A tökéletes házasságról - õszintétlenül

Szőcs Petrának

Hideg, döbbent telet súg most is az előérzetem.
A frusztráltak, a kalandorok és a debilisek meg szüntelen ordítanak
– így az emlékezetem.

Hiába nem ragyogta be a környéket a fénykorom,
Akkor is férfi voltam a kopaszodás előtt.
(kár, ma már ezt nem bizonyíthatom)

Húsz év házasság mérlege a testemből lárvák,
Feleségem kiszáradt arca – és ők árvák –,
Lesz még jobb: a hazugság.

Egy újabb fiatal szemérmetlen kis híja,
És az üveges szemeket meg a tompa tudatot
Mindjárt felülírja!

Szinte csapdába ejt és követel az állat öntelt lelke,
Miközben némán elkönyveljük egymást
Nagyjából döntetlenre.

Egy döglött hal görbe és merev teste,
És a kegyetlen, fáradt megszokás bűze
Itt van velünk ma este.

2006. szeptember 26.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.