Ocsovai Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
103.
2025.07.01 16:35 | csd - szerki -- meo | Szürke ember
|
Válasz erre | "Szürke lesz a sárga villamos amikor épp én utazom rajta" - ez ügyes, becsalogat, csak az a helyzet, hogy néhány sor után basszus nem hiszem a szürke embert, aki ennyi érdekes dologról tud mesélni. :) Nyilván fogalmam sincs arról, hogy ez mennyire szándékos, egyelőre arról se, hogy ez erénye-e a szövegnek vagy sem. | 102. 101.
2025.06.30 09:35 | Karaffa Gyula - szerki -- re: meo | Tablóképen
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Ferenc!
A Dokk alapelgondolása a tanácsadás, versek megvitatása, esetleg a költő jobbá tétele (véletlenül sem irányítása).
Ám ha neked meddő egy vita, és egyáltalán nem akarsz a szerkesztőktől véleményt (merthogy téged ne irányítson senki), akkor miért is teszel fel a bírálandokkba verseket??
Nyiss egy naplót a saját neveden, és oda tedd fel a verseidet, akkor is olvashatunk, és akkor is írhatsz.
Nem voltam veled modortalan, de van ilyen a világon, tudomásul veszem.
Isten mégáldjon! | 100.
2025.06.29 19:29 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Kóbor testamentum
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Gábor!
Gratulálok az újabb színvonalas, szakmai jelzőkhöz, mint a ,,pocsék" és az ,,infantilis". Az alázat iskoláját Önnek is javaslom kijárni, mert a lesajnáláson és elkeseredett kötekedésen túl nem sok érdemi, konstruktív kritika van a mondandójában. Szerintem hagyjuk ezt a kommentháborút, majd aki akarja, az eldönti, egyet tud-e érteni velünk vagy sem.
Üdv.: Ferenc
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 99.
2025.06.29 19:25 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Tablóképen
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Gyula!
Azzal mindig egyet tudok érteni, ha egy adott versemre érkezik visszajelzés. Azzal nem, hogy általánosságban utat akar valaki kijelölni nekem. Engedtessék meg, hogy eldöntsem, hogyan szeretnék írni. Sajnálom, ha ez nem olyan, mint ami az elvárás lenne. Szerintem itt és most zárjunk is le egy meddő vitát.
Üdv.: Ferenc | | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 98. 97.
2025.06.27 17:22 | Ocsovai Ferenc -- re: Tessék rákattintani!
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Antal!
Elolvastam, valóban remek vers. Az utolsó verrszaknál éreztem csak, hogy egy kissé megtörik az a légkör, amit addig a vers megteremt. A zárás nekem nem adta meg azt a feloldozás-élményt, amit a tartalom sugall, de lehet, hogy nem is ez volt a cél. A misztikussága, a borongása viszont megfogott.
Üdv.: Ferenc | 96. 95.
2025.06.27 17:15 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Különös szimpátia
|
Válasz erre Előzmény | Kedves csd!
Köszönöm, megtiszteltetésnek veszem, hogy a versem hasznos volt ehhez a kísérletezéshez. A tragikus történelem mellett a nyelvészkedés valóban meghatározó motívum benne, részben egy ilyen beszélgetés is ihlette a művet.
Üdv.: Ferenc | 94. 93.
2025.06.27 08:03 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Tablóképen
|
Válasz erre | Kedves Ferenc!
Ez a verselés látom, már a "kisujjadban van"... ideje lenne kilépned a "komfortzónádból", és nem használni ilyen képeket: meddőn könnyeztem magamból fáklyalángot.
Fiatal vagy, előtted az élet, próbálj ki más stílust is. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ocsovai Ferenc | 92.
2025.06.26 23:27 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Kóbor testamentum
|
Válasz erre | Az, hogy ennyire bőbeszédű, az még nem zavarna, ha a tartalom rendben lenne. Ha fegyelmezett és pontos lenne. És a témát, amit a kezébe vesz, úgy csipné nyakon, mint nőstény macska a tegnap született kölykét. Amikor a rím a mankó, akkor meg különösen nehéz pontosan kibontani egy gondolatot. Összecsapottnak tűnik. Az ütemhangsúlyos verselésnek, amit legtöbbször képvisel a verseiben, azonban érvénye van, csak a rímtechnikát fejleszteném. Mert az sok helyütt elhanyagolt, pocsék.
