Bognár Gy Mihály
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
4.
| 2013.05.09 14:14 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | A szép kor.
|
| Válasz erre | "Ha eljön az idő és némi szerencsével
talán még te is megöregszel,"--fura ez a kifejezés itt Mihály, hogy "némi szerencsével" öregszik meg az ember, ami azt illeti, szerintem semmi szerencse nincsen ebben.. nem biztos, hogy a kizárólag némi szerencsén múlik, hogy sikerül túlélni egy-egy súlyos betegséget, vagy épp elkerülni azokat stb. persze az lehet szerencse, hogy nem gázol el egy autó vagy egy balesetben, vagy tűzpárbajban is érhet szerencse ("ha három milliméterrel arrébb megy a golyó") de az életünkben, a megöregedésig tartó úton talán ennek van a legkisebb szerepe (értéke)
mondhatnám úgy is, hogy
megéled a szép kort,"--miért bonyolítja, minek kell "úgy is" elmondani? nem fontos, túlbeszélt, körülményeskedő ez már (mondhatni szófosás..)
"annak örülsz majd ha
komolyabb gond nélkül
végül ágyba tudsz bújni
minden este hétkor"--érteni, érteni.. de azért ez is jókora "költői" túlzás. azok az egészségügyi "gondok" amúgy is megvannak általában (vagy meglesznek) mondhatni az öregséggel meg a megöregedéssel (ugye ez kettő)együtt jár. szóval, ha pontosabb akarok lenni, akkor nem annak fog örülni, hanem annak, ha elkerülik a nagyobb betegségek, de ez sem ugyanaz, és nem konkrétan csak az esti "ágyba kerüléshez" köthető.
"és reggel ha kitúr majd
magából a jó meleg ágyad
talán lesz olyan szerencséd, hogy
a nap süti szép barnára a hátad
és élvezheted az esti naplementét, "--nem tudtam, hogy ehhez is szerencse kell, a napozáshoz, meg a naplementéhez...
"de vajon
mi ronthatná el mégis kedvedet
ha csak nem az, hogy elhasznált,
öreg testedet mustrálod egy
a szobádban álló hatalmas
metszett velencei tükörben,"-ez jó, ez korrekt, és jól van elhelyezve a belső rím is.
"Hol vannak már a régi barátok? - kérded-"--ezt Máté Péter, meg Aradszky Laci bácsi is kérdezte már...
nem hagyva téged el a bajban,
kik érted éltek és végig reméltek,--rémes közhelyek Mihály.. minden eredetiséget nélkülöző gondolatok.
hogy egyszer megnyílsz majd előttük,"-ez viszont jókora ellentmondás. most barátok vagy sem? hogyhogy nem nyílt meg előttük? a barátságról" olvasmányként ajánlom Márai "A gyertyák csonkig égnek" című művét.
hiszen csak az volt feledhető bűnük,
hogy titokban szeretni mertek téged,--ha bűn, miért csak feledhető? miért bűn szeretni egy barátot? ha barát és kinyilvánítja ezt, vagy kiérdemli öntől a "titulust" (ti. hogy ő a barátom) akkor miért "titokban" szeretik? abszolút jogos kérdések. sok az ellentmondás a szövegben.
De most, hogy a bánat melléd települ
vigasztaljon az, hogy nem vagy egyedül,
hiszen emlékeid úgy szőnek körbe,
melléd lopakodva fel a tükörbe,--egyrészt nagy képzavar a tükörkép mellé fellopakvó emlékek, akik körbe is szövik a versbeszélőt, meg mellé is települnek, másrészt verstechnikailag is bajos, hogy a rímkényszer miatt válik minőségileg satnyává a mondanivaló. | 3. 2.
| 2013.05.05 11:21 | Zerza Béla Zoltán - szerki -- meo | A szép kor.
|
| Válasz erre | Egyetértek. Én ebben a hosszú versben egyedül egy mozzanatot érzek kiemelhetőnek, és egyben továbbépíthetőnek:
/elhasznált,/
öreg testedet mustrálod egy
a szobádban álló hatalmas
metszett velencei tükörben,
Ez szép, pontos. Innentől kellene nekifutni, hogy felépüljön belőle egy szöveg, a pátoszt és a körülményeskedő fogalmazásmódot minimálisra redukálva, vagy mellőzve. A kevesebb több lesz. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Janáky Marianna | 1.
| 2013.05.05 11:06 | Czékmány Sándor - szerki -- meo | A szép kor.
|
| Válasz erre | Üdvözöllek, Mihály,
nézegetem az internetes publikációd, gazdag, elismert termés, és sejtelmem sincs mi szél sodort erre a veszteglő valamire, amit dokk-nak neveztek el az ősei, és saját viharaiban, időnkénti szélcsendjeiben nem sok jót ígér ennek a nosztalgikus szerelmi lírának, amit elszántan művelsz, nagy verselő kedvvel és változó minőséggel, akár egy nekivadult kamasz, aki mindenáron úgy érzi, hogy a hétköznapok egyszerű szavai lehetetlenül kevesek kifejezni azt, ami benne dúl. Félre ne érts (bár miért ne) nem lebeszélni akarlak erről a nosztalgikus mámorról, mindenki úgy kábítózza magát, ahogy éppen szükségletei és lehetőségei, csak szólok, hogy errefelé néha keményen be- és leszólják az ember iparkodását. Ez a szó pontosan minősíti azt a stilisztikai eszköztárat, amit meglátásom szerint használsz, ami éppen nem baj, ha még előtted a kinövés lehetősége, de úgy éreztem, ahogy olvasgattalak, hogy erre még nyomokban sem akarsz sanszot adni magadnak, a versképek (bármennyire is csiszoltnak tűnnek a verstani formák), bizony erősen iparos (nagyipari) jellegűek, amiket ezrével, és mára alaposan lekoptatottan használtak és használnak. | 0 |
|
