Juhos László
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
128. 127.
| 2010.11.30 14:56 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Szeretnék.
|
| Válasz erre | László, ez tele van helyesírási-hibákkal. Azonkívül nagyon patetikus, ha kamasz lány lennék, biztosan sokáig őrizgetnék egy hasonló "szerelmeslevelet". Az "örök szerelem" esszenciáját adja ez a szöveg, a kapcsolat kezdetétől (sokat látni-sétálni) a "közös" halálig. Kamaszos hév, vágyak, gyermekálmok. "űrben lebegni"? Én is űrhajós szerettem volna lenni, már nem hiszek benne, hogy sikerülni fog... | 126.
| 2009.08.26 19:16 | juhoslászlo -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Tisztelt Uraim hölgyeim, Tisztelt Szerkesztõség!!!!! Tudom hogy néha faragatlan kijelentésel irom a verseimet,De kérdem én milyen világban élünk?korúpció vessz bennünket körül,hazugsággal vegyitve!S nem beszélve a gyilkolásokrol,Én azt hittem hogy van szolás szabadság? s hogy az ember fia õszintén meg irhatja amit gondol,még ha néha alpári modon is,Nem kõtelezõ elolvasni egtymás versét,ha azt nem birjuk.Én egy egyszerü ember vagyok,de ha az én családomat nyirták volna ki,nem maradt volna ell a megtorlás!!!!!!!Nem szabad,és nem is lehet rasszizmut megengedni órszágunkba,de kérdem én mik vagyunk mi?ezt nem szabad elhalgatni,Én szeretem a szép verseket,de most ebben a világban a nyálcsorgatás nem szép dolog.tiszteljük egymást,és éljünk szeretetben,békében. Tisztelettel Juhos László | 125.
| 2009.08.26 11:28 | Sali -- költészet-költ?
|
| Válasz erre | Érdekes vita, de nem meghatározó. Minden költõ mást és mást tart fontosnak , amikor ír. Nincs egyetlen és csalhatatlan recept rá. Valami azért körvonalazódik belõle. Az "igaz" költõ (írom, bár tudom ilyen kategória nincs), tehát maradjunk annál, hogy a költõ nem csak magának ír, hanem másoknak is.Amikor már átrágta magát minden lelki nyûgön és gyönyörûségen, amikor lelke megtelt szeretettel, vagy gyûlölettel és egyensúlyba kerül önmagával, a mondanivaló fontosságával és azzal a szándékával, hogy mindezt eljuttassa másokhoz is, akiket ez érint, akiknek ezt szánja, egyszerûen szólva az olvasóhoz,-akkor kiáll és megteszi ezt. Költõ nem írhat az "iróasztalának", erre csak kényszeríthetik, alakulhat így a helyzete, de lelkében ott ég a közlés olthatatlan vágya, hogy eljusson szava az olvasókhoz. Aki ezt nem így gondolja, még ha nem is tudja mindezt valóra váltani, az nem költõ.
A másik. Van abban sok iigazság, hogy a költészet mûvészet. A verseket alkalmassá kell tenni arra, hogy mindig úgy jelenjen meg, mintha ünnepre készülne, legyen tiszta, õszinte mondanivalójában és megjelenésében, öltözetében egyaránt. Minden fájdalmat, szörnyûséget kínt és keservet, minden magasztos pillanatot az emberi létben a nyelv, az irodalom, a költészet képes olyan eszközökkel kifejezni, amelyben nem csorbul annak tartalma, de mégis emberséges, humános, szép, gyönyörû, a mindennapi közbeszéd fölött áll,-éppen azért, mert ez a hívatása és küldetése.
Példaként számos korból és számos költõ munkásságából hozhatunk erre példát, akik nyomorúságosabb idõkben, korban és környezetben éltek, mint most Juhos László, (bár tudom mindenki saját maga érzi helyzetének súlyát )mégis költészetükben, bár ostromolták azokat, világszínvonalon alkottak, a költészet kimagasló képviselõivé váltak. Felül emelkedtek önmaguk keservein, mert a másokét látták és másokért emelték fel szavukat a költészet csodálatosan szép és elragadó nyelvén. Nem váltak közönségessé, gyûlölködõvé, és gyûlöletet keltõvé. (Itt hadd említsem meg József Attila égész életét és költészetét.)
A költészet ennél sokkal több és nagyobb felelõsséget ruház mûvelõire.
Aki ennek megfelel, adott színvonalon belül értékelheti önmaga képességeit, alkotásainak fogadókészségét mások, az olvasók által. Ez valamivel több, mint az a definició: "Költõ az, aki ír" . | 124.
| 2009.08.26 07:40 | Olv -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Nagyon szélsõséges példát mondok.
Tekintsük a verset, mint árut. (Máris a számra csaptam ezért)
A kereskedõnek mi a felelõssége? Hogy jó minõségû arut kínáljon. Ne azért, hogy megfelelõ hasznot zsebeljen be (azért is, ha tisztességes, megérdemli), hanem becsületbõl, a vevõ iránti tiszteletbõl, de leginkább a saját igényessége miatt.
A költõ tisztessége szerintem az, hogy a tehetségéhez mérten a lehetséges legjobb verset írja meg.
nem biztos, hogy magasztos lélek kell a jó vesrhez, sõt, akkor megvan a veszélye, hogy fölösleges (vag yhamisl) pátosz lengi át a versét. (Ne érts félre, lehet egy pátoszos vers is jó, a jó költõ tudja a mértéket)
Adott esetben beleférhet a geci is. Az nem lesz szép vers, nem lesz pátoszos vers, de jó vers lehet. | 123.
| 2009.08.26 01:17 | Tóth János -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Nem Juhos úr személyérõl, versérõl koptatom a billentyût.