"Nem tudhatod, merre billen majd a mérleg szigorú nyelve. Az embernek mindig kevesebb az ideje, mint amennyi a terve,"
Így kezdeni egy verset, ilyen általánosnak tűnő kijelentésekkel, nos nem túl költői. A mérleg nyelve mindig billen valamerre, az ember ideje pedig a terveihez mérten igazítható. Itt azt hittem nem egy verset fogok olvasni.
"és azt sem tudhatja, fiatal lányként fogja-e ölelgetni őt majd a Holnap, vagy fog-e még hallani minden múzsahangot, amikor azok este sötét szobájában hozzája szólnak."
A nagybötüs holnap. Zavaró. Kamaszversekben elmegy. Az ilyesfajta megszemélyesítésnek kortárs szövegekben akkor lehet érvénye, ha a szövegkörnyezet, a mondanivaló, a tartalom és a vers egésze egy releváns egészet alkot. Minden szempontból. Itt nemhogy nincs jelen, hanem tökéletesen széttart. A Holnap, aki fiatal lányként fogja ölelgetni a versben beszélőt pedig kissé infantilis kép. El akarom képzelni ezt a "Holnapot". Ő egy szakállas bácsi vagy egy délceg férfi? Mit lássak e kép mögé?
Én úgy gondolom ez a vers nagyon vázlatos, ötletszerű. Képei kidolgozatlanok és közhelyszerűek. Azonban úgy gondolom, ön tehetséges, de még sokat kell tanulnia. Magasra vágyik. Ez jó. De épp az hiányzik, ami ehhez hozzásegíthetné. Az alázat. A repülés utáni vágy még a fiókának sem biztos siker. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ocsovai Ferenc | 91.
2025.06.26 03:54 | Pálóczi Antal -- Tessék rákattintani!
|
Válasz erre | Most nem akarok "Dokk-tulaj. meót" írni (régebben azt is szoktam). Mindössze arra reagálnék, igenlően, hogy egy vers pláne költemény (minden vers költemény, de nem minden költemény vers), igenis lehet hosszú. És hogy ennek reneszánsza van (vagy lesz - vagy lehet). Épp a Dokk jelenlegi kiemelt ajánlata, Kemény István Egy kalandor című műve rá a bizonyság. Tessék rákattintani! | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ocsovai Ferenc | 90.
2025.06.25 16:39 | csd - szerki -- re: meo | Különös szimpátia
|
Válasz erre Előzmény | Nem kételkedem abban, hogy a szerző közölni tudja a szándékait :) - kevés vers van a dokkon, amiben találok arra lehetőséget, hogy elbogarásszak velük egy órácskàt. Ezzel tudtam dolgozni és önkényesen úgy döntöttem, hogy a szerelem-vonalat emelem ki a közös dolgok előtérbe helyezésével, meg persze kedvelem a nyelvészettel kapcsolatos dolgokat is.. Érdekel, hogy merre fejlődik ez a versvilág a következő 5-10-akárhány évben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ocsovai Ferenc | 89.
2025.06.25 16:06 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Különös szimpátia
|
Válasz erre Előzmény | Kedves csd!
A vers lényege a személyes csalódás és a nemzeti sztereotípiák, történelmi traumák összemosása.Az erősen érzelmi alapú, érzelmek által elragadott emberi gondolkodás tragédiája, ami kollektív szinten még inkább felerősödhet. A falak kezdeti leomlása után - amelynek szintén az egyén egy erőteljes személyes tapasztalása, a szerelem az oka - az egyéni fájdalom a legkisebb ellenállás, a legkönnyebbnek tetsző megoldás, a szélsőséges és felszínes gondolkodás jó öreg receptje felé taszítja a lírai ént.
