Elvágom egy angyal torkát

Elvágom egy angyal torkát

                         /"Segítsetek hogy meg ne öljem,
                           hogy hirtelen ki ne töröljem
                           a világ képei közül."/

Vakságnak függönye zárja le pupillám!
Foltot kell varrni a Napra.
Tomboló szeretet,öldöklő utálat
visszatér mindig a virradatra.

Hideggé ölelem venyigényi testét,
a gyémántpárt letakarom.
Őrült látomásban,torz-színházban egy-két
szöget nyom lágy nyakába a karom.

Így törne be hangom cimpái mélyére,
majd így áldom és átkozom,
szétdurrant szemekkel hópihéjét nézve,
vad hitből gyűlölöm,égőn bálványozom:

"Mámor fényt sajtolod mohás szemhéjamról,
s szürke penésszel megkened,
hamu,por és ezer vércsepp él még abból,
remegő lábbal ténfereg Veled."

Kajánul röhögök gyilkosom sírjánál,
hantjára ürülne belem.
Mi örökidőkre együtt a Nirvánán,
mert misztikus mennyire szeretem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.