Az egyik vers

A szemem elmozdított kő -
pincebogarak araszolnak ki
alóla a kopár fényre.
Ez volna a világ? Kifelejtették
belőle az utakat, vagy elvesztek
már a tétova hóesésben?

És a botvégre szúrt madarak.
Mért haragszik rájuk a temetőőr?
És mért nyüszít vackán
ez a sok-sok helikopter?
Sok kesztyűs kéz markol kutyapórázt, de
egyetlen gyár mossa mindannyiunk vérét.

Ezek a himnuszt éneklik,
- így szól valaki a mikrofonba -
azonnal küldjetek erősítést!
Úgy tűnik ebből, hogy elég énekelni.
De erről majd egy másik versben.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Fékezett habzás (Budapest, 1986)
Kiadó: ELTE