Nem tisztem, hogy minõsítsem, mint embert, hisz nem ismerem, a versét sem tudom bírálni, (nem is akarom)mert nem vagyok szerki sem elismert költõ.
Tamás kritikájával kapcsolatban tettem pár megjegyzést.
Ugorj vissza az elsõ bejegyzésemre, azt hiszem már olyan dolgokat is boncolgatunk, ami nem pont idevág.
A költõrõl vitatkozom, aki szerintem nem MINDIG az olvasónak ír és ezt nem MINDIG hófehér ruhában teszi. Persze vannak kivételek.
Na jócakát!:)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: juhoslászlo | 122.
| 2009.08.26 01:04 | Tóth János -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | A költõ nem törvényszerûen, csak az olvasónak írhat.
Ha ott lebeg elõtted, hogy :Mit szól majd az olvasó, ha elolvassa a versemet???"Hogyan tudnál önmagad maradni az írásaidban.
Úgy látom nem érted, a költõi oldalt. Nem a megfelelés hajtja az írót, maga az írás. Az más kérdés, hogy ezzel elismerést vagy éppen dorgálást kap az olvasótól.
Szalonnát sütsz egy kissé hûvös alkonyon, mert imádod a szalonnát, igaz közben melegít a tûz, de nem melegedni mentél ki a kertbe, hanem szalonnát sütni.
Az íróember felelõssége?
Milyen íróemberrõl beszélünk?
Petõfirõl? De melyikrõl?
Arról, aki az Anyám tyúkját írta vagy arról, aki hadba hívta verseivel a márciusi ifjakat?
A felelõsség szó Morzsa kutya esetében elég csekély mértékben van jelen, de más verseknél tényleg jelentõs.
Az íróember, ha meggyõzõdésbõl, hitbõl ír kinek tartozik felelõsséggel?
Lehetne boncolgatni ezt a témát, de lévén, hogy majd leesek a székrõl, abba hagyom.
De egy kérdés ismét felmerül, mindaz, amit Tamás elmondott László versénél, megállja-e a helyét a maradandokkos verseknél????
Nehezen tudom elképzelni néhány költõ társamat, abban a magasztos lelkivilágban, amirõl Tamás ír. Fõleg olyan maradandokk versnél, amibõl ömlik a :hányás, bassza meg, sperma a széken, húgyoznom kell stb.
Szóval???
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Olv | 121.
| 2009.08.26 00:39 | kovácske -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | akkor mindenki csak magáról mondhatja, hogy igaz költõ. a dokk célja, hogy a versrõl (nem a költõrõl) mások is szóljanak. téves helyre címezted szerintem az igaz költõrõl szóló véleményedet. nekem juhos úr versei nem tûnnek sem igaznak, sem szépnek, sem õszintének. csak dühösnek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth János | 120.
| 2009.08.26 00:35 | Tóth János -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Évekig írtam úgy ,hogy senki nem tudta milyen hóbortom van, mármint a versírás.
Más oldalról is közelítek.
Szerény személyem 2. Dan-os Ju Jitsu mester.
Régebben versenyekre jártam és van pár érmem, képem, oklevelem stb.
Van, aki kiteszi a falra az érmeit, én a fiókban tartom.
Nem vagyunk egyformák.
A fekete övemre közel két éve nem varrtam fel a 2. dan jelzést és nem lustaságból, szerénységbõl.(nem vagyok álszent)
Soha nem fitogtatom, hogy harcmûvész vagyok, de ha úgy hozza a sors, megtudja, aki megérdemli.
Kicsit meredek a sport és a vers ívét összehozni, de nem lehetetlen.
A szamurájok már megtették.
Az utolsó mondatomat teljesen félre érted.
A leírt szavak, néha félre érthetõek, mert nem beszéd, csak írásjelek a papíron.
| 119.
| 2009.08.26 00:34 | Olv -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | "Azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy átérezze, mi az írott szó hatása, az íróember felelõssége. "
Térjünk akkor vissza a meóhoz.
Ez itt fent elég fontos mondat.
Amit teírtál a versírásról, nekem azt juttatta eszembe, hogy te inkább terápiaként használod.
Az íróember, ha hivatásszerûen ír, akkor nem tudja megkerülni az olvasóval való találkozást.
És akkor az idézett mondat nagyon fontossá válik. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth János | 118.
| 2009.08.26 00:17 | Tóth János -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Ez jó kérdés lehetne, ha nem a költõrõl beszélnénk.
A költõ, egy durva hasonlattal élve:mint én, tudom, hogy azt írom le, amit gondolok, érzek.
Ha már el kell döntenem, hogy te mit hogyan írsz, akkor olvasó vagyok.
Én a költõ oldaláról beszélek, nem az olvasóról. Kicsit azt hiszem eltértünk az eredeti kérdéstõl, mármint Tamás meo-járól.
De a kérdésedre is válaszolok:sehonnan:) | | A fenti posztra érkezett válaszok: Olv, kovácske | 117.
| 2009.08.25 23:51 | Olv -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Nehezen tudom elképzelni, hogy kikívánkozik belõled egy gondolat, leírod, és nem érdekel, hogy elolvassák-e.
