Beleolvadok

Beleolvadok

Fájnak a léptek a rónán,
ahogy peregnek halkan.
Rohadt almák csengnek a fán,
mind sorba állnak hadban.

A csönd bokrában térdelek,
szó eltűnik a ködben.
Kínban gallyakat tördelek,
hogy harsogjak a csöndben.

Csattognak már a kis ágak.
Gyors napfény a homályban
eltűnik s a köd magának
nyeli el a mély ágyban.

Dagad erem, izzik fejem
a hűs, szürke tájban.
Feketén találom helyem
némán bégető juhnyájban.

Messze gémeskútban zörög
hangom, pártol büszkeség.
Visszhang a távolban csörög
s emészt fel a szürkeség.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.