2666 szerző 33478 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludi Ádám
  Világjáróka
Új maradandokkok

Ilies Renáta: Kinyilatkoztatás
Végh Tamás: Hommage
Kalnivet Péter: Kiutal (jav.)
Bakkné Szentesi Csilla: A szürke ereje
Dudás Sándor: Teljesség
Böröczki Mihály: Válaszkeresőben
Biró Erika: Kis Vak (javított)
Várkonyi Miklós: Illumináció
Jancsovics Áron: Ébrenlét
Gulisio Tímea: Bájvicsor
FRISS FÓRUMOK

Gulisio Tímea 7 órája
Pálóczi Antal 12 órája
Szigeti György 15 órája
Toroczkay András 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Ilies Renáta 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Regő Pilár 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Szoboszlai Judit 3 napja
Kántor Zsolt 3 napja
Biró Erika 3 napja
Hardik László 3 napja
Szaniszló Judit 4 napja
FRISS NAPLÓK

Baltazar 5 órája
nélküled 6 órája
KUTYAMELEG 7 órája
Zavaros Víz 11 órája
Bátai Tibor 13 órája
weinberger 14 órája
vízkék 1 napja
Pöröly 1 napja
akvamarin 1 napja
P 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Sorrento 4 napja
kostenyész.0 4 napja
pink 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Pöröly
Legutóbbi olvasó: 2017-05-23 02:39 Összes olvasás: 117151

Korábbi hozzászólások:  
570. [tulajdonos]: Dsida Jenő2017-05-21 21:05




Szerenád Ilonkának

         
I was a child and she was a child,
In this kingdom by the sea:
But we loved with a love that was more than love -
I and my Annabel Lee.
(Allan Edgar Poe)
A fűzfa behajlik a vízbe
a víz körülötte csacsog
locsogva körülsimogatják
piciny buborék-pamacsok
a hold egyedül csavarogva
oly holthalavány odafent
kémleli elcsavarogva
egy holt kicsi lány hova ment?

Holt kis Ilonka fehéren
fekszik a sírban alant
szelleme ringva fehéren
fürdik a vízben alant
lelkemre libegve lehajlik
mint vízbe a fűz fiatal
ágai - habzene zajlik
csobog körülötte a dal

dal pihekönnyű magáról
zizge aranybafutó
fürtjei zuhatagáról
s minden eszembejutó
esteli vágyteli csókról
lágy öleléseiről
jópuha hópihe-csókról
lágy öleléseiről.

Egyszer lefeküdt ibolyák közt
harmatos fűbe feküdt
nyíladozó ibolyák közt
még soha oly gyönyörűt
parányi piros bogarak közt
dőlt mosolyogva elém
zümmögő zöld bogarak közt
szunnyadtam el én kebelén

süllyedt vele lassan a pázsit
süppedt vele halkan a hant
s már láttam a mély gödör ásít
s ő fekszik a sírban alant -
a csöndbe furán belezengtek
a fákon a víg madarak
és csöndben a mélybe lementek
a piros a zöld bogarak

- A fűzgaly a vízre lehajlik
zsolozsma a vízcsobogás
a hab zokogása morajlik
morajlik a szívdobogás
borúsra borul be az ének
bús nász-ima színkeverés
zörögve dorombol az ének
a gyászlila csipkeverés -

Ilonka, kis égi Ilonka
a kép olyan ép eleven
a képed a régi Ilonka
kék lepke sziromlevelen
szamócapiros puha szádból
fakadnak a lenge füvek -
szeráf nevetés puha szádból
ha zsongnak a zsenge füvek

Lásd fekszem a parton a fűben
ölébe ölelget a part
a dús keserűszagu fűben
ezernyi bogár idetart
nyüzsögve nyirokteli mélyből
ezer pici hangszeren át
zümmög az ajkad izéről
végnélküli víg szerenád

Azóta kapott csudacsókok
íze ma oly keserű
hűtelen és csunya csókok
emléke is oly keserű
oly messzibe csöndesedének
éveim árnya alatt
angyali vég-csemegének
holt ajkaid íze marad

Ilonka, kis édes Ilonka
a kép olyan ép eleven
halványpuha hangod Ilonka
szólít szomorú nevemen
válaszom át a sötéten
étheri fényutat ás
borzad a sás fut a réten
elsuhogó zokogás

