Juhász Attila
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
12.
| 2011.05.16 22:48 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Vigasztalás
|
| Válasz erre | mindenképp dicséret illeti, amiért nem használ "..."-ot.
a csupasz hedonista nők, akik közben jéggé dermedt felismerés egy kissé túlterheli a szöveget, mindjárt kezdetnek átszakad a papír alatta, hogy áthullik rajta örök emlékezetestül és feddhetetlen révületestül (milyen a feddhető révület?) minden elképzelhető toposz és közhely. jobb lenne ezt már nem abajgatni és elővenni egy új tabula-rázát.A befogott szavakat ne vésse kénkőbe, inkább írja le sallangmentesen. | 11.
| 2011.03.23 11:54 | Juhász Attila -- Vigasztalás
|
| Válasz erre | Kedves Mátyás, hibának rója fel azt, ami szerintem pedig, ha nem is erény, de minden esetre a költészet magvát adja. Színét-javát. Inprovizáció ez a vers valóban és látszólag parttalan sodródás, de csak annyiban parttalan, amenyire a befogadó, vagy épp az író tudata, felfogóképessége és azon belül a kordinációs késsége engedi, hiszen az improvizációnak két lényegi eleme van. Az egyik a benyomások (nevezzük így) kötetlen hatása, áradása, a másik fontos motívimmal, a kordinálással, önkontrollal töreténő felszínre törése, megjelenítése. Próbáljon meg mederben tartani egy folyót. Keskenyebbre, vagy szögletesebbre fogni, a hatása katasztrófális lesz. A művészet, ha meg lehetne érteni, tetszőlegesen lehetne kreálni, analitikaigal fel lehetne fogni, már érvényét is veszítené, de szívesen veszem, ha ad konkrét tanácsokat erre a versre vonatkozólag, hogy Ön hogy képzeli az áttírását, csak a kísérlet kedvéért. Nyugodtan elhagyhat szavakat, átírhat mondatokat, hozzátehet bármit, de így konkrét elképzelés, koncepció és instrukció nélkül nem tudok mit kezdeni az egyébként lehet, hogy helytálló elképzeléseivel. Ennek a versemnek, kicsit tisztább fejjel elolvasva, a vége az ami nincs eltalálva. Sután el van csapva, nincs olyan ami, kis képzavarral élve, átívele az olvasót a versből újból a valóságba, ha már egyszer belecsalogatja az embert egy igen kusza őserdőbe. A végét tartom lezáratlannak, feldolgozatlannak, de ez is azért van, mert elzártam a tudatalatti képzetek képzeletbeli tűzcsapját, vagy rosszol irányítottam..
Attila | 10.
| 2011.03.21 15:01 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Vigasztalás
|
| Válasz erre | Kedves Attila! Úgy érzem, hogy ez egy nagyon őszinte, szívből jövő szöveg. Az ilyesmi, mint a gátját tört tározó vize, kiömlik az emberből, de az ilyen áradások mindig kicsit parttalanok, szóval miután kicsit leülepedtek a dolgok, rendezni kéne a "szétterült víztömeg" helyzetét. Utómunka, kis nyirbálás, fazonigazítás, és a törmelék lehalászása kéne, miután megnyugodtak a kedélyek, és csillapodott az indulat. Sztem az utómunka része még nem történt meg. Így, egyelőre, nálam múlik. | 9.
| 2010.09.16 03:45 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Ősz
|
| Válasz erre | Hűha, de nagy határeset... Jót is, rosszat is tudnék, lehúzni, felemelni is, és nem szeszélyből, azaz "magam-ilyensége" miatt, hanem a vers "maga-milyensége" miatt. Várom a többi szerkitársak szavazatait, véleményét. Egyelőre múlik-marad: 2-2. | 8.
| 2010.09.09 09:17 | Mülléder Mari - szerki -- meo | Ősz
|
| Válasz erre | Kedves Attila, első olvasatra a szokatlan, néhol meglehetősen bizarr jelzős szerkezetekbe gabalyodtam bele: "farakások fiskális rendben", "önzetlen hiúság", "falfirkás csendben", "szerpentin lapu", "megszeppent ripacskodás", "cirkusz naplementék" Túl sok, nem igazán sikeresek, zsúfolttá, levegőtlenné teszik az írást.
