a költő nyugtalansága (jav.)

a kijáraton át érkezett, és ahogy jött,
úgy ment, de senki nem volt sehol,
azt hitte, minden lehetett volna, és egy
kilincs maradt a kezében, végül töredékben
látja az irányt jelző nyilat, homorít, mint
a poloska, amint befelé hajlanak a falak
(ez nem euklideszi geometria), a tér
pasztellszínűvé simul, már nincs itt,
de mintha mégis, down by the river,
bátran, nyersen, koporsólakó múzsa,
hályogos szemű, kopogtat belülről





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-16 22:57:26
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-16 22:57:26