Mihez foghasson ezentúl
ki fogta fehér kezedet
és hova nézhet ezentúl
ki nézte sötét szemedet?
Örökre itt maradok már
hanyagul heverészve hanyatt
míg enged a rög ragadó sár
s gödör lesz testem alatt

Utamban az éjben a parton
lengő lila láng vezetett
most fűzfa tövén puha parton
érzem kicsi lánykezedet
és érzem aludni fogok már
akár te a mély temetőn
tudom hogy aludni fogok már
boldogan és nevetőn

Már bomlik az élet az omló
víz suhanó zaja közt
mint százados erdei holló
váza fenyő gallya közt
már oszlik a test alig élek
foszlik valamennyi tagom
rezegve fölérez a lélek
és imbolyog álmatagon

belefürdik a Léthe vizébe
a víz körülötte csacsog
locsogva körülsimogatják
fehér buborék-pamacsok
a hold ragyogó sugarában
távoli trombita búg
mind vakítóbb sugarában
hajnali harsona zúg

ébresztget a szád muzsikája
ébredj valahára szegény
és zeng a szived muzsikája
és hömpölyög izzik a fény
úszunk tova kék levegőben
mint két pihe lengetegen
és fulladozunk ölelőben
fényteli fellegeken







569. [tulajdonos]: Dsida Jenő2017-05-21 21:05




Szerenád Ilonkának

         
I was a child and she was a child,
In this kingdom by the sea:
But we loved with a love that was more than love -
I and my Annabel Lee.
(Allan Edgar Poe)
A fűzfa behajlik a vízbe
a víz körülötte csacsog
locsogva körülsimogatják
piciny buborék-pamacsok
a hold egyedül csavarogva
oly holthalavány odafent
kémleli elcsavarogva
egy holt kicsi lány hova ment?

Holt kis Ilonka fehéren
fekszik a sírban alant
szelleme ringva fehéren
fürdik a vízben alant
lelkemre libegve lehajlik
mint vízbe a fűz fiatal
ágai - habzene zajlik
csobog körülötte a dal

dal pihekönnyű magáról
zizge aranybafutó
fürtjei zuhatagáról
s minden eszembejutó
esteli vágyteli csókról
lágy öleléseiről
jópuha hópihe-csókról
lágy öleléseiről.

Egyszer lefeküdt ibolyák közt
harmatos fűbe feküdt
nyíladozó ibolyák közt
még soha oly gyönyörűt
parányi piros bogarak közt
dőlt mosolyogva elém
zümmögő zöld bogarak közt
szunnyadtam el én kebelén

süllyedt vele lassan a pázsit
süppedt vele halkan a hant
s már láttam a mély gödör ásít
s ő fekszik a sírban alant -
a csöndbe furán belezengtek
a fákon a víg madarak
és csöndben a mélybe lementek
a piros a zöld bogarak

- A fűzgaly a vízre lehajlik
zsolozsma a vízcsobogás
a hab zokogása morajlik
morajlik a szívdobogás
borúsra borul be az ének
bús nász-ima színkeverés
zörögve dorombol az ének
a gyászlila csipkeverés -

Ilonka, kis égi Ilonka
a kép olyan ép eleven
a képed a régi Ilonka
kék lepke sziromlevelen
szamócapiros puha szádból
fakadnak a lenge füvek -
szeráf nevetés puha szádból
ha zsongnak a zsenge füvek

Lásd fekszem a parton a fűben
ölébe ölelget a part
a dús keserűszagu fűben
ezernyi bogár idetart
nyüzsögve nyirokteli mélyből
ezer pici hangszeren át
zümmög az ajkad izéről
végnélküli víg szerenád

Azóta kapott csudacsókok
íze ma oly keserű
hűtelen és csunya csókok
emléke is oly keserű
oly messzibe csöndesedének
éveim árnya alatt
angyali vég-csemegének
holt ajkaid íze marad

Ilonka, kis édes Ilonka
a kép olyan ép eleven
halványpuha hangod Ilonka
szólít szomorú nevemen
válaszom át a sötéten
étheri fényutat ás
borzad a sás fut a réten
elsuhogó zokogás

Mihez foghasson ezentúl
ki fogta fehér kezedet
és hova nézhet ezentúl
ki nézte sötét szemedet?
Örökre itt maradok már
hanyagul heverészve hanyatt
míg enged a rög ragadó sár
s gödör lesz testem alatt