Nem érzem az emlegetett traumákat fölöslegesnek vagy izgatónak, hiszen ellenpontozzák a vers nyitányának lelkendező, már-már kamaszos felfedezéseit. Funkciójuk van. Ha figyelmesen végigmegy az olvasó a versen, akkor érezhető, hogy a lírai én is tisztában van vele, hogy a szerelmi gyászt azzal a hamis magyarázattal próbálja elviselhetőbbé tenni, hogy mindennek a nemzeti-történelmi szembenállás az oka, és látszólag ,,felül erre a vonatra", de a megtapasztalt szép emlékek után ott van a sorok között, hogy ő sem hiszi ezt többé igazán és ez a sértett nacionalizmus, ami azt mantrázza, hogy ,,semmi sem változik" - igencsak gyönge talapzaton áll.
Mindamellett köszönöm az észrevételeit!
Üdv.: Ferenc | | A fenti posztra érkezett válaszok: csd - szerki | 88.
2025.06.25 14:54 | csd - szerki -- meo | Különös szimpátia
|
Válasz erre | kb. ezt is lehet olvasni, pontosabban én ezt olvastam szívesen:
Beleszerettem az ősellenségbe. Legalábbis így tanították az iskolában, az utcákon, sőt, a focimeccseken is, hogy ők az ősellenség. Azt viszont senki sem mondta, hogy az ősellenség haja szőke, szeme barna, kacaja édes, és hogy ő egy cserfes kis diáklány a Fekete-tenger mellől: a kikötő sarja, akit sirályok, sziklák, mólók és hajóhadak vették körül egész életében a régi Tomisban, Ovidius városában, aki úgy kedvenc költőnk nekünk, ahogy a május is mindkettőnknek kedvenc hónapunk. Nem mondták, hogy az ősellenség egy szárazföldre száműzött sellő, akinek lételeme a só és a hullám illata, ahogy lételemem lett nekem is mindegyik este, amikor kiültünk a Kassai térre a templom mellé egy padra, és nem győztem hallgatni azt a vidám, kusza mindenfélét, amit mesélt nekem, amíg ragyogó tekintetével felmelegített arra a néhány óra hosszára, és megtudtam tőle, hogy a román nyelvtan első egyetemi tanszéke nem a Kis Párizsban, Bukarestben volt hanem Budapesten; hogy a rózsa meg a kamilla nem ugyanúgy hangzik náluk, mint a többi nyelvben, hanem trandafir és muşeţel: ilyen mindenféle fura szavak, amelyek illír, dák, trák vagy ki tudja milyen eredetűek ezen a különösen csengő nyelven, amit nekünk elvből, hivatalból utálnunk kellene, dehát nem megy, dehát nem is lehet, amikor őt hallod ezen az olaszos temperamentumú hegyvidéki nyelven, amit nem véletlenül; hanem pont ezért hívtak oláhnak valaha, noha keveredett belé némi marcona szlávság, de csak éppen annyi, amennyi még jól áll neki, és amúgy a mercit sem igazán használják, mert egyébként úgy mondják: mulțumesc.
Bezzeg a papucs meglepő mód mindkettőnknél ugyanúgy van, de a pipacs az már nem egészen, pedig a muskátlit majdnem ugyanúgy mondjuk, ami még egy közös kedvencünk. Azt nem említetted, (ha már megszólítlak, hisz’ rólad írok), hogy az oraş magyar eredetű szó és várost jelent, és még egy fontos szavatok tőlünk ered: a ţuc (csók), de azt igen, hogy a gyöngyvirágokon nálatok, románul nem gyöngyök, hanem könnyek vannak. Nevettél azon, hogy lehet magyarul az orgona egy virág és egy hangszer neve is, amikor nem is hasonlít; amikor az minden értelmes nyelvben a török lila szóból jön, de én mondtam, hogy szerintem igen, mert én ebben nőttem fel, és különben is, ebből csinálta Pán isten a legelső pánsípot, legalábbis egy nagyon hasonló növényből, amivé szegény Szürinksz nimfa változott. Ugyanilyen mekegő, vén bakkecskeként rohantam utánad én is, mert egy szál tündéri hóvirág voltál lelkem telében, amit mohón szerettem volna lelegelni, mert titokzatos, érzékeny és megismételhetetlen voltál te is. Nem értem, mi van velem. Mindjárt elmész innen, tán’ holnap vagy holnapután, és nem látlak többet soha ebben az életben – vagy talán akkor, ha nyáron utánad megyek Konstancába, mert úgyis ódákat zengtél róla, milyen páratlanul csodálatos táj a Dobrudzsa és a Duna-delta, és mennyire hiányzik neked a tenger, de talán már ott sem leszel; ki tudja, hol leszel, pedig lenne hely bőven szívemben is. Még egy egész Erdélyt is bátran hasíthatsz belőle magadnak.
