Forog a kerék

Forog a kerék…

forog a kerék, mint föld a Nap körül
döcög a járgány sárba mélyült úton
tengelye törik, rajtunk nem könyörül
az idő, rohan, s nem mereng a múlton

mi meg itt állunk, roskatag szekéren
a gyeplő kihull kezünkből, és félünk
hogy megyünk tovább – a Göncölszekéren
nem látni jelet – s ezzel megbékélünk?

vagy keressük a rég elvesztett hitet
hátunkra vesszük a kettétört jövőt
ha úgy akarjuk, még új útra vihet

mi választunk célt, s irányt – kerékkötőt
majd félrelökjük – utunkba ne álljon
senki sem – múltunk többé már ne fájjon

2007-01-28






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.