Utamban az éjben a parton
lengő lila láng vezetett
most fűzfa tövén puha parton
érzem kicsi lánykezedet
és érzem aludni fogok már
akár te a mély temetőn
tudom hogy aludni fogok már
boldogan és nevetőn

Már bomlik az élet az omló
víz suhanó zaja közt
mint százados erdei holló
váza fenyő gallya közt
már oszlik a test alig élek
foszlik valamennyi tagom
rezegve fölérez a lélek
és imbolyog álmatagon

belefürdik a Léthe vizébe
a víz körülötte csacsog
locsogva körülsimogatják
fehér buborék-pamacsok
a hold ragyogó sugarában
távoli trombita búg
mind vakítóbb sugarában
hajnali harsona zúg

ébresztget a szád muzsikája
ébredj valahára szegény
és zeng a szived muzsikája
és hömpölyög izzik a fény
úszunk tova kék levegőben
mint két pihe lengetegen
és fulladozunk ölelőben
fényteli fellegeken







568. [tulajdonos]: Dsida Jenő2017-05-21 21:05




Szerenád Ilonkának

         
I was a child and she was a child,
In this kingdom by the sea:
But we loved with a love that was more than love -
I and my Annabel Lee.
(Allan Edgar Poe)
A fűzfa behajlik a vízbe
a víz körülötte csacsog
locsogva körülsimogatják
piciny buborék-pamacsok
a hold egyedül csavarogva
oly holthalavány odafent
kémleli elcsavarogva
egy holt kicsi lány hova ment?

Holt kis Ilonka fehéren
fekszik a sírban alant
szelleme ringva fehéren
fürdik a vízben alant
lelkemre libegve lehajlik
mint vízbe a fűz fiatal
ágai - habzene zajlik
csobog körülötte a dal

dal pihekönnyű magáról
zizge aranybafutó
fürtjei zuhatagáról
s minden eszembejutó
esteli vágyteli csókról
lágy öleléseiről
jópuha hópihe-csókról
lágy öleléseiről.

Egyszer lefeküdt ibolyák közt
harmatos fűbe feküdt
nyíladozó ibolyák közt
még soha oly gyönyörűt
parányi piros bogarak közt
dőlt mosolyogva elém
zümmögő zöld bogarak közt
szunnyadtam el én kebelén

süllyedt vele lassan a pázsit
süppedt vele halkan a hant
s már láttam a mély gödör ásít
s ő fekszik a sírban alant -
a csöndbe furán belezengtek
a fákon a víg madarak
és csöndben a mélybe lementek
a piros a zöld bogarak

- A fűzgaly a vízre lehajlik
zsolozsma a vízcsobogás
a hab zokogása morajlik
morajlik a szívdobogás
borúsra borul be az ének
bús nász-ima színkeverés
zörögve dorombol az ének
a gyászlila csipkeverés -

Ilonka, kis égi Ilonka
a kép olyan ép eleven
a képed a régi Ilonka
kék lepke sziromlevelen
szamócapiros puha szádból
fakadnak a lenge füvek -
szeráf nevetés puha szádból
ha zsongnak a zsenge füvek

Lásd fekszem a parton a fűben
ölébe ölelget a part
a dús keserűszagu fűben
ezernyi bogár idetart
nyüzsögve nyirokteli mélyből
ezer pici hangszeren át
zümmög az ajkad izéről
végnélküli víg szerenád

Azóta kapott csudacsókok
íze ma oly keserű
hűtelen és csunya csókok
emléke is oly keserű
oly messzibe csöndesedének
éveim árnya alatt
angyali vég-csemegének
holt ajkaid íze marad

Ilonka, kis édes Ilonka
a kép olyan ép eleven
halványpuha hangod Ilonka
szólít szomorú nevemen
válaszom át a sötéten
étheri fényutat ás
borzad a sás fut a réten
elsuhogó zokogás

Mihez foghasson ezentúl
ki fogta fehér kezedet
és hova nézhet ezentúl
ki nézte sötét szemedet?
Örökre itt maradok már
hanyagul heverészve hanyatt
míg enged a rög ragadó sár
s gödör lesz testem alatt

