Barát Anikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
12. 11. 10.
| 2010.12.19 14:55 | Korányi Mátyás - szerki -- meo | A nem-identitás
|
| Válasz erre | Anikó! Úgy sok ez a vers, hogy kevés. Egyrészt mindenki által megélt dolgokról beszél, mondhatnám úgy is, hogy nem nagy kaland, másrészt nagyon fontos dolgokról beszél, de nem jól írta meg. Kicsit tanácstalan vagyok. nem tudom mit kéne, mit lehetne kezdeni ezzel a szöveggel. Leginkább a formán kéne változtatni, valami Ady-féle, ölelkezős rímszerkezetű lírában sokkal élhetőbbé tudnám szeretni ezt a témát. Olyan ez így, mint egy nagy lepedő: hiába van a felszínére írva minden mondata, mégis eltakarja a mögöttes tartalmakat. És az olvasó arra kíváncsi, nem e szélben lebegő, lobogó vászonra. Ne vetítsen, hanem rendezzen és vágjon. | 9.
| 2010.12.01 08:51 | Barát Anikó -- re: meo | Egzisztenciális szorongások bá
|
Válasz erre
Előzmény | Üdv Karaffagyé!
Nem arról van szó, hogy ne lennék kíváncsi másokra. Nagyon is. Ugyanakkor szerintem nem csak verseken keresztül szerezhetek benyomásokat, élményeket más emberekről. Egyszerűen szeretem "élőben" érezni, átélni mások rezgését, lényegét.
Hogy miért írok? Mi a célom vele?
Mert olykor jó érzés formába önteni az érzéseimet, gondolataimat. Szeretem magát az élményét az írásnak. Persze egyelőre még elég "diétásan" írok. Alkalomszerűen és valóban elsősorban öncéllal.
Mégsem tartom meddőnek e vállalkozást. Nekem ad. Egyszer talán másnak is tudok majd "adni". Addig még érek.
Az írásokat amolyan hirtelen támadt ötletből töltöttem fel. Talán nem volt értelme, talán igen. Én sok jó hozzászólást olvastam és ez örömmel töltött el!:)
Üdv,
Anikó | 8. 7.
| 2010.11.28 11:41 | karaffagyé -- re: meo | Egzisztenciális szorongások bá
|
Válasz erre
Előzmény | "Talán szégyen, de nem szoktam verseket olvasni.."
Kedves Anikó!
Ebben az az érdekes, hogy akkor miért akar írni? "Minek ír az olyan..." szabadon ferdítve Feró egykori dalszövegét, de ide is érvényes, hogy akkor mi a célja a verseléssel? A gondolatok átadásával? Miért érzi fontosnak, hogy írjon? Mi a célja az irodalommal? Ha Ön nem olvas, talán azért, mert nem kíváncsi másokra? Az sem érdekli, hogy Önre kíváncsi-e más? Ha ezekre a kérdésekre egyértelmű nem a válasza, akkor ez bizony csak öncél, meddő vállalkozás.
Persze csak szerintem.
Üdv, karaffagyé | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barát Anikó | 6.
| 2010.11.28 04:25 | kovacske -- A nem-identitás
|
| Válasz erre | kiszedtem belőle pár dolgot, ami szerintem necces volt. a meghagyott részben különösen tetszik a "tárgyként keresem" és az "én a plasztik Elveszettség". jó anyag ez, még ha egyelőre inkább alapanyagnak is tűnik, nem kész beszédnek/dalnak/versnek/tárgynak/műtárgynak. jót tesz a szövegnek, ha arra törekszik az írója, hogy legyen íve, mint egy eldobott kavicsnak, meg a végén egy kis csobbanás, mint amikor az eldobott kavics tóba esik. bár ez csak egy példa.
Ma tárgyként keresem a kapaszkodókat. A viszonyítási pontokat nem lelem,
Ma tárgyként gyűlölöm önmagam,
Az elvárások felsorakoznak
velük szemben állok
emésszenek fel élve.
Másokat lenyomok, eltemetek, jönnek újak késsel.
Most férfiként küzdök
vaskos bakancsomban.
Csak el, el a drámá(já)ból!
csak kiáltok Anyám után
Hová tűntél te teremtő Szűz?
Ki ez az idegen férfi itt bennem?
Csak hajt és majd megfojt e kemény, érdes kéz.
Akkor merre tovább? - kérdem én, a plasztik Elveszettség.
elmúlt, hiába vágyom.
Jaj, csak ne lenne ilyen félelmetesen tág és hatalmas a Jövő, keret nélküli újrafestődő festmény!
Egy napon a leány újjászületik, immáron kristály-szűz szemekkel.
Ismét képes lesz látni, Nő-lelkével vágyni.
nem állíthat elébe ócska karton falakat,
Ő csupán Ő lesz,
. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Barát Anikó | 5. 4.
| 2010.11.27 08:57 | Barát Anikó -- re: meo | Egzisztenciális szorongások bá
|
| Válasz erre | Kedves Gábor!
