Ocsovai Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
123.
| 2025.08.23 16:31 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Teodóra
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, rengeteg túlcsordult fordulatot tartalmaz:
"A szívemet raboltad el",
"szerelmes vagyok, azért nem bírok magammal",
"Szaporán lüktetnek és gyötörnek a kérdések, hogy miért te",
"Isten ajándéka vagy" stb.
Ezeket valamiképpen kordában kellene tartani, hacsak a versbeszélőnek nem az a szándéka, hogy önmagát parodizálja (ez is izgalmas játékokat eredményezhet, ha jól van működtetve..).
Emellett terjengős, túlbeszélt. Inkább levélnek tűnik, mint versnek. | 122.
| 2025.07.31 21:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Különös szimpátia
|
| Válasz erre | Nagyon érdekes és izgalmas az, amit egyrészt a szerelmi és politikai rétegzéssel csinál, másrészt pedig az elbeszélői nézőpontok tudatos variálásával. Ez az összetettség és többszólamúság igazából ki kéne hogy elégítse a legelvetemültebb kortársisták elvárásait is. De mégsem idegeníti el eléggé a különböző hangulatokat, nem néz rájuk elég magasból, még ha a lírai én képes is "mekegő, vén bakkecskeként" utalni magára. Talán túl egységes marad formailag, ami ilyen bőbeszédű, részleteiben elkalandozgató kompozícióban egyáltalán nem lenne kötelező; a nézőpontváltás a vers vége felé, amit az üzenetében is kiemelt, egy rapszódiában élesebben rajzolódhatna ki.
Fenntartásaim vannak továbbá a "szárazföldre/száműzött sellő"-höz hasonló képekkel, mert ezek még ha a kezdeti lelkesedést hivatottak is kiszínezni, mint írtam, nincsenek eléggé elidegenítve. Nagyon jó egyébként a kezdeti felütés, az első ~6 sor ragyogóan naiv következetessége, még ha ezt a ragyogóan naiv következetességet nem is nevezhetjük gyermekinek, legalábbis a szó pilinszkyi értelmében semmiképpen, mivel inkább a hírhedett svéd gyermekversekhez hasonlóan úgy ábrázolja a gyermekies gondolkodásmódot, ahogy azt a felnőttek elképzelik. De mint írta, ezekkel a sorokkal elsősorban kamaszos akar lenni.
Elsősorban azért szavazok múlikkal, mert ez a hangnem túl egységesen vonul végig a versen, lényegében sehol sincsen eléggé szikár, komor anyaggal ellenpontozva. Emiatt sokaknak nem is tud leesni az a tudatos váltás, amit a csd-nek írt üznetében kifejtett. | 121.
| 2025.07.27 21:42 | Fűri Mária - szerki -- meo | Sola scriptura
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Ars poeticának olvasom, ami a szenvedélyességre esküszik. És ez rendben is van, a gondolat. Nekem az áradása is tetszik, de ahogy a vers halad, egyre inkább hatásvadásszá és fegyelmezetlenné válnak a képek. | 120.
| 2025.07.24 13:59 | Siska Péter - szerki -- meo | In hoc signo…
|
| Válasz erre | Ez a szöveg nagyszabású akar lenni, de poétikailag nem eléggé sűrű ehhez, a nyelvi invenció szintje pedig jóval alacsonyabb, mint a pátoszé. Törekszik a kötött forma megtartására, de meg-megbicsaklik a ritmus, érződik a rímkényszer. A strófaszerkezetek logikusan épülnek, de több helyen túlírtak, terjengősek versmondatok. A hangvétele emelkedett, klasszicizáló-archaizáló, de egyes részek kilógnak ebből (pl. "biodíszlet").
