DOKK - Hostyánszki György2

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!

2009.08.25 13:17

Dokk Szerki -- meo-üzenet | A második ajtó

Jobban sikerült szöveg ez, mint az elõzõ, jobban követhetõ legalábbis. Viszont nagyon túlbeszélt. Hiába a vélhetõen õszinte mögöttes, ha a megjelenített képi világ nem bír elég eredetiséggel - a beszélõ világának egyedi megjelenítése hiányzik most. Az elõzõ verssel összevetve jól látszik a két szélsõség: ott az volt a gondom, hogy az eredetinek szánt képek megkeveredtek, nehezen dekódolhatóvá/megélhetõvé váltak. Most ezzel nincs gond, viszont a képekbõl hiányzik az a saját vonás, vízjel, ujjlenyomat, amivel a szöveg megkülönböztethetné magát a megannyi effajta szövegtõl:
"az éjszakák tivornyái Júdásként követtek
hagytam s nõk választottak maguknak
buta játékaik oltárán rángtam kivérezve"

2009.08.25 13:01

Dokk Szerki -- meo-üzenet | Repülés

Válasz erre

Nehezen értem, sajnos, ezt a verset. Nem is értem teljesen. Kétségtelenül érezhetõ a pontos megfogalmazásra (még inkább: megjelenítésre) való törekvés, viszont épp ez a törekvés eredményez nehezen megfogható képi világot:
"Ha eltûnnek a fénybõl az élek,
gömbölyded lággyá formálnak.
Átölel az ajkuk, megdermeszt robajuk,
fellöknek az égig s ívben feszülök neki a napnak!..."
Sokszor el szoktuk mondani, hogy a három pont mint hangulatkeltõ eszköz mértéktartó alkalmazást kíván, mert könnyen szájbarágóssá - mintha meg akarnánk mondani az olvasónak, hol kötelezõ megállnia, elfulladnia - s emellett túl pátoszossá teheti a verset.
Máskülönben még lehetne erõs a szöveg, de nem áll össze egésszé már ez a felütés sem. Vezessük végig! Vannak tehát az élek, melyek eltûnnek a fénybõl (mondjuk: oké, el tudom képzelni, kontúrvesztés), s ezek az élek formálják gömbölyded lággyá a versbeszélõt? Akit az élek ajka ölel át azután? Hiszen nyelvtanilag ez következik a mondatokból. Nagyon nehezen elképzelhetõ dolog ez. A "gömbölyded lágy" önmagában annyira fogalmi, hogy egyszerûen nem tudok hozzárendelni, asszociálni egy olyan állapotot, amely illeszkedne ehhez a két jelzõhöz. Kisiklik az ember keze közül. És hát az átölelõ ajkak képe (ha meg is feledkezem arról, hogy nyelvtanilag itt az élek ajkáról volna szó) is problematikus - csak úgy tudom elgondolni ezt az ölelést, mint amikor az üveg nyakára feszül rá az ajak, vagy ahogy a csecsemõ veszi be a cumit a szájába. De még így sem egészen pontos megfogalmazás ez.
Sajnos a továbbiakban is hasonló rendellenességekbe fut a szöveg:
"Az elmúlt éjjel párás alkuba
hajlottak a szép ívû poharak."
"Kicsiny játéknak mutathattunk."
Például az utóbbi esetben nyilván "mutatkozhattunk" volna a fül számára elfogadható megfogalmazás - ezzel a "mutathattunk"-kal nem lehet mit kezdeni.
A vers értéke számomra az utolsó három sorban található, ahol ez a nagyon megcsavarodott képiség eltûnik, és egy egyszerûbb, viszont sokkal plasztikusabb nyelvezet mutatja meg magát egy pillanatra:
"A Hold fogyni látszott,
nyelvünk dagadni kezdett -
nehezen nyeltük el az éjszaka sötétjét."