Lehet, hogy valaki azt írja le, amit gondol, de nem költõ.
Furcsa nekem ez a kategória, hogy igaz költõ.
Az utolsó mondatodhoz: ha a gondolataidat úgy tudod közvetíteni a versben, hogy én ne értsek mást, úgy gondolom, hogy az már kezd a "tiszta ruha" kategóriájához közelíteni.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth János | 116.
| 2009.08.25 23:46 | kovácske t. jános -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | és honnan lehet tudni, ki az, aki "nem azt írja le, amit kérnek, elvárnak tõle, hanem azt, amit õ gondol, érez a világról"? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth János | 115.
| 2009.08.25 23:35 | Tóth János -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | Az igaz költõ nekem azt jelenti, hogy nem azt írja le, amit kérnek, elvárnak tõle, hanem azt, amit õ gondol, érez a világról.
Mi közöm az olvasóhoz, ha nem neki írok, hanem azért, mert kikívánkozik belõlem a papírlapra egy kép, egy hang. Nem szolgálni akarom az olvasót, hisz nem neki írok és nem is én írok, hanem nekem diktál egy érzés. Ilyen is van.
"Nem tudatosan az olvasónak íródik a vers, de mégis reménykedsz abban, hogy eltalálnak a gondolataid, ahova szánod õket. (Kinek szánod, ha nem az olvasónak?)"
Nem figyeltél, a "NÉHA" a kulcs a mondatban. Néha reménykedik, hogy eljut gondolata, amikor konkrétan üzenni akar vagy nyomot hagyni a verssel. Ez legalább olyan , mint mikor Tamás a tiszta ruhát emlegeti, mint verset, ilyen is olyan is van.
A verset persze, hogy ellehet választani, egy vers egyszerû ruhában, egyszerû szavakkal is elmondhat nagy dolgokat. De lehet nagy szavakkal is semmit mondani. Nem kell, hogy a vers imából álljon, de mégis sugározhat hitet.
Kicsit nehéz így írásban elmagyarázni, amit gondolok, mert néha, mint a versben is más amit írok, és más amit megértsz belõle.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: kovácske t. jános, Olv | 114.
| 2009.08.25 23:18 | . -- Igaz
|
| Válasz erre | Juhos Lászlónak igaza van. Valóban, odabenn ezeknek az embereknek nem lesz nyugtuk. Ám, lesz odabenn egy "isten", aki gondjukat viseli, aki majd elszeparálja õket a dühtõl bosszúra vágyóktól, aki gondoskodik, hogy zárva legyen a zárkaajtajuk. Az is igaz, ez az "isten" odabenn nem mindeható. És az is igaz, haltak már meg odabenn olyanok, akikre bosszút esküdtek.
Ám kedves Juhos úr, a bosszú újabb erõszakot szül. Az ön által emlegetetteknek is vannak drukkerei, barátai. Az élet nem lehet ilyen! Még akkor sem, ha úgy érzi, nincs veszíteni valója. Mindig van, kedves Juhos úr. Hol egy barát, hol egy társ, hol egy verssor, hol egy õszinte szó. Magának ezt sokkal jobban kellene tudnia, ha az utcán él. Mert az utcán és odabenn ezek a dolgok sokkal plasztikusabban érezhetõek. Magának magyarázzam, mit jelent a bûn és az indulat? A düh és a bosszú? A soha meg nem szûnõ gyûlölet? Épp magának, aki ezek miatt ki akar vonulni a társadalomból? Önnek épp minden eféle indulattól mentesnek kellene lennie. És biztosan tudja azt is, versei nem versek. Ne teszelegjen költõ szerepben. Nincs erre elhívása. Olvasson inkább, vagy meséljen. Mesélje el eddigi életét, de úgy, hogy ne szépítse, ne költse át. Higgye el nekem, lehet élni. Kell élni.
Éljen. | 113.
| 2009.08.25 23:02 | Olv -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
Válasz erre
Előzmény | "A költõ nem a versét akarja megmutatni, az üzenetét, tapasztalását vagy csak az adott hangulatát bízza a sorokra, és néha reménykedik, hogy eltalálnak gondolatai oda, ahová szánja õket.. De ezt nem tudatosan az olvasónak teszi."
Több ellentmondást is érzek a soraidban, János.
Ketté lehet választani a verset, és ami benne van a versben? (Gondolat, hangulat, üzenet?)
Olyan ez, mintha hang lenne anyag (hanghordozó, hangszer, vagy hangtovábbító közeg) nélkül.
Nem tudatosan az olvasónak íródik a vers, de mégis reménykedsz abban, hogy eltalálnak a gondolataid, ahova szánod õket. (Kinek szánod, ha nem az olvasónak?)
Az tényleg nem lenne jó, ha az olvasónak akarnál megfelelni, de az szerintem elvárható, hogy saját magával szemben legyen igényes a költõ.
"Az viszont tényleg komoly gond, ha az olvasó nem látja a ruhától az embert, aki a sorokban van elrejtve."
Kemény leszek: bocsáss meg, de mi közöm a költõhöz?
Nem érdekel. Én használom a verset. Kiszolgál engem.
Megköszönöm ezt, hálás vagyok érte, és azt is természetesnek tartom, hogy te másképp látod.
Érdekelne, te mit vársz az olvasótól?
És még egykérdés: mit értesz azon, hogy igaz költõ? | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tóth János | 112.
| 2009.08.25 21:45 | Tóth János -- re: meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
| Válasz erre | Tamás, írtál már jó sok verset, vannak köteteid, és elég „magas irodalmi körben” el van ismerve a munkásságod.