Szerintem radikálisan húzni kellene ezen a szövegen, megtartva a szenvedélyességét, de szem előtt tartva azt is, hogy a verseket nem maga a forró szenvedély írja: mindent meg kell vizsgálni az értelem hideg fényénél is. Mert bizony az olyan apróságok is számítanak, mint pl. az, hogy a görög mitológiában nem a Sztüx az égető, lángoló folyó, hanem a Phlegetón. Át kell vizsgálni a képeket, kiszűrni a képzavarba hajlókat, a képi elcsúszásokat, kibontani-beágyazni az allúziókat, hogy ne csak egy szónoki szöveg maradjon a vers, hanem valódi poétikai teljesítmény. | 119.
| 2025.07.23 16:42 | B. Dezső - szerki -- meo | Évezredes napló
|
| Válasz erre | Nekem bejön ez a kozmikus vándor motívum, noha szintén bőbeszédűnek, helyenként patetikusnak érzem, de végül is gördülékeny, jól rímel, sokat próbál markába befogni, balladás epikus túltolásaival együtt is olvasható, még a „ráncos tűz”, „acélkeblű városok”, is beleidomulnak a szövegbe, bár néha, amikor a lírai hős vérbe nyomja lángban úszó fejét, vagy dallamtalan szíve csak néha-néha ver, akkor az ember joggal aggódik. | 118. 117.
| 2025.07.22 19:26 | Farkas György - szerki -- meo | Évezredes napló
|
| Válasz erre | Nem rossz, de bőbeszédű. Sorokat, versszakokat húznék belőle, főleg ott, ahol megbicsaklik a ritmus. A legütősebb részeket tartanám meg, hogy ne forduljon a szöveg szürkeségbe. Hogy melyek ezek, rád bízom, ez a te versed. | 116. 115.
| 2025.07.20 12:16 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Visszhang nélkül
|
| Válasz erre | "akik képzelt bajszukat pödörve, egy szobában/dölyfösen ülve akarják megmondani nekem,/értékes és hasznos-e, amit szívből csinálok"... ilyen részletek jól működnek, de nem annyira a grandiozitásuk, mintsem inkább a frivol bájosságuk miatt. Sok üresjárat van a versben, mintha totális panorámát szeretett volna felállítani a társadalom bajairól, ezért kénytelen volt olyan ügyekről is nyilatkozni, amikhez már nem voltak friss és eleven meglátásai. | 114.
| 2025.07.18 18:27 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Szegény idők balladája
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
A sokkal kevesebb, sokkal több. Ez lehetne az ön munkamódszere. A jelen szöveg, a gyanútlan olvasó szemszögéből nézve nem egyéb mint valamiféle mániákus halmozás. "Figyi, mi mindenem nincsen!" Miközben a hiányról akarna szólni. Komolyan arra emlékeztetett, mint amikor a szépkorú páciensek a rendelésre várva egymásra licitálnak a bajaikkal.
Amikor ezt olvastam: "Sólyomlelkem csöpp begye", bagolyagyam sekély barázdáin végleg megbotlott az értelem malachit bokája és összecsendült a mirigyméreg örök zöldjével, akár a sajtra oly könnyedén felfutó (sőt, szökkenő) nemes penész illatának kamatosan zökkenő zamatja nyárelőnek estelén.
Ne haragudjon meg a véleményemért, de ez a szöveg egy elképesztő giccsparádé, amellett, hogy értelmetlen! Tényleg ne haragudjon! Mi az a gyémántfarkú, hideg trónszék? Hogyan int tűrni? "édenkerti tükörfénnyel fogócskázó alma"? Komolyan?
Én nagyon szeretem az öntörvényű szövegeket. Az egyik kedvencem Robert Pinget: Kalóz Grál. Javaslom, hogy olvasson bele.
(nálam) Múlik
Üdvözlettel:
Márk | 113.
| 2025.07.18 13:16 | Siska Péter - szerki -- meo | Vagyok a Szikra…
|
| Válasz erre | Egyetértek az előttem szóló szerkitársakkal. Ezt a verset a romantika korában már megírták, ráadásul sokkal alaposabb művészi megformáltsággal. A költőszerepről lehet vitázni, verset írni stb., érdekes téma, de a XXI. században szerintem ne tegyünk úgy, mintha a XIX. században élnénk. Persze, a múltból bármi játékba hozható, koncepció kérdése csak (ilyen pl. Psyché Weöres Sándortól, zseniális), de mi magunk nem a múltban élünk.