-
Amit kihúztam, megakasztja a történetet, a múlt felhánytorgatása kifejezetten káros eszköz, ha abból indultunk ki, hogy ne.. olvasóként legalábbis zavar, szerintem fölöslegesen traumatizál. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ocsovai Ferenc | 87. 86.
2025.06.25 13:38 | Ocsovai Ferenc -- re: ezt még tanulnia kell
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Gábor!
Örömömre szolgál, hogy ennyire ráér és ennyire alaposan, pszichológiai mélységekbe menően tanulmányozott engem. Ebben az esetben hadd jegyezzem meg, hogy én is észrevettem valamit. Mégpedig azt, hogy felettébb érdekes, hogy ha van egy jól sikerült, a Dokk által is érdemesnek ítélt és az ,,egyszerű mezei olvasónak” is tetsző írásom, akkor azoknak a szerkesztőknek, akik most hirtelen kifogásolni kezdték egymás után a képességeimet, se híre, se hamva nem volt ezen a fórumon, hanem akkor tűntek fel a színen, amikor megjelent egy-egy gyengébb írásom, aminél könnyen oda lehetett szúrni és értetlenkedni, hogy ,,az ilyen mit keres itt."
Elég klisésnek tartom előhúzni a talonból azt, hogy ,,a szerző mindenen megsértődik, nem fogadja el a (nyilván minden esetben jogos…) kritikát", ami óhatatlanul azt sugallja, hogy a tapasztalt kritikus tévedhetetlen, ő mindig jobban tudja. Nem. A kritikus sokszor egy elvárással a fejében kezdi el az olvasást, hogy ő mit akar olvasni, ám ha nem azt kapja, amit várt, vagy ha a szerző neve nem mond neki semmit, akkor kíméletlenül lesöpri az asztalról, hogy megtisztítsa a szakmát a hozzám hasonló ,,dilettánsoktól”. Nincs vesztenivalója annak, aki azzal vezeti le a sikertelenségéből fakadó feszültségét, hogy belerúg egy olyan irodalmi senkibe, mint amilyen én vagyok. Viszont ez fordítva is igaz. Így nekem sincs vesztenivalóm.
Én a kérdéseire, felvetéseire válaszoltam, amihez kellett tennem némi kitekintést is, mi az a valóság, amiben már tíz éve haladok ellenszélben, rám csapott ajtókkal, közönnyel, kisujjeltartással, fintorgással, amire mindig az a sommás, cinikus felelet, hogy ,,akkor hagyja, ha nem elég jó hozzá”. Mindezt azért, mert nem mentem el valamelyik dekadens bölcsészkarra, hanem más utakat választottam. Mindenkinek joga van verset írni és azt megosztania másokkal. Majd az olvasóközönség és az utókor eldönteni, mi érdemes és mi nem, ha már ennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy a művészetet mérni kell. Ön a viszontválaszában azonban már eltér az eredeti tárgytól és nem az én hozzászólásomra válaszol.
A Dokk volt az első olyan hely, ahol noha publikálhattam, két-három tiszteletreméltó kivételtől eltekintve (mint amilyen Köves István vagy Bak Rita, akiknek ezúton is köszönöm az aktív támogatását) nem találkoztam egyetlen olyan szerkesztővel sem, aki bárkit (nem feltétlenül engem), bármiben is támogatott vagy mentorált volna. Nem is érdeke a többségnek. Itt [a magyar irodalmi szcénában általában] farkastörvények uralkodnak: vagy éljen a gladiátor, vagy halál rá. Sarkosan negatív vélemények után egy méltóságát megőrizni akaró szerzőtől sem lehet együttműködőbb reakciókra számítani.