Nos, nem ezeket jöttem vitatni.
A Lászlónak írt eszmefuttatásod több sebbõl vérzik.
A költõ nem a versét akarja megmutatni, az üzenetét, tapasztalását vagy csak az adott hangulatát bízza a sorokra, és néha reménykedik, hogy eltalálnak gondolatai oda, ahová szánja õket.. De ezt nem tudatosan az olvasónak teszi. Akkor is ír a költõ, mikor a verse a fióknak van címezve. Akkor is ír, mikor egyedül van egy liftben, papír és toll nélkül, csak úgy fejben ír, és azzal a tudattal, hogy mikor kilép a liftbõl egy „Jó napot, szomszéd!” köszönéssel semmivé lesznek a plafonra képzelt sorok.
Nem a valakinek való megfelelés (az olvasó) irányítja a költõ kezét. Valami egészen más, egy megmagyarázhatatlan késztetés, hogy írjon.
Nem a ruha a fontos, hanem ami (aki) benne van, a költõ ugyan úgy ír a gyári munkásnak, mint a köztársasági elnöknek. Mert az igaz költõ az embernek ír, nincs ranglétra.
Az viszont tényleg komoly gond, ha az olvasó nem látja a ruhától az embert, aki a sorokban van elrejtve. De persze az is kérdés, kinek.
Meglehet, hogy én tévedek, hisz ember vagyok.
Itt a végén azért lenne pár kérdésem, hogy te a saját verseidet, bele tudnád-e helyezni ebbe a „ruha” képletbe?
Vajon a maradandokk versek mind megfelelnek-e, mindazon feltételeknek, amiket felsorakoztattál Lászlóval kapcsolatban?
Én csak sejtem a válasz, de te tudod.
Azt érzem, hogy néha túl misztikussá vannak lefestve a költõk, valami szentember vonásokat akarsz ráaggatni, holott a költõ is egy ember, aki játszik a szavakkal, kicsit jobban, mint mások.
Üdv.
Tóth János
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Olv | 111.
| 2009.08.25 20:04 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Férgek most mi lesz?!!
|
| Válasz erre | A vers, László, továbbra sem képvisel olyan költõi értékeket, amelyeket itt a dokkon pártolunk, keresünk. A hang továbbra is ijesztõ kicsit, a szenvedély, a düh, akár prófétai, akár személyes, megjelenhet ugyan a versekben, de nem ennyire alaktalanul, szublimálatlanul, nyersen. Ennek így semmi haszna nincs, sajnos, a mindennapok aktualitásait csak kivételes tehetséggel, mûveltséggel, finomsággal lehet a tapasztalataink szerint versekbe emelni, költészetté nemesíteni. Ezek a versek -- az elmúlt idõk alatt nyilvánvalóvá vált -- inkább egy napló dühös jegyzetei lehetnének, de nem versek. Alkalmasak arra, hogy ellenérzéseket keltsenek, vitákat indukáljanak, de ezt nem teszik nemes módon, inkább provokációnak, csapkodásnak kell gondolnunk a sorait. Nyilvánvaló tévedések is vannak a versben: a bosszúért a bosszú nem maradhat el, írja. De, elmaradhat. Azt hiszem, nagyon fontos lenne, hogy átérezze, mi az írott szó hatása, az íróember felelõssége.
A legszelídebb javaslat: gondolja azt, hogy a vers ruha. Vajon zsírfoltos, régen fehér, de most inkább a piszoktól szürke ingben megjelenne-e, mondjuk, országunk köztársasági elnöke elõtt? Az olvasó legalább olyan méltóság kell, hogy legyen maga elõtt mint íróember elõtt, mint egy köztársasági elnök egy ország polgárai elõtt. Kezdjük tehát a tiszta ruhával!
jt | 110.
| 2009.08.21 21:55 | viga -- -
|
| Válasz erre | http://www.youtube.com/watch?v=oeL_8qawdNE&feature=related | 109.
| 2009.08.18 17:56 | kyra -- újra jpnek
|
| Válasz erre | Kedves Jónás Péter,
egy nicknév még nem feltétlenül álnév. Nekem ez a becenevem (egyik), nap mint nap szólítanak így.
Sok mindenben egyetértek azzal, amit kifejtett itt. Ugyanakkor az elképzelt tévémûsor kapcsán lenne egy-két megjegyzésem.
Mondjuk a riporter helyébe nem tudnám képzelni magam, mert különösebben nem érdekel a politika. (gondolkodásmódok érdekelnek) Félek, hogy az unottságom átragadna a riportalanyra is. DE! Képzeljük el, hogy egy olyan riporter ülne le az említettekkel beszélgetni, aki pont úgy gondolkodik, ahogy Ön azt itt leírta.
Sajnos totális kudarcot vallana. Nem tudná õszinteségre bírni a partnereit. Egész egyszerûen azért, mert ezzel a hozzáállással nem lehet. A magyar újságírókat pedig nagyjából ilyen attitûdre taníthatják kommunikációügyileg. Legalábbis ezt lehet látni.
