A sötét és a világos
Mikor a nap kialszik,
a szél hangja elcsendesül.
Mikor sötétség borul az égre
a fák sikoltva másznak
az éltető vizért.
Megdöbbent a sötétgég,
azt kiáltom:segítség!
Menekülve,tépedt hajjal
futok hozzád,s te megvigasztalsz.
Tűz gyúlik és lángra kap,
égeti sötét számat.
Zöld szemedet megperzseli,
kezeimet remegteti.
Fulldokol a felhő,
a rózsa elhamvad.
Vörös színe nem látszik,
feketébe átváltozik.
Fekete a nap,az ég,
a felhő,s a csapadék.
Fekete könny folyik arcomon,
piros mosoly villan az arcodon.
A Tűz ott ég bennem,
feketeként tovább él lelkemben.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.