Bakos Kiss Károly
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4. 3.
| 2009.11.09 04:01 | kovácske t. jános -- Vagyunk
|
| Válasz erre | egy jó mondat, végig (darabolva) passzírozva a versen. feljött a kezdõoldalon, 5bõl 4pontot simán megér. ha kicsit többet is mondana a váteszi cím-zárómondatnál, teljesen letaglózna. így is tetszik azért, erõs az az egy mondat. | 2.
| 2009.08.24 14:01 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Része még
|
| Válasz erre | Károly, az elõbb némi egyediséget hiányoltam, most a formát találom kicsit zaklatottnak. Ebben a versben, mintha nagyobb hangsúly lenne a rímjátékon, mint a teljes vers ívén, mondanivalóján. A képei továbbra is szimpatikusak, elkerül sok-sok csapdát, amit hasonló zaklatottság esetén sokan nem tudnak, nem akarnak, de még mindig hiányzik valami, még azon túl is, hogy egyes sorok, szakaszok ritmusa alól mintha kifejezetten elveszne a talaj. Ezt a sort egyenesen nem értem: "Hogy nem tart meg más csak a láz csak" -- leginkább a csak kétszeri elõfordulása zavaró. Ebben a két sorban is hiányzik valami eredetibb megoldás, a két, szinte egymásért kiáltó szó kapcsolatát szerencsésebb lenne nem ilyen rövidre zárt módon megoldani:
Ami csak a katasztrófa
Ami volt is akasztófa
A katasztrófa és az akasztófa között most csak töltelékszavak vannak, akkor éreznénk valamit az örömöt adó írói rafinériából, ha elindulna valami mondat, amelynek a katasztrófa valamelyik bõvítménye lenne, s nem ennyire kiszámítható módon érkezne ebbe a mondatba vagy egy ügyesen bevezetett másik, pl. hiányos mondatba a rímválasz, talán ott sem kifejezetten reflektorfényes állítmányként. Most valamiféle naivitás érzõdik a versbõl. "A híradót a létet" -- ebben is van valami lecsapottság, ha ez metafora (a híradó a lét), akkor annak pontatlan, legalábbis így érezzük. A lét nagyon általános, a híradó is -- de nyilván tv-mûsorként kell rá gondolnunk (nézed-nézed), és ennek a két szónak nincs összetartó hídja, össze nem hajló bimetáként állnak egymás mellett.
Ilyen apró kifogásból ebben a versben még több is van. talán ezek nagy része elveszne, ha rendbe tenné elsõ lépésként a vers formáját, az "angyaltetem a grádicson"-sor tûnik rövid vizsgálódás után az igazodáshoz alkalmas ritmusú sornak.
jt | 1.
| 2009.08.24 13:51 | Dokk Szerki -- meo-üzenet | Dal
|
| Válasz erre | Kedves Károly, nem találok fogást, kifogást a versében, mégis azt kell mondanom, hogy nincs meg benne az az erõs, amitõl fontosság tudna válni. Önmagában -- kötetben, több vers társaságában, periodikákban lehet és nyilván van is, volt is helye. (Egyik versét, amit a dokkra feltöltött, a Keletei verseket, letöröltem, mivel valójában nem egy vers volt, hanem talán egy tucatnyi is egy cím alatt feltöltve, a dokk az ilyen ciklusokkal nem tud mit kezdeni, ezeket is darabonként tudjuk fogadni.) Talán illene megmagyaráznom, hogy annak ellenére, hogy szépek a "Dal" képei, metaforái, és szimpatikus a formafegyelme, miért írtam a fenti kifogásomat: a vers el-eltûnik a mesterek, minták mögött, melyek -- más megközelítésben pedig -- erejét is adják. Az "éjanyám"-ról, az eltörött csöndrõl, a formáról egy-egy nagyon erõs karakterû alkotó kell, hogy eszünkbe jusson. Ezzel önmagában még nincs baj, de hiányzik még valami kevés, ami viszont már nem allúzió, nem idézés, nem ráírás, hanem csak ez a vers, és más nem (vagy maga, ha ars poeticája engedi, kéri). Talán hiányzik egy ötödik (közbülsõ) versszak, ami nyelvében, témájában, erejében, zaklatottságában, tisztaságában, céljában, szavaival önálló: akár a vers többi részére támaszkodva, azokat gazdagítva vagy lehetséges, hogy azok ellenében. Ez a négy versszak egyelõre képes arra, hogy bizonyítsa a maga költõi érzékenységét, irányultságát, elvárásokat, várakozásokat kelt bennünk.
Maradandokkos verseink közé rakom, remélve, hogy újabb feltöltéseiben több eredetiséget is találunk.
jt | 0 |
|