Ezzel szemben volt egy angol riporter, aki faggatta Gyurcsányt nem sokkal az õszödi beszéd után, na õ sokkal profibb volt. A helyzet ugyanis az, hogy két eset lehetséges. Igazat mondott, és valóban hazudtak éjjel-nappal. Nem mondott igazat, amikor azt mondta, hogy folyton hazudtak. Jól látható az általános logikai törvényszerûségek alapján, hogy õ mindkét esetben, bármelyik is áll/állt fenn, biztosan hazudott és manipulált. Na mármost, ha ezt tudjuk, akkor az a kérdés, hogyan bírhatok rá egy olyan embert, aki már tudja, mit jelent hazudni, és vigyázzunk itt mindkét esetben csakis tudatos hazugságról lehet szó!, szval hogyan bírhatunk rá egy manipulátort (mert azt, aki tudatosan hazudik, hívjuk manipulátornak), hogy most az adott helyzetben õszinte legyen? Azzal a "szép szó" módszerrel, amit Ön ajánl, és amit a magyar riporterek többsége alkalmazott is akkoriban, egészen biztosan nem, ezt minden jelenlegi lélektani, sõt még neurofiziológiai ismereteink is bizonyítják. Az angol jól tudta ezt, nemhiába volt profi. Amit õ alkalmazott, az az egyik leghatékonyabb módszer ilyen esetben. Sokkhatást kell okozni, sokkhatás alatt ugyanis egy profi hazudozó is képes igazat vallani. Sokkhatást beszédben azzal lehet leghamarabb kiváltani, ha rövid kérdést ismételünk, bármilyen sokat beszél is a másik. Ha a kérdésben van egy szó, és annak két formája, egy rövidebb és egy hosszabb, akkor mindig a rövidebbet kell használni. A lehetõ legrövidebb kérdést megfogalmazni és újra és újra feltenni. A riportalany, mint jól látható volt, zavarba jött, és egyszerûen NEM VOLT MONDANIVALÓJA. Nagyon félek attól, hogy Vona úrnak sem lenne sokkhatás alatt igazi mondanivalója, hogy az ego hasonló szinte ugyanzon jellegû görcsös vonaglását látnánk esetében is, mint láthattuk akkor, a hatalom akarását, gondolatok, mondanivaló, valódi igazság nélkül. Az ellenségek mindenkor nagyon hasonlítanak egymásra.
| 108.
| 2009.08.18 17:56 | olvasás-gyakorlat -- Figyel?Net
|
| Válasz erre |
Bächer Iván: Séta
A fasisztákra fogok szavazni, döntöttem el, mire a Körútra kiértem. A fasisztákra leszek muszáj szavazni. Nem tehetek majd mást. Rájuk kell szavaznia minden tisztességes, demokratikus magyar polgárnak. Másképp nem lesz soha tisztességes, demokratikus polgári Magyarország.
Túl kell esni rajtuk. Emberek fognak meghalni, amint hogy már eddig is haltak meg emberek. Valószínûleg még sokan fognak meghalni, egészen pontosan: sokan lesznek megölve.
De polgárháború az nem lesz. Ahhoz két fél kell. Itt viszont csak egy van, csak egy veselkedik, csak egy akar vért, és csak egynek van fegyvere. Mert fegyverkeznek, ez immáron kétségbevonhatatlan tény.
Tulajdonképpen akkor kerekedtem fel, akkor indultam mégis útnak, amikor elébem tették a dokumentet: fegyverkeznek. Ügyesen, okosan. Olyanokat toboroznak, akiknek van fegyverviselési engedélyük: obsitos rendõröket, katonákat, biztonsági õröket, derék vadászokat.
Sejtettem ezt, de most már meg is bizonyosodtam róla. Gondoltam, akkor mégis elnézek.
Aznap délelõtt jött a levél, civilszervezettõl, fölhívás antifasiszta tüntetésre, kétségbeesett, dörgedelmes szavakkal, eddig és ne tovább, nem tûrhetünk tovább, tenni kell, föllépni, tiltakozni, megmutatni, hajrá Fradi, és így tovább.
Azt nem értettem, miért a zsinagóga elé kell szervezni egy antifasiszta tüntetést, mi köze az antifasizmusnak a zsinagógához, de gondoltam aztán, ott volt hely, elvillamosoztam, troliztam szépen addig.
Aztán, mikor odaértem, már oldalogtam is tova. Jó, ha harmincan álldogáltak ott, de ami a nagyobb baj: rögtön a fõhelyen egy szocialista politikus feszített.
Hát azt már nem.
Már mentem is a Wesselényi utcán a Nagykörút felé.
Akik a nyakunkra hozták a fasizmust, azokkal nem fogok együtt tüntetni ellene.
Hát mi közöm lehet nekem ezekhez, ezekhez a hitvány, gyáva senkikhez? Akik tömeggyilkosoknak emelnek állami díszsírhelyet, és aztán azt koszorúzzák rendületlenül?
Eddig azt lehetett mondani legalább: egyik is lop, másik is lop, de emezek legalább nem rasszisták, nem nácik. Radnóti gyilkosának díszsírhelye, Dunaszerdahely és Miskolc után már nem lehet mondani ezt se.
Õk antifasiszták? Hát õk idézték a kórt elõ. Gyávasággal, kulturálatlansággal, hitványsággal és mindenekelõtt: az eszelõs korrupcióval.
Ahol felbukkannak, ott lopás esik. Metró: lopás. MÁV: lopás. Posta: lopás. Autópálya: lopás. BKV: lopás. Villamos mûvek: lopás. Margit híd: lopás. És ez itt, a hetedik kerület: lopás.
Nem tudnak lopás nélkül lenni már.
Javíthatatlanok.