Utamban az éjben a parton
lengő lila láng vezetett
most fűzfa tövén puha parton
érzem kicsi lánykezedet
és érzem aludni fogok már
akár te a mély temetőn
tudom hogy aludni fogok már
boldogan és nevetőn

Már bomlik az élet az omló
víz suhanó zaja közt
mint százados erdei holló
váza fenyő gallya közt
már oszlik a test alig élek
foszlik valamennyi tagom
rezegve fölérez a lélek
és imbolyog álmatagon

belefürdik a Léthe vizébe
a víz körülötte csacsog
locsogva körülsimogatják
fehér buborék-pamacsok
a hold ragyogó sugarában
távoli trombita búg
mind vakítóbb sugarában
hajnali harsona zúg

ébresztget a szád muzsikája
ébredj valahára szegény
és zeng a szived muzsikája
és hömpölyög izzik a fény
úszunk tova kék levegőben
mint két pihe lengetegen
és fulladozunk ölelőben
fényteli fellegeken







567. [tulajdonos]: Nagy László2017-05-16 19:51





TULIPÁNFEJÛ KAKASOK


Lelkembõl kelve világra,
dalaim tollasodjatok,
táncoljatok, ti sarkantyús,
tulipánfejû kakasok.

Ágaskodjatok vállamon,
hívjatok új hajnalt nekem
kukorékolva köznapon,
pirossal nyomott ünnepen.

Ne cibáljátok hajamat,
hogyha a búbaj rámesett.
Fölfuvalkodva vörösen
védjétek meg a szivemet.






566. [tulajdonos]: Gyurkovics Tibor2017-05-13 19:50






Rulett
Rulettgolyó az én fejem
megfordul aztán itt terem
a feketén a piroson
begördül aztán kioson
Rulettgolyó az én fejem
a jobbfelen a balfelen
a piroson a pároson a
hol megdermed hol átoson
Rulettgolyó az én fejem
véletlenül törvényesen
vagy páratlanul feketén
merengek a lyukakban én
Vagyis nem én Vagyis csak ő
a röpke fej a tűzgolyó
Nem én határozom meg őt
hanem a lyuk a lehetőt
ahogy férfiakat a nők
a befogadó pete-nők
a kacskaringós ős-lyukak
határozzák meg az urat
gondolkodóstól mindenestől
az én sorsom a lyukban eldől
ahol megállok ő megáll
fekete-piros ideál
46
rulettgolyó az én fejem
de nem mindegy melyik helyen
én pörgök forgok gurulok
én a rulettgolyó vagyok
Valaki forgat a kezén?
Vagy a kereke közepén?
Kivágódom begurulok
én a rulettgolyó vagyok!
Talán a nagymamám kezén
ki a Dosztojevszkij regény
hősnőjeként is szerepel
és hadonászik kerepel
forgat begurít visszavesz
és mindig a zéróra tesz
hogy hátha egyszer kijövök
addig csak pörgök pörögök
rulettgolyóként feketén
a forgatókar kerekén
hol piroson hol pároson
míg az életem átsuhan
sose tudom meg ki vagyok
fehér golyóként forogok
tudatlanul a sors iránt
– a nagymama meg rá se ránt.







565. [tulajdonos]: Sík Sándor2017-05-07 11:27






A Hargitán

Bolyongok a Hargita gerincén.
Köröttem az élet megint szép.
Nevet rám a zöld hegykoszorú,
Alszik bennem ami szomorú.

Állok, mint az Isten fenyője,
Nem gondolok múltra, jövőre.
Elcsituló kisgyerek szívemmel
Békességet kötök a jelennel.

Fejem fölött sasmadár kerengél.
Te madár, ha értem lejönnél!
Megtanítnál szárnyat bontani!
Most kellene ament mondani.







564. [tulajdonos]: Vass Tibor2017-05-03 20:07




Robogó vers

Nyomokban robogót és alszöveget tartalmazok,
almát eszem, robog a fogam alatt. Semmi vész.
Nekem most mennem kell, nekem érkeznem meg.

Nekem most ezt ötre,
egy szál semmiben, negyvenkilenc köbcentiben,
és késni nem szabad, nem jöhet közbe semmi,
hacsak a semmi nem a közbejövés maga.
Lehet, hogy magvát akartam mondani.
Lehet, hogy köszbejövést.

