versre ébredve
2007 02 16
bukdácsolok fejjel lefelé egy faágon
és a tükörben nézem
hol vagyok?
félek magamtól
gonosz vagyok
nagyon nagyon
az ördögnél is
százszor kegyetlenebb
bele tudnám forgatni a világot
a tükörbe
s szétfolyna
nem lenne más semmi csak
víz
elárasztana mindent
halak lepnének el
mindenféle tengeri lények
mászkálnának
színes lenne a világ
díszes
absztrakt
eltűnne a földkerekségről
a lé
beszippantaná egy bálnalény
a formák aztán bekebeleznék
egymást
s nem maradna más
csak egy utolsó lény
én
(angyalok leszállhatnak
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
