Forog a kerék
Forog a kerék…
forog a kerék, mint föld a Nap körül
döcög a járgány sárba mélyült úton
tengelye törik, rajtunk nem könyörül
az idő, rohan, s nem mereng a múlton
mi meg itt állunk, roskatag szekéren
a gyeplő kihull kezünkből, és félünk
hogy megyünk tovább – a Göncölszekéren
nem látni jelet – s ezzel megbékélünk?
vagy keressük a rég elvesztett hitet
hátunkra vesszük a kettétört jövőt
ha úgy akarjuk, még új útra vihet
mi választunk célt, s irányt – kerékkötőt
majd félrelökjük – utunkba ne álljon
senki sem – múltunk többé már ne fájjon
2007-01-28
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