A versre visszatérve, a szöveg nagy hibája, hogy egy képzavarral indít. A szikra rövid ideig tart, éles fénnyel villan fel. A homály hosszabb ideig tartó, elmosódott, itt kifejezetten baljós ("ősi, lidérces") fénytelenség. A két dolgot nem lehet így összehasonlítani, sem logikai, sem képi, sem hangulati síkon nem férnek meg egymás mellett. | 112.
| 2025.07.18 11:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Vagyok a Szikra…
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, kissé patetikus, kissé hosszú. A terjedelem nem is lenne gond, ha fenn tudná tartani az olvasó figyelmét, ha lenne tétje a dolognak. De a túlcsorduló képek, az idejétmúlt versbeszéd számomra teljesen felőrölték a verset. A romantika talán üdvözölte volna, egy mai fülnek viszont idegenül hat (persze a mai olvasói igényeken is el lehetne vitatkozni). Egy idő után nem tudtam komolyan venni, és abban is elbizonytalanodtam, pontosan mit szeretne mondani. Arra biztatnám, amire Gyula. Az eszközei megvannak ahhoz, hogy jó verset írjon. A hangon, a megszólalásmódon lenne érdemes gondolkodni/kísérletezni. | 111.
| 2025.07.17 10:53 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Vagyok a Szikra…
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
A KÖLTŐ régebben felfogott szerepeiről szól ez a vers, ám mára már hiteltelenné lett ez a fajta pátosz! Egy ember, ha költő is, nem lehet ennyi szerepben, nem vállalhatja át magára az emberiség minden terhét. Ráadásul elődjeink így már mindent megírtak.
A vers hosszan nyúló, szerintem túlbeszélt és túl sok képet tartalmaz ahhoz, hogy szerethető legyen. Ráadásul a kijelentésekkel induló szakok ellenére sem látom az állítmányt, az alany megvan ugyan, de így még a vers célját sem értheti meg az egyszerű olvasó, hiszen az egész szöveg esszenciája, vagy mondandója csak annyi lenne (ami talán az a keresett állítmány), hogy te vagy "az Élet reszkető imája". Mire ide érünk, elfelejtettük a vers elejét, sőt, azt is, hogy miért is írtad?
Ne haragudj, de én nem tudom jó szívvel marasztalni. Nem buzdítalak másra, csak annyira, hogy próbálj rövidebb lenni és kevésbé régi, inkább újabb képeket használni. | 110.
| 2025.07.15 19:52 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Szürke ember
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc!
Szerintem nagyon sok felesleget el lehet hagyni ebből a szépnek ígérkező szövegből. A leglíraibb résznek ezt érzem: "nem csillog már tovább sűrű /titkaival többé a fekete és az ében" Ugyanakkor ezt is el tudnám képzelni feszesebben és ebből kifolyólag dinamikusabban: 'Nem csillog sűrű titkaival többé a fekete s az ében.' Mindazonáltal a fekete és az ében miben különbözik lényegileg? A feszesség általában dinamizálja a szövegeket, ami a lírai alkotásnál fontos lehet. A művet jelen formájában nehézkesnek érzem. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy a mezőnek vannak levelei. Botanikai értelemben nyilván igen, de irodalmi szövegben ez a megfogalmazás számomra furcsán hat az aljnövényzet szintjéig érő flóra kapcsán.
Üdv. Márk | 109.
| 2025.07.12 17:33 | Farkas György - szerki -- meo | Kocsmák hőse
|
| Válasz erre | Csak a ritmusra és a rímekre hajaz, sokat nem mond, versnek kevés, indulatos és közhelyekkel teli. Ahogy korábban írta valaki, talán slam poetry-ként működne. | 108.
| 2025.07.12 12:04 | Siska Péter - szerki -- meo | Visszhang nélkül
|
| Válasz erre | A lírai én világos erkölcsi álláspontból beszél, a felvetett problémák széles rétegek számára relevánsak, a vers indulata pedig következetes. Ezt az indulatot képes sokáig fenntartani, de nem a vers végéig. Az "unom már" ismétlése retorikai keretet teremt, de a túl sok ismétlés egy idő után kimerül, maga a nyelvezet pedig inkább publicisztikai, mint lírai. A felháborodás számomra nem eléggé artikulált poétikailag, szerintem közelebb áll ez a szöveg a spoken word formájához, mint a lírai műhöz. Maga a témaválasztás, az ismétlésre épülő szerkesztésmód, az élőbeszédszerű ritmus stb. is ebbe az irányba mutat, és természetesen ez is lehet egy érvényes irány. Jobban el tudom képzelni ezt a szöveget hangzó beszédként, egy színpadon a mikrofonba szavalva, mint egy irodalmi folyóiratban, nyomtatott formában. | 107.