Az egész közeget nem támogatónak érzem, hanem inkább egy költői futószalagnak, ahol jönnek-mennek a tartalomgyártók, ha pedig egy-egy kiesik, nem számít, majd jön helyette másik. Minden hang, minden szín pótolható. Ha egyszer egy platform biztosítja a publikálási lehetőséget, akkor a ,,nálam abszolút kiverik a biztosítékot” és hasonló szélsőséges, nem didaktikus, hanem pusztán lesajnáló megnyilvánulásoknak nem látom célravezető értelmét. Nem én degradálok: az elmúlt harminc év degradálja rendre az előtte való háromszáz év magyar irodalmát, illetve minden mást, ami az általa kanonizált kereteken kívül van.
A ,,mondjon egy példát” klasszikusan az akadémiai vesszőméricskélés része, ami azon konklúzió felé kíván terelni, hogy ,,ne mondjon véleményt, hiszen hiányos a műveltsége (tudniillik, nem olvasta azt a szakirodalmat, ami számunkra a mérvadó szakirodalom, tehát műveletlen, véleményformálásra képtelen).” Azért, hogy még több ellenséget gyűjtsek, nem fogok példákat mondani, hogy számomra kik és miért hiteltelenek vagy negatív hatásúak a kortárs magyar irodalomban. Ebbe a játékba nem vagyok hajlandó belemenni.
Mivel arra szolgál itt elméletileg a versek besorolása, hogy a szerkesztők meghozzanak egy ítéletet (bár ezzel sem teljesen tudok azonosulni), az olyan kioktató hozzászólásoknak, amelyek arról szólnak, hogy ,,Önnek még sokat kell tanulnia (...ahhoz, hogy szolgaian lemásolja az általunk elvárt frázisokat)” nem látom konstruktív értelmét. Próbálják meg visszagyömöszölni a kirepült sólymot a fészekbe és elhitetni vele, hogy még csak egy fióka. Párszor ezt meg lehet próbálni, de egy idő után a sólyom megunja és még a fészket is szét fogja verni.
Sajnálom, hogy mivel nem veszek részt semmilyen belterjes táborban, írói kurzuson, műhelyen, kocsmai tivornyán [ezeket akinek nem inge, ne vegye magára] és egyéb öntömjénnel teli rendezvényen, nem mondanak Önök közül néhány embernek semmit a verseim és vélhetően nem is akarják, hogy ez változzon. Sajnálom azt is, ha úgy érzik, hogy egy hozzám hasonló senkit felülreprezentáltak egy antológiában az Önök által nagyra becsült ,,korszakos zsenik” kárára. Nem fogok csúszni-mászni senkinek a nyomában, hogy érvényesüljek.
Örültem.
Üdvözlettel: Ocsovai Ferenc | 85. 84. 83.
2025.06.24 15:27 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Akkor sem
|
Válasz erre Előzmény | Tehát önnek van egy előfeltételezése arról, hogy versének olvasója hogyan közelít az adott szöveghez, témához, sőt! Hogy hogyan olvasunk ma.. Mi olvasók. Ne szerkiként tekintsen rám, hanem egy egyszerű mezei olvasóként, bár ebben a minőségben jogom és kedvem is van hozzászólni a műhöz. Jól érzem-e hogy önben van egyfajta frusztráció az ön által emlegettet "szakma" irányába? Ennek okait én megértem és el is tudom fogadni. Azt viszont nem tudom elfogadni, hogy degradál, mint olvasót. Meg azt sem, hogy degradálja az elmúlt harminc év kortárs irodalmát. Ugyanmár! Miről beszél Ferenc? Egy ennyire tehetséges szerzőnek, mint amilyen ön is, a siker és sikertelenség vékony jegén valóban másokat (magát az olvasót) vagy a kánont, az irodalmat és annak művelőit kell bírálnia? Ha szerves fejlődést akar az írásművészetben elérni, akkor úgy gondolom, hogy ez a fajta hozzállás, komunikáció nem lesz segítségére. Vagy ön már egy kész költő, egy zseni és nincs szüksége.. Mire is? Olvasóra? Ha megveszem a kötetét és otthon a fotelban azt mondom magamban, áá.. ez nem is olyan jól sikerült vers.. Akkor is az orromra koppintana?
Én, mint olvasó, nem várok el semmilyen "fennkölt" vonalat, semmilyen divatot (nem szempont olvasás közben az olvasónak baszki..) semmiféle extravaganciát. Egy vers jó vagy sem. 200 éve írt versek is korszerűek és kortársiasak.