Nem jöttél el, csak a csutka maradt,
elmúlt minden, nálam semmi se vár.
Pedig célszerszámmal húztam volna meg a küllőket,
pedig ricinust is csöpptem volna a benzinhez,
milyen szag lenne a Rácz Ádám utcában ismét utánam.
A világon sehol nincs Erdély Miklós utca 19. 4/3.,
és nem tudom, hány évnek kell eltelnie a mihez is,
van-e a patikában ricinus.

Csak a semmi tart örökké. Semmi utca 19. 4/3. sincs.
Félretenni pl. a magatartást. Félre a költőit, azt,
hogy ötre, azt, hogy semmi sincs veszve,
emellett se az ajtószám. Félre, hogy a rezerválás
szép szó, illene a félretett semmi helyére,
még ha nem is mondjuk,
rezer éve nem láttalak, váltalak, késő estig a szobában,
járkáltam, mint megsemmült szó a fájlban.

Mennyi semenni, fölírtam az ötre viendő,
alszöveges dossziéra, de nem vagyok elég jó,
a viendő tetejébe idén sem találok szépet, se szót,
se igazából, se semmi egészet.
Aki a rendben lévőt rendben lövőnek írja el,
az elt letnek, az az élet szót nem hibázza,
a szót se tósztnak. Nehéz szó az élet, elírható hamar.
Ez kívül-belül költői, és elég átkos, valóban.
Előbb-utóbb elsütő lesz minden szerkezet.

Célozz és lőj, ezt a funkciót ajánlják kezdőknek
egy fényképezőgép használati utasításában.
Okoskodom, mielőtt erős lesz az elhatározásom,
hogy felhagyok magammal.
Az élet legegyszerűbb funkciója a halál.
A halálé a funkció maga.
A semmié, hogy kitöltse a semmit,
az almáé, hogy robogjon, a robogóé, hogy almáljon.
A hogyé hogyjon. Ha tankon ülne alszöveg,
ha esőben pótkerék ázna, ha dió koppanna
a sisakon, ha kipufogó-robbanásra ütne
lövések zaja, ha ütemes, és ha mégsem az,
ha aztán egy csend, ha aztán két agylemente,
ha aztán jó, ha egy fejből két kérdés:
valaha ismertem-e, tényleg belőlük lettem-e.

Mással holtál, kiürült a kosár.

(Vigyázat, csalok.
Ha hallatlan sokkal akarok robogni,
enter, új sor, enter.)






563. [tulajdonos]: Bella István2017-04-29 16:51






ZOKNIPOFÁJÚ VERS


A vége a feje.
A dereka a sarka.
A teteje
az eleje.

Sose bírtam vele.

Pedig a nagymama hogy tanított!
"A szája szélét meglazintod,
széthúzod,aztán zsuppsz! Bele!"

Sose került
helyére a helye.
Sose sikerült
semmi se.

Ma se.
Na de:

annyi harc után, bölcső
és sír közt, meg lehet szokni.
Mit várhatni egy bölcstől,
ha agyilag zokni.








