Napraforduló
Napraforduló
Valamiért csillog a szél,
ezt hozta a jelen.
Szemembe nem jut az a fény,
mikor villog felen.
Napraforgó, fénynek koldusa,
látom, mit sem ér az
életért folytott haláltusa
és erőt vesz a gaz.
Csorgatom már tüzesen nyálam,
mit élet kert adott.
Remeg a fehér, hangos álom,
amit szüzen kapott.
Óhh, Szél, csillogj rám hevesen már!
Kérlek én, szótyola!
Kis mag szívem gyönyörödre vár,
s majd eléd hódola...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