Senki nem akarja a múltat kidobni az ablakon. Főleg nem az értő olvasó. Kortárs költő, kortárs költészet nem létezhet "múlt" nélkül. Faludy verse ma is érvényes és kortárs.
Az általam említett fegyelmezetlenség pedig arra utal, hogy a kevesebb néha több. De ez nem a keretek közé való szorításról szól, hanem a pontosságról. Ön úgy érzi minden leírt mondata, szava a helyén van? Úgy jó, ahogy van? Szerintem még sok tanulnivaló van.
| 82.
2025.06.24 15:11 | Fűri Mária - szerki -- meo | Kóbor testamentum
|
Válasz erre | Kedves Ferenc! Én több versében kifejezetten szeretem a sorok áradását. Nem gondolom, hogy mindenáron rövidíteni kellene. Alkati kérdés, hogy valaki sűrít vagy inkább kibont. Itt egy kicsit túl sokat foglalkozik önmagával és a fogadtatásával; ezzel mindenki így van, de ez mindig veszélyes téma. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Ocsovai Ferenc | 81.
2025.06.24 14:56 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Akkor sem
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Mária!
Nem tartom célszerűnek a kortárs, közösségi média által generált trendeket lekövetni, mert az utóbbi néhány év azt mutatja, hogy ebből semmi jó nem származott. Nem a költészet reformálta meg és tette igényesebbé az online teret, hanem az online étr züllesztette magához és tette egysíkúvá a költészetet. Mindig benne van a pakliban, hogy valamit nem olvasnak el annyian a hossza miatt, de szubjektív vélemény alapján erősnek tartom azt állítani, hogy unja az olvasó, mert ez a típusú igény is létezik. Nem lehet mindent posztokban és sztorikban megírni. A tömörítés is egy készség, de sok esetben igenis releváns kibontani a témát és elmerülni annak minden aspektusában, mert ha egy villanásszerű pársorossal lerendezzük, akkor félő, hogy a mai rohanó világban a reakció és az élmény maradandósága is csupán villanásszerű lesz. Én nem szeretnék felülni arra a vonatra, hogy csupán pillanatszerű töredékeket írjak, ezt nem is egy ilyen témának éreztem.
Köszönöm a meglátásait!
Üdv.: Ferenc | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 80.
2025.06.24 14:51 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Akkor sem
|
Válasz erre Előzmény | Kedves Gábor!
A ,,Reménnyel" szó egy strófa, egyúttal egy mondat első szava, ezért értelemszerűen, a magyar helyesírás szabályai alapján - amelyeket persze egy költő akár fel is rúghatna - nagybetűvel kezdődik. Azért, mert divat manapság elhagyni a központozást, hogy kortársnak, extravagánsnak vagy komolynak tűnjön egy vers a szakma szemében, én nem fogok ennek eleget tenni.
Sajnálom, ha nem ugyanazokat a semmitmondó, elidegenítő, mindentudó pózokat és cinikus fordulatokat hallotta vissza a versben, ami az utóbbi harminc évben uralta le a kortárs irodalmat. Ki lehet dobni a múltat az ablakon, csak nem sok értelmét látom, ha szerves fejlődést akarunk.
Faludy említett verse - az ezzel való párhuzamot a negatív összegzés ellenére azért köszönöm - éppen azért olyan erős, mert nem szakad el az Ön által bírált fennkölt vonaltól sem. Tény, hogy ebben a műfajban írtam már jobb verset is (mint például a Koronatanúk), de a fegyelmezetlenség éppen nem egy olyan kritika, amelyet jogosnak tartok a verseimmel kapcsolatban.
Üdv.: Ferenc | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 79.
2025.06.24 08:56 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Tablóképen
|
Válasz erre | Illetve még azt is hozzáfűzném, hogy egy komoly szerkesztőtől nem tartom szerencsésnek az olyan jelzők használatát, mint az ,,iskolás" egy kritika megfogalmazásakor, mert ebben inkább személyeskedés, mint szakmaiság érzékelhető.
Üdv.: Ferenc | 0 25 50 75 100 |
|