Valahogy...

Valahogy
nekünk nem volt
szerencsénk.

Nem hasonlított
ránk soha
sem Jézus,
sem a kommunizmus.

Valahogy mindig
elmaradtunk
csendben,
mások kiabálták
helyettünk a jelszavakat,
míg vágtuk a rendet,
vagy túrtuk a földet a mezőn,
ütöttük a vasat a gyárak
bűzös beleiben,
vigyázzt vertünk
repedezett falú laktanyákban...

De!

Bennünket verhet vihar,
áztathat víznek árja,
holnap is
csak mi
sütjük a kenyeret
s
ugyanazzal a kézzel
ölelünk asszonyt
puha ágyban,
amivel dolgozunk...

Megérett a Föld,
vágni kéne már!
Pipacstól
piroslik a mező,
csillan a fény,
éles a kasza...

Add,
Uram,
csak vért
ne
lássak
rajta
soha
...






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-10-11 11:00:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-10-11 11:00:34