Életem tanúi

Életem tanúi,
akik előtt nem szégyelltem
sírni, ha kellett,
a ház, ahol élek,
a szobám négy fala,
és mindaz, amit felépítek
csupa haszontalanságból.
A fák a képen,
amik alkalmi díszlet-szerepet
válalltak, kényszerből,
a tanácstalanul rámbámuló
túrista a téren,
akit útbaigazítottam,
mert nem értette más,
a hajléktalan, aki egy
kanna bor után elfelejtett.
Egy-egy boldog pillantást
őriz tőlem a szobor,
amit rásütöttem,véletlenül,
amikor a szerelmem megölelt,
és talán fájdalmat
egy bokorról letépett,
elhajított ág.
Életem tanúi ti vagytok,
akik között az utcán elmegyek,
akikkel naponta utazom, buszon,
vonaton, és az ujságárus, akitől
a sarki bódéban cigarettát veszek...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.