáljuk meghatározni a magunk korlátolt eszközeivel
a Végtelent és annak telítettségét
az eredendően Végtelen Idejű Szellemmel
aki időnként energia áramlatokat bocsát ki
spontán vagy tudatosan
na ez olyan bonyolult gondolkodási
mechanizmus szükségességét tételezi
mint eldönteni a költészeti termékek meghatározásának
igazságtartalmát
– ezzel az állításommal kicsit túltoltam most a témát
de közelítően majdnem akkora lehet a bonyolultsági séma
egy matematikailag leíró képlethalmazban –
innentől aztán már úgy nagyjából a magunk
párhuzamos sínpárján roboghatnánk
a végtelenben való találkozásig mivel
az energia-anyag illetve anyag-energia összefüggésekben
már úgy ahogy vagonírozható ismeretekkel rendelkezünk
abban igazad van hogy az általunk tételezett VISz
mindenben ott lehet
sőt
talán még az is lehetséges hogy az emberi szellem a fizikai
lét elhagyása után hozzá tér meg
de abban biztos vagyok
hogy nem lesz ott számára semmiféle dínom-dánom
beleugatási lehetősége a földi dolgokba meg aztán
végképp nem
legalábbis reménykedem
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Mészáros Botond | 55. 54.
| 2019.02.11 17:03 | Frady Endre -- Egy mondat az olvasóhoz
|
| Válasz erre | Húúú, hát ez jó hosszú mondat lett... :)
Először túl magasztosnak éreztem a hangnemet, de aztán belegondoltam, hogy a költő végül is teremt egy világot, amiben teremtőként valóban szinte istennek tűnhet. Egy földi halandó amúgy sem merne még nekiállni sem egy novella hosszúságú mondatnak... :) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mészáros Botond, Mészáros Botond | 53.
| 2019.02.10 16:50 | Mészáros Botond -- re: utóhang
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor!
Érdekes, amit írsz. Hawkint utolsó munkájában hasonló, gömbszerűségen definiálta volna a táguló Univerzumot, mint egy felfújódó lufi. Persze, ennek a matematikája jóval többet mond az egész jelenség viselkedéséről, mint amilyenné lebutítom, de a differenciálgeometria hasonló jelenségek viselkedését tanulmányozza görbült felületeken, például, hogyan lehet egy gömbön párhuzamost definiálni, vagy, hogy látszólagos "párhuzamos egyenesek" valójában hogy is metszik egymást egy ilyenen. Sokat segít az általánosabb gondolkodásmód kialakításában arról, hogy mi is az a tér, hiszen nem csak úgy lehet definiálni, ahogy azt Euklidész tette.
Ha megismerjük a tágulás mikéntjét, azzal a gömb két módját összekötő legrövidebb ívhosszú görbe változását is, így a két pont látszólagos távolodását is megértjük. :)
Mindazok ellenére, hogy a matematika nagyon sok mindent lefed, de, ahogy azt Gödel is megfogalmazta két tételében - és ezt most megint csak leegyszerűsítem, nem vagyok benne a témában annyira, hogy szakmailag is korrekt legyek - léteznek olyan állítások, melyekről nem dönthetjük el, hogy igazak vagy hamisak lennének. A matematika egy, az emberi logikai rendszer által életre keltett modellezési folyamat eredménye, pont olyan életképes eszköz, mint bármi más, amivel információ tudunk közölni. Így, függetlenül attól, hogy egy almát topológiailag, térbeli tulajdonságai által, matematikailag írunk le, vagy a biokémia segítségével felvázoljuk az összes benne található sejtet, az azokat alkotó vegyületeket, stb., esetleg mondatba foglaljuk, ugyanazt az almát írtuk le. Mindegyik leírás valid és életképes, és értelme is van, amíg olyan információkat lehet vele vizsgálni, amit más rendszerekben nem feltétlenül tudnánk megtenni. :)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Czé | 52.
| 2019.02.10 16:38 | Mészáros Botond -- re: impulzus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Sándor!
Akkor itt a 8 szavas verzióm (ha az "a" névelőt nem számoljuk):
kontextustalan
ok-okozatok
görbült tükrében
másod-magunkon
értetlenkednünk
féljük a végtelent
Bocsánat, hogy nem reagáltam, most sikerült ismét bejelentkeznem. :)
| 51.
| 2019.02.10 16:35 | Mészáros Botond -- re: meo | impulzus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Juhász Tibor!
Köszönöm a tanácsot! :) Most még sűríteném a sorokat, gyakorlatként, de a későbbiekben bővebben továbbgondolnám a közvetíteni akart szituáció leírását. Így, ebben az állapotban még túl száraz, inkább prózai, mint lírai. :)
Az utolsó sort meghagynám, talán az átkapcsoláson még gondolkodnom kéne. | 50.
| 2019.02.10 16:33 | Mészáros Botond -- re: meo | impulzus
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Miklós!
Egyetértek, szerintem is az utolsó sor a szöveg egy erőssége. Az igazán izgalmas abban, amit leírt, az az, hogy valójában lehetséges "túlnyulni" a végtelenen, amennyiben egy végtelen nagy, görbült felületen definiáljuk a világunkat (jó példa erre a Riemann gömb). Ekkor ugyanis a végtelen térbeli ponttá redukálódik, ahova az origótól való eltávolodással tartunk. Persze, ha a végtelenre analitikusan tekintünk, mint viselkedésre vagy szélső értékre, akkor nem lehet rajta túlnyúlni.