562. [tulajdonos]: Gyurkovics Tibor2017-04-22 23:04








A Hal



Még annyi mindent el kell intéznem –
meg kell halnom és
katonasapkát venni Gdyniában,
aláírni önéletrajzot és
Trudinak bőrtolltartót szerezni, Móninak
aranypénztárcát – álmokat
varázsolni egy lehetetlen tűzfalra,
amit bennem és Varsóban agyonbombáztak a
németek.
Még – össze kell hozni – apának,
öreg szeretőnek lenni, új költőnek, aki
világosan látja, hogy 2021-ben
nem kétséges az atomháború.
Össze kell hozni – ahogy a Balti-tengernél
fonták gyors lüktetésű hálóikat
a versenyző és ideges halászok –
korunk korát, megérteni a 2. hadsereg
fegyvertelen pusztulását a hóban Voronyezsnél,
védendő a német hadsereget.
Kapkod a hálós – szövi össze egyre
a lehetetlen szálakat, melyekből
úgyis örökre kiesik a hal.
II. kötet 88
A HAL – Jézus maga vagy Éva –
az életet egy összegben jelentő kombiné
vagy feszület – a világföloldás,
melyben értelmünk kierkegaardi intuícióra lel.
HALAT nekem! Élet értelmét agyonfetrengett
lepedők és agyontérdelt bársonypárnák fölött,
mindegy! papot vagy repedtsarkú kurvát,
egy összegben személyes önmagát!
Lehet elveszni rossz térdek között
siófoki „Mit remélsz” mulatókban,
vagy a lemondás aszkézisét a csontig
levájt körömmel lábfejjel érinteni.
Lehet – mozikról mozikra bukni vagy
halkocsonyát enni a vendéglőkben,
Krúdy könnyű létapoteózisát idézni
az elveszített kenyerek fölött.
Lehet – dolgozni napot napra, mint
az idegesség gyarmati tartományát,
hová nem tér meg biológiai utazó.
Lehet – kordnadrágot csináltatni
„rövid felmenet has alatt hordja, lapos fenék…” –
feszíteni a napos semmiben
Budapest körutcáin híresen és hirdetetlenül
Karcsival megbeszélni, miért
lett Magyarország Habsburg-ivadék
Zsigmond vagy – nekem mindegy – Alberték korában.
Lehet – ez a legrosszabb szó, amit
kitalált a döntésképtelen
hamleti vagy camus-i nemzedék,
mely nemzedéknek sem hitte magát.
Lehet – mint bomba szól, mint a harangszó,
mely orgonadallamra játszatja magát –
elfeledni pápai lányok arcát,
kik üvegen nézték a háborút,
hulló bombák sorát, hogy aztán ijedten
nyomkodjanak ablakgittet kezükben.
II. kötet 89
Lehet – százezer éve
hajtogatja ezt törzsfő, varázsló, nagy-szegény,
ki az értelem barbár mérlegén
a szívet és a szívpörköltet méri.
Mindent lehet – vakolat
tanítani hegedülni sötét teremben,
megbabonázni hipnotikus
álomban kifeszített lányokat,
önnön sugárzásunk elvesztett delejében:
emlékszem, Jancsi lefektette a
lányt a heverőre szó-szavakkal,
s parancsot adott: „Kelj fel, hogyha mondom,
cigarettázásom lassú ütemére…”
S felkelt a lány. Jancsi nem János volt, csak vak erő
gyűlt össze rövid homlokában, egy
tábornok, egyensúlyozó művész, rakéta-bajnok
őrült ereje: a lány élt tovább… És
kívánta, hogy újból altassák el, sötét
vermekbe vetve kéje óriási
lepedőjét, hogy szemhéjára vonja…
Nekem a HAL kell – életünk s a vég
egyetlen nyomorában összerántott,
megérthetetlen lényegi vadhúsa.
100 méteres tengerfenékről előrántott
dorsz – fehér hal – a lengyel halászok
nagy szétomló húsa, mely a büdös olajban
a magunkhoz-vehetőség isteni anyagát hirdeti.
HAL kell nekem, mint a jelkép, mint a hús,
Krisztus húsa, vagy a társadalom
javíthatatlan emberhúsa, mit
agyonettek a tüzes trón körül.
Reggel 7-kor csörgőre áll az óra,
szombaton reggel újra élni kell,
hal nélkül, de a kifoghatatlan béke
őrjöngő vágyaival terhesen.
Zörög a villamos, a középkori börtön
vasláncain rázkódott így a vas,
mikor kis erőszakért kétméteres falak közt
őrizték az elítélteket.
II. kötet 90
Kis bűnösök, nagy hősök szájukat
a lehetetlen HAL felé feszítik,
hogy a pusztulás butult mámorában,
veséik fokozatosan kiválasztatlanságában,
J. Attila vonat-halálában,
Kolbe szemüveges áldozatában,
Saint-Exupéry repülő-hullásában
fölismerjük a továbbadhatatlan
Magyarország és kisember hitét,
a bunkók zuhogásában, fiúk Rolling Stones-mosolyában,
az elásott áldozatok kimeredő kézfejében,
a hóba dermedt katonák anya-szorításában a
závárokon,
mese-hajú lányok mandula-szagában, hónaljuk
nedves gyöngyözésében is
hitét keresve vesszen el az ember.
Hogy Fischer Bobby megveri-e Szpasszkijt,
életidőben egy sakklépés csupán,
de véghetetlen kombinációk
vesztik el magányos jelentőségüket. –
Egy kosárember – karja, lába nincs –
ült Sopotban egy zöld gyerekkocsi
mélyén, szája elé vasharmónikát
szerkesztettek a pénzes máriák,
s ő fújta, fújta, hogy „Lehet fürödni,
mert nagy a tenger és a szél meleg…”,
s a büdösödött tengerekből
nagy szép halat sodornak felénk
az oxigéngazdag, kínosan zöld vizek.
Istent nem ismerem, lehet, hogy lába sincs,
rakétamélyből holdautóra lépünk,
a bűnözők fehér ágyakba vágynak,
s szakállt növeszt, ki arcát röstelli.










