Túl a jelenen

Emlékezni annyi, mint az elfeledésnek
Kitettet felidézni.
Fejébe nyilall mindig az ember eszében -
Kifejtett - pedig régi.

Vidáman megnevettet - egy kicsit, ha a
Tiszta járt útból ered.
Hitványan megremegtet - meddig is? Mar a
Tikkadt árny, s múltból mered.

Megkerül előttem egy élet... Idejön és közösen
Játszunk a már megtörtént betűkkel.
Egyszerű: előbb nyerne - vége kiesőn szép körömnek...
Tán untam, bár megtölt még derűvel.

Más-világban vár - mindig beléphetek hozzá.
Csak gondolnom kell rá, egyszerűen;
Ám hiába látszik is: elténfergek soká.

Vajon mi történik, ha van bennem lék?
Feltöltöm. Mert eszembe jut egy emlék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.