Hasonlóan, a számítógépes grafikában nagy gyakorisággal alkalmazott homogén koordinátákkal definiált párhuzamosok (igazából csak 3D-be vetített 4D koordinátákkal leírt egyenesek) a végtelenben igazolhatóan sűrűsödnek, ott "metszik" egymást. Minden csak a felfogás módjától és a kontextusból függ, hogy konkrétan hogyan és miért definiáljuk a végtelen fogalmát. A versben ez a kiegyezési állapotot jelentené.
Örülök a szuper észrevételnek, nagyon jó gondolati lavina lehet belőle. :) | 49.
| 2019.02.10 16:25 | Mészáros Botond -- re: impulzus
|
| Válasz erre | Kedves Miklós! :)
Azzal általában egyetértek, hogy a közösség előremozdításához kommunikációra és legfőbbképpen őszinteségre van szükség. Néha az új szempontokat nem várt helyről kapjuk.
Az irodalom javítása, gazdagítása, vagy legalábbis színesebbé varázsolása szerintem minden irodalmár célja. Még ha nem is közvetetten. Hiszen minden alkotásban olyan gondolatok bújnak meg, amelyek egy saját kis világ darabjait rejtik, és ami talán - ha az olvasók között felfedezésre talál - jobban illeszkedővé teszi az irodalmat a lélek mindennapjaiban. :)
| 48.
| 2018.06.29 11:02 | Várkonyi Miklós -- re: meo | impulzus
|
Válasz erre
Előzmény | Szerintem az utolsó sor éppen hogy az egyik nagy értéke a szövegnek. Tételezzük fel, hogy valahol létezik egy "végtelen", amely felé minden párhuzamos vonal tart. Ha ott csak összefutnak, összesimulnak, akkor minden rendben van. Ha azonban, ahogy a szöveg írja, "metszik egymást", az csak úgy lehet, ha a metszéspont utáni szakaszuk "túlnyúlik a végtelenen", ami ugyebár logikai és fizikai ellentmondás. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mészáros Botond | 47.
| 2018.06.29 10:34 | Czé -- utóhang
|
| Válasz erre | Botond,
vénember vagyok, nincs sok időm. Remek gondolatfutamot indítottál, és gyönyörűen el lehetne jutni Weöres Tojáséj egysoros szinonímáig a végére (kisebb-nagyobb megalkuvásokkal, szócserékkel, nézd meg ezt: https://kisszoltan.freewb.hu/weores-sandor--tojasej/). Gondolj arra, ahogy elképzelődik az általunk többé-kevésbé érzékelt anyagi világ tágulása egy lufiszerű űrjelenség felületén. Zajlódnak az ilyen-olyan változások a felületen az egymástól folyamatosan távolodó objektumokban és objektumok között, itt a párhuzamosaknak és a matematikai észjátékoknak csak annyi szerepe van, mint a költészeti képeknek egy logikai szintézisben megírt versnél. Én aszondom, ne bátortalanodj el. Jó az irány (újszerűen, elgondolkodtatóan hat, amit elkezdtél), és merj az ismeretanyagoddal játszani:-))
Baráti üdvözlettel
Sándor | | A fenti posztra érkezett válaszok: Mészáros Botond | 46.
| 2018.06.28 18:04 | Juhász Tibor - szerki -- meo | impulzus
|
| Válasz erre | Túl rövid a szöveg, megfelelő terjedelemben talán kevesebb bizonytalanságot érezne az olvasó, a szerzőnek is több lenne a tere, bátran kibonthatná a (most) ki nem aknázott összefüggéseket. A nyelvezet tetszik, az utolsó sort vegyük le, aztán írjuk tovább az első szakaszt, hátha! Én szurkolok. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Várkonyi Miklós, Mészáros Botond | 45.
| 2018.06.28 00:27 | Czé -- re: impulzus
|
Válasz erre
Előzmény | a 12-estől lesz majd izgalmas (eddig vitt az idétlen rutin, de innentől tartalmi veszteség nélkül már kemény lesz).
13-as
sorközök
okozati
prizmáján át magunkként
látjuk egymást
egyhelyben toporgunk értetlenül
a végtelenbe metszve
**
14-es
sorközök
okozati
prizmáján át magunkként
látjuk egymást
egyhelyben toporgunk értetlenül
a végtelent metszve magunkba
*
15-ös
sorközök
okozati
prizmáján át saját magunknak
látjuk egymást
egyhelyben toporgunk értetlenül
a végtelent metszve magunkba
*
16-os
sorközök
ok-okozati
prizmáján át saját magunknak
látjuk egymást
egyhelyben toporgunk értetlenül
a végtelent metszve magunkba
*
17-es
sorközök
ok-okozati
prizmáján át nézzük egymást
mindenki sajátjának látja
egyhelyben toporgunk értetlenül
a végtelent metszve magunkba
*
18-as
üres sorközök
ok-okozati
prizmáján át nézzük egymást
mindenki sajátjának látja
egyhelyben toporgunk értetlenül
a végtelent magunkba metszve
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Mészáros Botond | 0 25 50 |
|