Nagyon köszönöm a visszajelzést! Igen, érzem én is, hogy nem stimmel az egész... Nem következetes, nincs benne összhang. Bár az is tény, hogy ezek amolyan papírra vetett spontán gondolatok. De gondolom akkor meg ne rakjam fel közszemlére!:D | 3.
| 2010.11.22 21:38 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | A nem-identitás
|
| Válasz erre | Anikó, itt is hasonló dologgal állnék elő, mint a másik feltöltött szövegéhez írt meómban: húzni, húzni, húzni. Minél bővebben akarunk megnyilvánulni versszövegben, annál fegyelmezettebb dikciót kíván mindez. A hosszú-sorai sok helyütt tartalmaznak feleslegeset. (nemcsak "gondolati" felesleget) Mindkét szöveg jó alapanyag, a "túlbeszéltségen" kívül: az első részről azt hittem, egy szimbolista "szövegutánzatba" csöppentem. Nem kell nagybetűvel írni a "leány", a "sors" szavakat, ez manír, nem válik többé tőle, ha mégis használjuk ezt a "kikopó" hagyományt, akkor bizony némi ironikus viszonyulást el bír viselni az adott "tárgy".
"a szemembe égő bélyeget sütöttek"-ez hatalmas képzavar Anikó. Önmagában az "égő bélyeg" képe lehetne jó megoldás(ez is inkább szimbólumszerű), de hogy "belesütik" (ti. szemembe!) a már égő "bélyeget", nos így inkább képzavar. A "bélyeg" ráadásul itt inkább megbélyegzettséget jelent, a "női lét hogyanja", a társadalmi elvárásoknak való megfelelés, illetve ennek feloldhatatlansága az én szubjektumában. Sőt, ez a bélyeg iránytűvé alakul, még jobban felerősítve a képzavart.
Több helyen találkozok a szövegben zavaros fogalmi-gondolati szállal, jó gondolatokkal,melyek rosszul vannak képekbe rendezve. Ez könnyedén megtanulható. Ez az utolsó előtti, nagyobb rész jó példa erre, a női-férfi identitás "harca" nem egészen tiszta, nincs szépen megírva ez a szöveg, nem klappol, sok a sorja, csiszolatlan, és sok a fogalmi pontatlanság is. Ajánlanám figyelmébe Denise Levertov költészetét, több versében foglalkozik a "női lét" kérdéseivel, vagy a női testből adódó spiritualitással. Mutatok egy részletet egy szövegéből, melyet az öregedésről írt:
"Mikor nem emlékezhet tisztán,
két szerető közül kivel is érezte
ezt vagy azt a tüzet, áramütést
mely feje búbjától a sarkáig futott
(...)
Amikor mozi után órákig elülhet vagy sétálhat
nagyokat nevetve kedvére beszélgethet a barátokkal
s nem baj, hogy késő van, éjfélkor vacsorázhat, az időt,
úgy költheti, hogy nem számolja az aprót...
mikor ágya felét könyvek borítják,
és senkit nem tart ébren az olvasólámpa fénye
kihúzza a telefont, hogy délig alhasson.
Ekkor
felszárad az önsajnálat, s bűntudattól
mentes öröm emeli fel.
Fél ugyan, de nem a magánytól;
attól, boldogul-e az öregséggel-
a fényképekkel, a tükörrel.
(...)
józan eufória fogja el, most hinni akar
a vándor, foldozott, és földszínű
öregasszony-jövőben
(...)
kemény és bölcs lehet, valahogy,
akárhogy.
Mindenesetre túl van
a gyászidőn,
szégyen és sértettség nélkül mondhatja
Áldott az Egyedüllét."
Valami hasonlóval lehetne próbálkozni az ön szövegében is Anikó. Tisztába tenni ezeket a zavaros fogalmakat és képeket. Egyszerűbben. | 2. 1.
| 2010.11.15 15:32 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Egzisztenciális szorongások bálja
|
| Válasz erre | Anikó, nem rossz anyag ez, több következetesség, kevesebb pontatlanság szükségeltetik. A végére indokolatlanul bőbeszédűvé válik, így inkább egy elnagyolt vázlat, mintsem kerek egész (vers). Az első két mondat jó, aztán a következő kettő már zavaros. (hová bújtak a gépek, köd és szmog egy szakaszban?? ezekre gondolok, amikor pontatlanságot emlegetek, zavaros fogalmi-képi gondolkodásra) aztán tessék az egészet összébb húzni. Hol rímes hosszúvers, hol rímtelen szabadvers, semmi nem indokolja ezeket a szabálytalanságokat, ezek most nagyon rontanak a szöveg minőségén. Ha páros rímekkel operál az elején, érdemes lenne végig tartani is.
"Már az ösztönök is feszegetik a tabuk börtönébe menesztett kérdőjelek bilincseit"-érthető mit akar mondani, ám eléggé nyakatekert mondat ez így. Túl sokat mondana túl kevés helyen. "a menesztett" sutasága szembetűnő. A vége, mint mondottam egészen bőbeszédű, ebből kellene visszavenni, gatyába rázni, és pontosabban fogalmazni.Ez egy vázlat így. | 0 |
|
