Amikor becsomózzák maguk a fák
És már nincs hallás és látás
Csak az aranyló fűszálak reszketése
Amikor a téli napsugár
Végleg belefagy a képbe
És már nincs élet és halál
A gyűrűk fényesen pattannak fel
A törzs nyugodt pulzálást kezd
Elhagyja kérgét a fa
És tavaszig énekel.
