Kónya Anikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
34. 33.
| 2012.01.08 07:30 | Standovár Ágota - szerki -- meo | I. (jav.)
|
| Válasz erre | Anikó, a sebzett szárnyú kismadár hasonlat helyett konkrét történeten keresztül illene már megmutatnia, miért is érzi magát a túlélési harcban vesztesnek, és azt is, merre röpteti a képzelete a túl unalmas, szürke hétköznapokon. Az is érdekelne, mit változtatott meg Önben a betegségtudat, miért érzi boldog békeidőnek a diagnózis előtti időszakot, és mégis, elfogadva a megváltoztathatatlant, miért és hogyan látta meg a színeket. Vegye fel a kesztyűt, írjon őszintén az érzéseiről, a hangulathullámzásairól az elcsépelt frázisok alkalmazása helyett. Szeretettel, Ágota | 32.
| 2011.11.15 16:17 | Szőke Imre - szerki -- meo | Anyának
|
| Válasz erre | Kedves Anikó!
Hadd idézzem egy régi tanáromat a fotóssuliból:
"Ennyire azért nem egyszerű."
A svéd vonal is csak látszólag olyan könnyed ám. Valójában mély és nehéz. És kell az is, hogy kisujjban legyen a nyelv, lazán tudjon fogalmazni, és ott ficamítsa ki a dolgokat, ahol akarja.
Őszintén mondom, hogy jó gyakorlást kívánok! | 31. 30. 29. 28.
| 2011.08.04 06:18 | Kónya Anikó -- Re
|
| Válasz erre | Kedves Imre!
Köszönöm sorait. Ezúton próbálok reagálni rá.
A szösszeneteim érdektelenek, nem az, hogy új blogot kezdtem. Az új blog kezdését hasonlítom a nők frizuraváltásához. Az új bloggal tiszta lapot szeretnék kezdeni, de erről lecsúsztam a való életben, legfeljebb a blogban tehetem meg. A jelenben a betegségem miatt találom nehezen magam, de erről nem tehetek, tehát a múltból tényleg semmit sem bánok. A naplóíró pozíciója a betegség miatt marad homályban, amúgy a szüleivel él.
Minden jót! | 27.
| 2011.08.02 17:59 | Sz. Imre M. -- Tabula rasa
|
| Válasz erre | Kedves Anikó!
Én még azt is el tudom képzelni, hogy ezen a versen tompa, szándékos irónia vonul végig, ezért szólok hozzá, egy-két dologra hívnám fel a figyelmét, vitatkoznék pár gondolattal. Szerintem egyáltalán nem érdektelen, amikor a nők frizurát cserélnek. Bizonyos értelemben lehet az, mondjuk Thomas Mann, amikor jegyzeteket írt a Varázshegyhez kevéssé figyelt az ilyesmire, vagy én, amikor már három éve jártam a csajommal tényleg nem vettem észre, de ma is azt gondolom: hiba volt. A naplóíró szemszögéből nézve, és általánosítva azonban nem tudom elhinni.
Az, hogy lecsúszott a tiszta lapról egész vicces, ám előtte a "de" szócskának értelmét nem találtam.
Azt is gondolom, ha ön, vagy az ön által elképzelt naplóíró tényleg semmmit sem bánna a múltból, akkor könnyűszerrel magára találna a jelenben.
Az utolsó versszakban túlságosan homályban marad a naplóíró pozíciója. Hajléktalan? A szüleivel él? Nem mindegy. Miért akar albérletbe költözni, és honnan, ez fontos szerintem. További jókat:) | 26. 25.
| 2011.08.02 16:10 | Antalovics Péter - szerki -- meo | Tabula rasa
|
| Válasz erre | Kedves Anikó,
ez inkább naplójegyzet, ráadásul nagyon közhelyes.
+: a rím nem azt jelenti, hogy a két összecsengésre ítélt sor utolsó egy-egy magánhangzója megegyezik.
üdv | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kónya Anikó | 24. 23.
| 2011.07.27 19:34 | Antalovics Péter - szerki -- meo | Főnix
|
| Válasz erre | Anikó,
ez inkább felsorolások tömkelege, mint vers. Érdekesebb lenne valami újat mondani a főnixről, mert lehetne, például, hogy Maga mit gondol róla. Mit jelképezhet azon túl, amit leírt? Esetleg azt összekötni egy történettel.