| 2025.07.08 19:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Teodóra
|
| Válasz erre | Nagyon élőbeszédszerű vallomás, akként összeszedett, gördülékeny. Ez is egy olyan szöveg, amit nem is elsősorban aszerint kell megítélni, hogy mit mond ki, hanem hogy mit nem mond ki, mert a harmadik versszakban rengeteg mentegetőző pózt, hamis vádat és önvádat képes kikerülni, ami nagy teljesítmény. Ennek ellenére gyakran bonyolódik olyan általános fordulatokba, amik nem adnak hozzá ehhez a munkához, sőt inkább nehezítik a tisztázást; itt olyanokra gondolok, hogy "A véletlen, vagy a sors,/ vagy nevezzük, aminek csak akarjuk,/ azonban közbeszólt"; "Talán,/mert akár a konstancai kikötő egyik/ elvarázsolt najádja, te meglátod bennem/ azt a jót [...]"; "vagy hogy ennyire rémisztő s fura,/hogy egy ismeretlen férfi, egy futó/találkozás rólad ilyen műveket költhet"
Ezek törékeny, kamaszos megfogalmazások, amikhez végső soron nagy bátorság kell és nagy költői erő, hogy megálljanak és ha ez sikerül akkor az képes revideálni sok elfeledett értéket. A törékenység azért van, mert Ady vagy Szabó Lőrinc után kénytelenek vagyunk naivnak látni az ilyesmit, minthogy ők nyelvet teremtettek az emberi kapcsolatokban tobzódó erőszak kifejezésére, még ha az elkövető kétséges morális pozíciójából is. De tulajdonképpen az övéikhez hasonló problémák nélkül nem indokolt a mélyfúrásaik utánzása...
innentől az a kérdés merül fel, hogy mekkora árnyékszemélyiséget érez magában a férfi, illetve mennyire azonosítja magát az összes férfi statisztikailag szignifikáns brutalitásával. Ha anti-krisztusi lírai énként magára veszi ezt a súlyt, az intimitásban lehetséges összes kegyetlenség és perverzitás lehetőségét és felfeszíti magát a kifejezés keresztjére, akkor már nem folytathatja azt, hogy "sarokba szorítottalak vele, mint otromba/vadász egy erdei őzikét." azzal, hogy "Éppen olyat,/amelynek a tiédhez hasonló jámbor/és kacagó szemei vannak." és főleg nem azzal, hogy "Mondanám,/hogy már azzal is, hogy néhányszor láttalak/téged és beszélhettünk, nevedhez méltóan/Isten ajándéka vagy".
De tulajdonképpen nincs is semmi derék és szubverzív az intimitásban tobzódó hatalmi egyenlőtlenségek költészeti kidomborításában, illetve a nőkkel rosszul bánó szerzők nagyon sok ilyet meg tudtak írni anélkül, hogy a nőkkel egy kicsit is jobban bántak volna, ráadásul közben annak a hamis ígéretét nyújtva, hogy felismerve a problémáikat jobban megbirkózhatnak velük.
Viszont ott van pl. amit Bataille mond Sade írásairól: csak az áldozat képes leírni a kínzást; a kínzó szükségszerűen a fennálló hatalom álszent nyelvén kell, hogy megszólaljon, ami elhallgatja a sérelmek valódi mélységét... nagyszerű darázsfészek ez, azt akarom mondani, önkritikusan írni férfi-nő kapcsolatainkról, és ön nem nyúl bele igazán mélyen ebbe a darázsfészekbe, még leginkább a "sarokba szorítottalak vele..." résznél... de ez egy nem kritizálható döntés, hiszen még azt sem tudhatjuk, hogy igazán érdemes-e belenyúlni a darázsfészekbe, nem csak öncélú és kaján durváskodás lesz-e belőle. És elsősorban, akinek nincs darázsfészke, annak el kell-e játszani, hogy jaj de mélyen belenyúlt... egyelőre nem szavazok. | 106.