Átballagtam a Rumbach Sebestyén utcán, és újra elámultam a romvároson. Amelynek polgármestere lassan fél éve börtönben ül. Mirõl beszélünk? Nincs mirõl beszélni. Ezek javíthatatlanok. Szili Katalin fog újítani majd. Aki olyan, mint a cigány lova; újra és újra nekigyalogol a falnak, de nem vak, csak bátor.
Megyek a Dob utcán, és arra gondolok: ha én ennyire utálom õket, mennyire utálhatják õket a többiek.
Odaérek a kiglancolt Gozsdu udvar kapuja elé. Kivételesen nyitva van. Mert nem szokott nyitva lenni. Nehogy átjárjon valaki a világörökség átjáróházán. De úgy látszik, rájöttek, hogy ez senkit sem zavar. Lakója ugyanis nincsen a házmonstrumnak. A boltok, irodák is kivétel nélkül üresek. Beleloptak a romvárosba egy kísértetházat.
Végigsétálok a Király utcáig. Kong a ház. Megcsinálták a semmit.
Nem kár értük.
Jöjjenek a derék nácik. Legalább tiszta lesz minden. Tiszta lesz a mocsok. Borzalmas lesz, de egyértelmû.
Ballagtam a rommá tett romvárosban a Kiskörúttól a nagy felé.
Némely romon vakító tábla jelzi: mûemlék. A városvédõk igyekezetének kicsiny kis nyoma. Rájuk sem hallgattak, amint hogy nem hallgattak senkire. És nem hallgatnak még ma sem. Elveszítenek mindent és mindenkit, de nem zavarja õket.
Eszembe jut, mennyi fiatal volt 2006-ban a két választási forduló között az Andrássy úti nagygyûlésen.
Egy év se kellett és elzuschlagosították õket.
Az akkori ifjúszocialisták tömegesen mentek panaszra a szocialista tótumfaktumokhoz: jelezték, hogy van itt egy fiatalember, aki lop, csal és hazudik, és tönkre fog tenni mindent. A „nagy öregek” meg összehívták az õ etikai bizottságukat, aztán mosolyogtak atyain: ne törõdjetek vele, menjetek csak szépen haza, gyerekek.
És a gyerekek elmentek.
Csak éppen nem haza. Otthagyták a hitvány pártot, és elmentek szépen tanulni, üzletelni, elmentek külhonba zömmel; az egyetemisták, a fiatalok, a mûveltek, a nyelveket tudók elmentek mind.
2006-ban ezerkétszáz ifjúszocialista volt, egy évre rá nem maradt ötven se belõlük.
Így fiatalítottak Hillerék, Lendvayék, Sziliék. Akik most újítanak. Eddig mit csináltak?
Hagyták, hogy csinálja az emberük tovább. És most hagyják, hogy a börtönben rohadjon el. Nekik nincsen közük, õk nem tudtak semmirõl. Rájuk szavazzak? Akik a maguk emberével is így bánnak el? Hát nem.
Jöjjenek a nácik. És akkor ezek elmennek legalább.
Nézem a Zeneakadémiát. El fogják lopni ezt is, ha maradnak. Csinálnak belõle szállodát. Mert ellopnak mindent, ami érték, ami kultúra, ami magyar.
Kisütés. Azt mondják, hogy a laptopok akkumulátorát ki kell sütni néha. Teljesen. És akkor lehet újra tölteni, lehet kezdeni mindent elölrõl. A nulláról. De ahhoz le kell nullázni az egészet.
Hát azt kell csinálni itt is. Ha öt képviselõjük marad, akkor az az öt régi lesz. Azok, akik miatt ide jutottunk. A fasizmus küszöbére.
És annyi pofon, padlófogás után, csinálják tovább.
Javíthatatlanok és menthetetlenek.
Egyféleképpen lehet szabadulni tõlük. A Jobbikra kell szavazni.
Kiérek a Körútra, megnyugodva kapok a villamosra.
Talán ma még haza is érek.
---------
Egy fontos írás nem a helyén jelent meg: Bächer Iván Séta címû tárcájáról van szó, amelyben úgy tesz, mintha a Jobbikra akarna szavazni. Ezért mi megmutatjuk olvasóinknak. De elõtte megszereztük hozzá a szerzõ engedélyét.
Bächer Iván mindig nyílt szívvel ír, és ezt mindenekfelett tiszteljük. Így éreztünk akkor is, amikor Séta címû tárcája nem a helyén jelent meg, hanem szétspriccelt a honi sajtóban, érdemtelenül dugdosva, olykor kommentálva.
Szeretnénk megmutatni…
Elõtte azonban õt magát kérdeztük:
Hogyan került ez ki tõled, miután a Népszabadság nem közölte?
Megmutattam három barátomnak. Õk meg elküldözték tovább.
Mit szóltak a barátaid a cikkhez?
Õk megértették, hogy az elkeseredésbõl fakad, szó sincs róla, hogy a nácikra akarnék szavazni.
Mit gondolsz arról, hogy a szélsõjobb így örült neki?
Hát mit mondjak?
Ne mondj semmit, te megtanultál írni, mi megtanultunk olvasni… | 107.
| 2009.08.18 17:26 | demián -- Jónás Péternek
|
| Válasz erre | A levelem többi része egy másik hozzászólónak szólt, aki a holokausztra a gulággal válaszolt, mintha az egyik felmentené a másikat...