üdv | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kónya Anikó | 22. 21.
| 2011.07.27 00:58 | Kovácske T. János - szerki -- meo | I.
|
| Válasz erre | vagyok-maradok: itt csak a rag rímel. nem szép. jobb lenne teljesen rímmentesen akkor már. így monoton, erőlködő.
az evolúció nem ugyanaz a fogalom, mint a harc. és mellesleg nem is egykönnyen értelmezhető egy egyed, vagy személy alulmaradása az evolúció fogalmával.
nincs ebben a versben egy kis önsajnálat?
van benne más?
a legerősebb állítás az utolsó sor, a többi annak színezése, illusztrációja. ez így még kevés. ha folytatja, most következhetne az a rész, ami már érdekes. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kónya Anikó | 20. 19.
| 2011.04.25 13:49 | Kovácske T. János - szerki -- meo | Isteneim
|
| Válasz erre | rájuk-szavuk: ez nem rímel, ne is tegyen akkor úgy, mintha.
"Csak kár, hogy": ez hangnem váltás, zavaró: vagy végig így, vagy úgy. ezt a 2 hangot nem váltogatja aki igazán átéli és nem csak elképzeli (pontatlanul) milyen lenne átélni.
"Egy stigma égetődött a bőrömre. " sutának hat így fogalmazva a mondat.
mintha elindulna valami ellentét megfogalmazása felé a vers, de nem jut tovább a bevezetőnél | 18.
| 2011.04.02 16:22 | Kovácske T. János - szerki -- meo | M.
|
| Válasz erre | hiányzik a személyesség.
vannak jó dolgok. vannak rossz dolgok.
mégis, ettől a két mondattól még semmit nem érzünk, vagy nem akarunk, nyom nélkül siklik át rajta az ember szeme. amikor viszont Valaki elmond egy Rossz dolgot, vagy egy Jó dolgot, akkor AZT átérezzük, vele örülünk, vagy bánkódunk. | 17. 16. 15. 14. 13. 12.
| 2011.01.19 11:09 | Tálas i. -- átüt a talentuma
|
| Válasz erre | szimpatikus, rokonszenves. Kicsit meg kell húzni. Eltenni három hétre a verse3t és átírni, szöszölni. Nagyon finoman hozzányúlni. Közben olvasgatni PartI Nagyot, Zalánt, Camus-t,
Poe-t, Celant, Rilkét. Így vegyesen. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kónya Anikó | 11. 10.
| 2011.01.19 08:29 | Korányi Mátyás - szerki -- re: meo | Legyen
|
Válasz erre
Előzmény | Szívesen. (Nem megbántani akartam, de remélem sikerült. :) Kicsit többet várnánk költészet gyanánt. Olyan kis egyszerűke-semmilyenek ezek a szövegek. Azért mondom ezt ilyen nyíltan (nem burkoltan), mert szeretném, ha kimozdulna az egyensúlyi állapotából. Amíg az embernek békessége van a saját gyenge dolgaival, addig nemigazán akar rajtuk változtatni. Mégis itt van ez a kettősség: hiszen ide hozta az írásait a dokkra, tehát (belső) igénye, mégis van a kritikára, így - szükség szerint - a változtatásra is. Talán az "Este" c. verse a legjellemzőbb: nem nagyon lehet mit kezdeni ezekkel a szövegekkel. Emberileg egyébként szívesebben olvasom, mint a rendkívül profi, össze-vissza csavart, mégis üres, semmitmondó verseket, de olvasóként, és főleg kritikusként, az ember nem lát benne csak egy teljesen lineáris közlést, nem pedig költészetet. A költészet a hasonlatok, metaforák, elvont (képi) tartalmak, többrétegű beszéd, logikai gyönyörcsapdák, szabályos szabálytalanságok, a bevégeztetett végtelen, a kimondhatatlan kimondásának terepe. Ha úgy érti, hogy olyasmit írt, ami némileg megfelelt ezen kritériumoknak, akkor (valószínűleg) már költészetről beszélhetünk. De nem akarom elkedvetleníteni, tényleg van hely a dokkon az Ön számára (is), üdvözöljük köreinkben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Kónya Anikó | 0 25 |
|
