Tükörkép

Mondták a vén, vén bölcsek,
„Minden változó,
S rendre lehullunk, mint a csepp.”
Kezük, mint karom, s térdük már
Meggörbült, mint agg tüskefák,
Hol zúg a folyó.
Mondták a vén, vén bölcsek,
„Minden, ami szép, messze megy,
Mint a folyó.
(G.B. Yeats: Vén bölcsek bámulják magukat a vízben)*

Tükörkép a vízen:
egy másik valóság.
Az arc forrás.
Lágy barlang a szem.
Megtörődött. Egy bölcs.

Vigasztalhatatlan.
Érti már a folyót:
együgyű hullámok
rejtik a lét igazságát.

Véraláfutás az égbolt,
pókvénák a felhők,
közelebb egyre a megnőtt
messzeség. –
Pihentető eső
mos majd el mindent,
mi szép.
Reszkető
léptekkel közelít
(nemcsak fázik,
feszült) a szél.
Megviselt, hófehér
arca magabiztos,
tudja, mit akar. –
Földön tunyuló,
rothadó avar
vágyik az ősztől
pállott, bekent ég felé.
Mielőtt fodrozódik
a felsivító víz,
beletörődő
mosoly a tükrén.

2008
*saját fordítás






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.