Nem akartam még egyszer belemászni ebbe a dagonyába. DE: azért annyit még el szeretnék mondani: én a kommunisták által végbevitt tetteket nem a fasiszták tisztára mosására akartam használni. Nem akartam senki szenvedését kisebbíteni, az áldozatokat szerintem nem lehet rangsorolni., aki áldozat, az áldozat. Távol álljon tõlem.
Azért merészkedtem ezzel elõhozakodni, mivel úgy láttam, Klema emberi szolidaritása egyoldalú, kirekesztõ. Ezt nemcsak az ezen az oldalon olvasható hozzászólásaiból volnatm le, hanem a Pleszkó Józsefet üdvözlõ beírásából. Tehát nem láttam hitelesnek a megnyilatkozását vagy ha feltételezem, hogy hiteles, akkor is fanatikus. Tehát engem ez zavart. Ne legyen gárdista, de lehet kommunista brigádos! -- Hát ezt a történelmi tapasztalatom, tudásom szerint nem tudom szó nélkül hagyni.
Legyen ember szerintem mindenki.
Nem hiszem, hogy eddigi két rövid hozzászólásom azt bizonyítaná, hogy valamelyik oldalt mosni akanám. Éppen hogy nem. Talán a Bartis Attila miskolci megnyitó beszédére történt utalásom (elsõ hozzászólásomban) ezt hangsúlyozza.
Pleszkónak írta:
Klema Anita: Kösz
Szia bátyó!
Kösz, hogy jöttél. ;-) :-) | 106.
| 2009.08.18 17:02 | JP -- Kosztolányi
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Kyra!
Ne haragudj, nem negatívan zavar, csak mégis kényelmetlen érzés egy álnévvel beszélgetni... Olyan, mint ha egy cédétartó tokkal folytatnék diskurzust:))) De ez csak az én szubjektív izém, igyekszem elfelejteni, és tiszteletben tartom, hogy neked így jó!
Rövidebben, mert dolgom van. Örülök, hogy végre beszélgetésbe keveredünk, és hagyjuk az érzelmeket.
Látja, ez így már érdekes, és még Kurthoz is van köze (hajrá Müllédermari:). Köszönöm a kifejtõs válaszát. Ez így már mindjárt más, és mégegyszer szívbõl visszavonom a jogtalan lebutázásomat, és szégyenlem magam.
Ugyanis itt sokkal érdekesebb dologról van szó. Hogy azért beszélünk el egymás mellett és azért megy az agresszív monománia, mert ismeretelméleti alapkérdésekkel küzdünk. Ha nem érthetjük meg embertársainkat, akkor legalább legyünk udvariasak, mondja Kosztolányi Esti Kornéllal.
Nagyon érdekes, hogy nem csak egymást értettük totálisan félre, de homlokegyenest mást értettünk K.A. eredeti, nagyon egyszerû mondatán is. És innenstõl kezdve a beszélgetés irodalmi síkon mozog, ami nagyon érdekes, ezért lett kedvem újra válaszolni. Ön kifejtette, mit értett rajta. A "szerb-mumus" klisé ellen szólalt fel. Amivel egyébként, ha nem itt és így hangzik el (értsd: az én félreértett interpretációm "buta" elbeszélõs síkján a semmibe - de ez is csak az én fejemben hangzott el így, az én félreértésemben, nem objektívan, ha egyáltalán van ilyen), szóval amivel egyet is értek egyébként, rengeteget járok pl Újvidékre, sok szerb, vajdasági magyar, albán menekült barátom van - elég összetetten látom a képet. Senki sem mumus és senki nem áldozat kollektív szinten - mindig ez a baj egyébként az ideológiákkal: a kollektív bûnbakkeresés, aminél nagyobb butaság nincsen (ahogy Mülléder is megjegyezte: emberek vannak, rosszak és jók, sõt, egy emberen belül is néha tudunk rosszak és jók is lenni, néha egyszerre is:).
Nos, szóval most már értem az ön gondolatmenetét. Akkor most, a mosoly kedvéért, leírom az én trippemet K.A. mondatából: én meg rögtön arra asszociáltam, hogy a szerb gyerekkor az a balkáni háborúkban eltöltött gyerekkor, amikor minden nemzetiség öli a másikat, és tombol a véres nácizmus mindenhol. Én a szerbet valami miatt, nem tudom miért, a "jugoszláv" szinonímájaként dekódoltam. Lehetett volna az horvát is.
És, hogy még tanulságosabb legyen: 100%-ig biztos vagyok benne, hogy maga K.A. megint valami teljesen mást értett a mondatán. Jó lenne megtudni, tanulságképpen, hogy mit.
Szóval Wittgenstein nincs is messze innen. Igen, azért értjük félre egymást, mert a legtöbb vita itt nem is a témáról szól. Hanem arról, hogy ki gyõz(i meg a másikat). Mindenki egója azért harcol, hogy az õ okoskodása kerüljön felül. És közben nem hallgatjuk meg egymást. Ez önkritika is.
Minden dokkernak jó tanács: mielõtt belekötnénk egymásba, és rögtön rádobnánk a mi értelmezésünk hálóját a megtámadott fejére, egybõl rosszat feltételezve, ajánlatos lenne minden ilyen kommunikációt kérdéssel kezdeni. Hogy értetted ezt? Miért? És pozitív hozzáállással és valódi kiváncsisággal.