561. [tulajdonos]: Gyurkovics Tibor2017-04-20 21:33





Apám


Apám nagy léptekkel jön haza. Az ajtóban sokáig törli a lábát. Csönget, vagyis saját kulcsa van. Azt forgatja sokáig a zárban, hogy tudjuk, ő jött meg. Mi a testvéreimmel tudjuk rögtön, hogy ő jött meg. „Na, megjöttem.” - Ezt szokta mondani. Mi a testvéreimmel az előszobában állunk és várunk. Hogy megcsókoljon minket. Vagyis mi csókoljuk meg őt. Ő nem csókol meg soha minket, csak tartja az arcát. Még Mónit, a kicsit néha fölemeli és megcsókolja. (Ezt nem tudom biztosan, még megkérdezem majd a Mónitól. De ő nem biztos, hogy emlékszik rá.)
„Na, mit hoztam?” – kérdezi, legtöbbször még kabátban. Mindennap hoz valamit, ha jön. Vagyis ha megérkezik, rögtön van nála valami. Minden jót kitalál. Sípot hozott már, rengeteg cukrot, nekem piros karórát vett, Móninak nagy oroszlánt, olyan érdekes dolgokat hoz mindig, ha jön. Dórinak egy karkötőt hozott, amin egy korongocska volt. Vonalakkal. Azt pörgetni kellett, és akkor a betűk összeugrottak. Ide írom, mi pörgött ki a betűkből: Ich liebe dich. Vagy nicht, nem tudom. Ez érdekes volt. Hozott már léggömböt, diót, még szalonnát is. Nekem hozott egy macskát a falra, agyagból. De szép. Szóval így jön.
Aztán bemegy, üdvözli anyánkat. Leül az íróasztalhoz, sok dolga van. Ott ül. Még itthon is dolgozik. Mi akkor csendben vagyunk. Inkább csak a konyhában kuncogunk. Akkor kijön néha, ránk néz, elcsöndesedünk. Visszaül a helyére, feje kirajzolódik a lámpafényben a falra.
Aztán mindig játszik velünk. Mindig mesél. Egérről, farkasokról. Vicceseket, néha szomorúakat. Mi az ágyban fekve hallgatjuk. Ő sokszor az én kezemet fogja, úgy mesél. Akkor érzem magam a legjobban. Nem is értem már, mit mesél, csak hallom a hangját. „Na, most elég” - mondja a végén. Akkor behunyjuk a szemünket, hogy jöjjön a sötét. Az álom. És én mindig róla álmodom. Hogy jön, nagykabátban, hazafelé.
Ő meg visszaül a helyére, és dolgozik az íróasztalnál.
Árnyéka kirajzolódik a falra.







A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: sulh  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: clta  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-05-15 09:13 Vezsenyi Ildikó
2017-05-13 19:53 Nollag Mari
2017-05-09 12:19 KMara
2017-04-11 12:24 Káprai József Attila
2017-02-21 20:50 KŐrösi Zoltán
2017-01-04 20:58 ROZIKA
2016-08-27 08:02 Seholsincs
2016-08-27 08:00 kóboráram
2016-08-17 11:44 Szabad József
2016-08-08 20:44 Nietzsche pofi
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-05-22 23:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Berta Gabriella őszi hangulat 2
2017-05-22 20:35   Napló: Baltazar
2017-05-22 20:30   Napló: nélküled
2017-05-22 19:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária az én erdőm
2017-05-22 19:43   Napló: Baltazar
2017-05-22 19:22   Napló: KUTYAMELEG
2017-05-22 19:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Gulisio Tímea Tétlenek
2017-05-22 19:15   új fórumbejegyzés: Gulisio Tímea
2017-05-22 15:06   Napló: Zavaros Víz
2017-05-22 13:35   Napló: Bátai Tibor