Undor(Original)





Napok óta ökölődött míg végre
mára kiokádott téged magamból
világom
tegnapi színes csendjei mostanra
árnyékszürke szavakká szelidültek
ajkamon
oszlik már édes kígyómérges csókod
bomlasz te is lassan zsigereimben
őrizlek
olcsó jázminízű kölnijeiddel
eperszagú rikító rúzsaiddal
harsányan
röhögés kíséri mozdulataim
a kocsma ragacsos padlóján néznek
szemeid
savószínű közönnyel bámulnak rám
rideg ablakon át szélfacsarta fák
nyüszítve
próbálom kezeimmel összefogni
hasadó agyam és felfogni mért hogy
leköpnek
s mondják pár deci hatvan százalékos
alkohol megöl szemem elé tartom
poharam
eltorzult körvonalain át végre
álomba eszmélve meglátom ki vagy.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.