Nem kívánok egyebet, csak

Mikor eszem, mindig elképzelem
a csapatom, akik gondoskodtak
a kenyérről, a húsról, a tányér
megfelelő hőmérsékletéről. Hogy
van-e más kötelességem, mint
táplálni a testem, s aztán végezni
tovább a dolgom. Ha lenne értelme,
harcolnék ellene biztosan. Mert kik
ők, hogy ismeretlen mozdulataikkal
irányítanak, ki vagyok én, hogy hagyom.
A dicsőség itt nem a továbbjutás. Hanem
hogy minden gyorsan a helyére: tiszta
tányér a polcra, hús a belekbe jusson.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.