Ódák és más tagadások

Kószálnak még ilyen alakok a világban.
Hiszel nekik, mint a színes vonattal
és pláne váratlanul érkezőnek.
Ahogy félrebillent fejjel mélázik
a képeken, vagy egyszerűen felméri,
hogy emberhez méltó-e a belmagasság.
Közben világító bólyákról fecseg,
meg dombokról, amiknek egy-egy haj-
latában az ujjnyi gyümölcsök beérnek.
Hálókocsikat és szállodákat is
megemlít, és mindig távol ezektől
egy nőt, aki senkinek sem lehetett
az első. Aki most könyvből készít el
valami halvány főzeléket,
és ablakából tolatófényeket látni.
Kétszer is megszámoltam őket,
ahogy szemem hozzászokott
ehhez a sötéthez, amihez én
még most sem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉS, 2001/30.