Aztán az első négy sor rosszul megválasztott rímpárjai is kitüremkedtek a versből, a lépteink ismétlődése egymáshoz közel, zavar a határozószó alkalmazása, mint a hasonlat, vagy képi metaforák segédszava - nem feltétlenül szükséges alkalmazni, nélküle - ha értelmezni tudnám a zárlatot - mennyivel jobban szólna: " házak ablakán szeplős hableány az őszi fedetlen hiány " | 7.
| 2010.09.08 13:43 | Juhász Attila -- konokul
|
| Válasz erre | igen igen..."aztán a szélbe lőtt ki"
a vers közepén belép egy harmadik szereplő, akiről nem sokat lehet sejteni, csak ilyen cifraságokat.. | 6.
| 2010.09.08 13:28 | Korányi Mátyás -- re: konokul
|
Válasz erre
Előzmény | Egész jó. Alakul. Inkább ilyeneket kéne. Az utolsó sor sztem túllő a célon, azaz kicsit hatásvadász. És akárhogy próbálom értelmezni a vers 2. felét (az utolsó 5 sort), beleérzésssel, értelemmel, nem igazán sikerül. Ez a két sor még oké: "szánalmad meleg salakjába / illene bármi meglepő", de utána már nem áll össze a vers. Viszont ez egy jó szöveg végre, nem mesterkélt, nem "csinált", hanem egyenes, lendületes, szívből jövő, jövő a szívből. | 5.
| 2010.09.08 13:19 | Juhász Attila -- konokul
|
| Válasz erre | konokul nyugtáztam legyintésedet
te sem várhattál különbet tőlem, de
miért kérdezted harmadjára meg
hogy sült gesztenyét kérsz e
szánalmad meleg salakjába
illene bármi meglepő
viháncol körbe ő is
akit csak röptetni lehet
belékaroltam
aztán az űrbe lőtt ki | | A fenti posztra érkezett válaszok: Korányi Mátyás | 4.
| 2010.09.08 02:40 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Metamorf
|
| Válasz erre | Reményfillért és örömfabatkát? Szegíny kódus... Nem elég neki a nyomor, de még kínozzák is őt forró giccskötőtűkkel... Közönybe ő szül némaságot. Magad helyén magad találod, nem egy jó verset. | 3.
| 2010.09.08 00:11 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | Kerestelek
|
| Válasz erre | Egy bombasztikusnak szánt versben nagyon fontos, hogy meg tudjon lepni. Ez most nem sikerült, sajnálom, kicsit sem. Lenne még 2-3 változat, amire kifuthatnának ezek a "kötelező" (közhely)körök. Pl.: "Aztán abbahagytam, nem is kerestelek, / és abban a pillanatban megleltelek." Vagy: "Nem találtalak sajnos, talán nem is vagy, / az üresség zihálva a szemembe fagy." Kiszámítható, mint a hálivúdi filmek, 3-4 változatnál nincs nagyobb variancia, azaz minimum 25-ször láttam, hallottam, olvastam már ugyanezt, ugyanígy. Gondolom ennél ön is többet szeretett volna mondani. | 2.
| 2010.09.07 17:21 | Viga Vendel - szerki -- meo | Metamorf
|
| Válasz erre | próbáltam valami ügyes (ki)fogást találni a versen.
azt hiszem, sikerült: „megsebzett idő”.
nagyon erősek amúgy a kontrasztok, s ha végignézzük a frazeológiát,
egy életmű kikerekedhetne ebből: koldul, rom, sors, remény, öröm, közöny, némaság, idő, magad, emlék. túl sok ez így együtt egy (rövidke) versbe. | 1. 0 |
|