| 2025.07.07 18:45 | Farkas György - szerki -- meo | Tablóképen
|
| Válasz erre | Félelem az elmúlástól, a haláltól, attól, hogy másokban nem hagyunk nyomot, nem fognak rám emlékezni, senki nem szeretett valójában. Szorongás, frusztráció. Világos, ezt mindenki érzi néha. De a szöveg pátosszal teli, néhol rímkényszert érzek, ezért sem tűnik őszintének, mint vers. Nem tudok neki hinni. Egy költői attitűd szerepét vetted fel, de most nem sikerült jól alakítani. | 105.
| 2025.07.05 18:38 | Farkas György - szerki -- meo | Teodóra
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc! Ez a szöveg inkább próza, mint vers. De jól van megírva, megy végig egy íven, és lírai megoldásokkal ötvözöd (szépíted) a szöveget. Az utolsó előtti két sor szerintem nem kell. Marasztalom. | 104.
| 2025.07.04 19:59 | Farkas György - szerki -- meo | Visszhang nélkül
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc! Ez a szöveg egy társadalomkritikai- politikai pamflet, verses formában írva. Komoly indulat és odafigyelés, éleslátás van mögötte. Sok mindennel egyetértek.Bár a költészetről más elképzeléseim vannak, ennek helye van nálam. Talán valami reményt, pozitív kicsengést még várnék a végére, hogy legyen kontraszt.
Versként picit kevés, pamfletnek jó. Ezen ellentmondás ellenére is marasztalom. | 103.
| 2025.07.01 16:35 | csd - szerki -- meo | Szürke ember
|
| Válasz erre | "Szürke lesz a sárga villamos
amikor épp én utazom rajta" - ez ügyes, becsalogat, csak az a helyzet, hogy néhány sor után basszus nem hiszem a szürke embert, aki ennyi érdekes dologról tud mesélni. :) Nyilván fogalmam sincs arról, hogy ez mennyire szándékos, egyelőre arról se, hogy ez erénye-e a szövegnek vagy sem. | 102. 101.
| 2025.06.30 09:35 | Karaffa Gyula - szerki -- re: meo | Tablóképen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ferenc!
A Dokk alapelgondolása a tanácsadás, versek megvitatása, esetleg a költő jobbá tétele (véletlenül sem irányítása).
Ám ha neked meddő egy vita, és egyáltalán nem akarsz a szerkesztőktől véleményt (merthogy téged ne irányítson senki), akkor miért is teszel fel a bírálandokkba verseket??
Nyiss egy naplót a saját neveden, és oda tedd fel a verseidet, akkor is olvashatunk, és akkor is írhatsz.
Nem voltam veled modortalan, de van ilyen a világon, tudomásul veszem.
Isten mégáldjon! | 100.
| 2025.06.29 19:29 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Kóbor testamentum
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor!
Gratulálok az újabb színvonalas, szakmai jelzőkhöz, mint a ,,pocsék" és az ,,infantilis". Az alázat iskoláját Önnek is javaslom kijárni, mert a lesajnáláson és elkeseredett kötekedésen túl nem sok érdemi, konstruktív kritika van a mondandójában. Szerintem hagyjuk ezt a kommentháborút, majd aki akarja, az eldönti, egyet tud-e érteni velünk vagy sem.
Üdv.: Ferenc
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 99.
| 2025.06.29 19:25 | Ocsovai Ferenc -- re: meo | Tablóképen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyula!
Azzal mindig egyet tudok érteni, ha egy adott versemre érkezik visszajelzés. Azzal nem, hogy általánosságban utat akar valaki kijelölni nekem. Engedtessék meg, hogy eldöntsem, hogyan szeretnék írni. Sajnálom, ha ez nem olyan, mint ami az elvárás lenne. Szerintem itt és most zárjunk is le egy meddő vitát.
Üdv.: Ferenc | | A fenti posztra érkezett válaszok: Karaffa Gyula - szerki | 0 25 50 75 100 |
|
