Új hajnal

Új hajnal

Halványul a vörös pólya,
a harmatos lányt fogja körbe.
Fénylő golyó bűnét rója
sötétnek, mi síri csönd völgye.

Sikít a gömb, lány fülébe,
akinek folyik harmat könnye.
Földre néz, tócsa ölébe,
sárból olvasott, nyitott könyvbe.

Fény pislog pocsolya egén,
vakítja szemét, ég fodora
hull fejére, gyilkos regény.
Fénylő eső, borul mosolya.

Tegnap, csak a csönd csöpörgött,
ma reggel már fényeső hull.
A lány térdelve könyörgött,
de a lángeső vakít gazul.

Pályát válts, Te! - kíván a lány.
Kulcsra zárt bolygó az unalom,
s távoli űr lesz a magány,
hogy lágy daloljon a nyugalom.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.