Az igazság vize
Az igazság vize
A régmúlt megszületett, de szabadnak.
Nem hazugság az esti szellő,
mire szemet huny már súlya szavaknak
és az igazság már csak meddő.
Remeg a valóság léce, élni kell
a mában. Szürke színben ámít
a szó. Torokmaró gombócokat nyel
és naivan még jobbra számít.
Felszínére tükrözi a bűnös képet
a szikrázó sötétség tava.
Vize itatja a szomjazó népet,
és elolvad hazugság hava.
Csobogásod fáradt lelket nyugtat
s ápol már csendesen és husszan'.
Gonoszan szárító szellőket buktat
hangod s lágyan fülembe csusszan.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