Ha tudnánk valaha így beszélgetni, szebb lenne ez az ország. Pl én el tudom képzelni azt a tévémûsort, ahol õszintén kiváncsi kérdések vannak. Például, könyörgöm, ne értsétek félre, se így, se úgy, tényleg õszintén, emberien kiváncsi lennék rá, mindenféle érzelem nélkül elsõ körben, hogy: "Feri, mond már el mondatról mondatra, hogy hogyan értetted te az öszödi beszédet, miért mondtad el, és mit gondoltál közben, alatta, mögötte?" És tök jó lenne (ami soha nem fog megtörténni), ha kapnék egy valóban emberi, õszinte választ. Ami aztán lehet szimpi, vagy nem, de ez most más tészta. Vagy ugyanígy szintén tök kiváncsi lennék arra, hogy "Vona Gábor úr, miért kell a Magyar Gárda? Miért jó ez és kinek?" Nem tudom, értitek-e, hogy mire gondolok. Ha egyszer emberi kommunikáció történne meg ilyen témákban, és nem meta-manipuláció szavazatokért, ahol sehol senki nem õszinte, ahol folyton csak találgatni lehet, hogy ki mit gondolhatott valóban az alatt, hogy, és ahol a kérdezõk sem tesznek fel valódi kérdéseket soha, csak a prekoncepcióikat tesztelik, és soha nem kiváncsi senki igazából a másikra. Érdekes, hogy a politikának ez az álkommunikációja tulajdonképpen rávetíthetõ majdnem minden emberi kommunikációra. Majdnem mindig monologizálunk, és nagyon ritkán vagyunk igazán kiváncsiak a másikra. Ha a szerelmünktõl azt kérdezzük, hogy szeret-e minket, akkor sem rá vagyunk elsõsorban kiváncsiak, hanem arra, hogy szeretve van-e az egónk - mi vagyunk a fontosak, nem történt igazi kommunikáció, csak monológ.
Ebbõl a szempontból lehet érdekes egy irodalmárnak, a nyelvvel és a lélekkel foglalkozó embernek a politika is pl, vagy az ilyen ronda vagdalkozások, amik itt történtek.
Úristen, milyen baromságokat beszélek én itt össze-vissza:)))) Bocsánat, elfáradtam. Abbahagyom a monológomat! Csak annyit akartam mondani, hogy tök érdekes, mennyire másképp tudjuk érteni a leírt, kimondott szót, hogy milyen nehéz megértenünk egymást, és hogy milyen jó lenne, ha egy vitában az õszinte kiváncsiság dominálna egymás iránt, és nem a saját világnézet szerinti gyõzelemre törés és a másiknak eleve a földbe döngölése... Ha elsõ körben jót feltételeznénk egymásról, és nem rögtön rosszat (ismét önkritika is), és tényleg érdekelne minket, mit gondol a másik és miért, sokkal jobb lenne beszélgetni, emberek közt élni. Remélem, nem voltam nagyon hagymázas, és nem tértem el túlságosan egy irodalmi portál szellemétõl. Pl Kurttól. Az irodalom tárgya a valóság, aminek nagy részét a társadalom szövete teszi ki, melynek fontos alkotóanyaga az ideológiai világnézet, és annak kommunikációs mûködése.
Uff, befogtam, kezdem unni magam:) Mégsem lett rövid, bocs. | 105.
| 2009.08.18 16:15 | kyra -- még mindig jp-nek
|
| Válasz erre | Ami pedig a név felvállalását illeti, nem azért nem írtam, mert a "saját" nevemben mást mondanék, mint amit így leírtam. De Önnek, és bármelyik hozzászólónak a "rendes" nevem se jelentene többet, mint a most használt nicknevem. Nem ismerjük egymást személyesen, és nem hiszem, hogy ez változna a jövõben. Egyszóval nem látom semmi értelmét.
Hogy ez egyesek szemében valamiféle gyávaság jele? Legyen úgy. Kit érdekel?! Élni szeretnék a cyber-tér biztosította szabadsággal -- ha ugyan valóban szabad. | 104.
| 2009.08.18 16:08 | Mülléder Mari -- speciel
|
| Válasz erre | A focin és a mindenféle sportokon kívül és azon, ami cseh, vagy nanáhogyanmagyar, Kurt Vonnegutot kedvelem. Lehet, hogy van, aki Koós Attila-párti és van néhány Márti is, tudom, a kétkezi munkát végzõ ember a hüvelykujjára esküszik, én Réber László rajzaira és Czékmány Szabóbertoldovics verseire. A nagyollónál a kisebb a célszerûbb, ha körmöt vágok, de a nagyobb darabokra a másik kiválóbb és van naplopó, tolvaj cigány és van Palya Bea és vannak kurva emeszpések és tisztességesek, ahogyan rohadt szemét gyilkos héber politika és Stephen Spielberg, Barbara Streisand. És vannak szimpatikus jobbosok és van a Kövér László, vagy a szélnek is a szélén álló überek.
Speciel maradjunk Kurtnál én ellennék itt hat hétig kenyéren és vízen, hajazakaratom szerint Kurtról lenne szó, vagy Örkényrõl, aki szintén nem gárdistasõt. Mindazonáltal elvagyok Veletek is, jó, hogy ennyiféle és fajta másság körvonalazódik itt, de személy szerint mégis az volna a jó, ha ide, a dokkra-csak a Kurt-pártiak töltenének fel írásokat, mindenki más menjen a pi-be, vagy le alfába, legyen már nyugi, naaaOlvassatok Kurtot, vagy Piont és szavazzunk a pártatlanokra! | 0 25 50 75 100 125 |
|
