BECSEY ZSUZSA : NYUSZI ÁLMA

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38897 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Szétfolyó időben
Filip Tamás: Tizenkilenc sor egy arnóti kertbe
Filip Tamás: Versek a hajnali házban
Filip Tamás: A te néped
Filip Tamás: Együtt-hajnal
Filip Tamás: A torony szavai
Ocsovai Ferenc: Egy obulust, semmi többet
Ocsovai Ferenc: A Via Etneán
Kiss-Teleki Rita: nekem oké
Gyurcsi - Zalán György: Kalandozások kora
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 4 órája
Gyors & Gyilkos 9 órája
Duma György 1 napja
Filip Tamás 2 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
Vadas Tibor 5 napja
Serfőző Attila 6 napja
Vasi Ferenc Zoltán 7 napja
Ötvös Németh Edit 7 napja
Szakállas Zsolt 8 napja
Mórotz Krisztina 9 napja
Tóth Gabriella 14 napja
Ligeti Éva 19 napja
Tóth János Janus 20 napja
Farkas György 20 napja
Bátai Tibor 21 napja
Valyon László 22 napja
Tímea Lantos 22 napja
Paál Marcell 23 napja
Szilasi Katalin 29 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 2 órája
Hetedíziglen 4 órája
fiaiéi 2 napja
Zúzmara 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Janus naplója 3 napja
Baltazar 7 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 9 napja
mix 10 napja
Nyakas 15 napja
Játék backstage 19 napja
Gyurcsi 20 napja
ELKÉPZELHETŐ 22 napja
nélküled 23 napja
négysorosok 24 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

BECSEY ZSUZSA
NYUSZI ÁLMA

(Tihany, 1991)


MILYEN  ÜRES
(1)

milyen üres
az ember
miután úgy dönt
maga helyett
és magával
hogy megbocsájt
úgy mint ami
magától értetődik
és ettől
lágy lesz
a levegőnek
szaga is
illata is
elvegyül
és még azt is
észreveszem
hogy elszáll
egy pillangó
most éppen
elgondolom
hogy biztosan
repdesett máskor is
csak akkor magamtól
nem vettem észre
így odaadni
magam olyan kellemes
és hallani
a madarak zaját
kellemesen
elhallgatni
és úgy tenni
mintha érteném
a nyelvet amin szólnak
és nem úgy mint aki
meg is akarja érteni
és hallgatni
a boldog és
érthetetlen
csicsergést
fölhúzni
szoknyámat engedni
lábamnak
a szellő lágy
elsuhanását testén
mintha nem az enyém
lenne
megadni neki azt is
odaadni
és közben nem érezni
hogy minden olyan
megalázott
a fának is
mikor szellő tépi
pedig lehet hogy
nem is
csak bájosan játszik
vele is
akár a lábammal
lehet hogy épp
szüksége is van rá
csak ezt még ő
nem is
tudja
pedig olyan szép
így együtt
és én csak nézem
őket
pedig lehet
hogy ők is
kiszolgáltatva érzik
magukat
velem



CSAK A KISMACSKA
(2)

csak a kismacska hiányzik
tudod aki tegnap
úgy megijedt
tőlem
de hisz
nem csodálom
akkor én is
féltem
magamtól
olyan jó most rágondolni és
fölismerni magam
vajon a kis fekete
vajon ő
emlékszik ő arra
hogy történt vele akkor
valami
és hogy félt
tudjuk mi egyáltalán hogy mi történt
akkor
vajon mi van benne
és nem felelhet
és egyikünk sem
tudhatja
és hogy mi volt
és hogyan némult meg
s az idő is egyszerre
lehet hogy mindez
egy ugyanolyan
mint most ez a nyugalom
csak akkor más
és az az arc
és ha visszaemlékszem
most épp elrobog felettem egy
repülőgép
ezt is meghallom
igyekszem mindent felfogni
semmit sem
kihagyni
szóval ha visszaemlékszem
hogy tegnap az időben
estéből lett éjszakától
éjszakában hogy féltem
de biztattam magam biztatgattam
út közben
hazafelé
a fülkében minden tárcsázáskor
félrenéztem a sötétben
hogy nincs-e még
rajtam kívül
valaki
merthogy akkor nem
én senki embert sem
persze most eszembe jut
az a kutya amelyik nappal
megharapott
pedig csak beszéltem hozzá
úgy mint ahogy máskor szoktam
máshoz
de azt én nem tudhattam hogy
rossz
hangulatban ő
éppen
biztosan mert be kellett neki oda
és éppen akkor én jöttem
és éppen akkor nem voltam ínyére
én sem
és ő is valami mást látott éppen
bennem
éppen ő is csak félreértett
és én elvártam volna hogy
megértsen
de az egymáshoz illő pillanatok
úgy
összekevernek mindent
és mi tehetetlenek
a kutya is én is
és én most azért nem is haragszom

de most milyen más
ebben a nyugalomban és
napfényben
érezni hogy milyen könnyed
és ezzel együtt észrevenni
hogy ez most más mint
tegnap a sötétben
érdekes a kismacska is fekete volt
akkor




PEDIG HA TUDNÁ
(3)

micsoda egybefüggés
most kezdek egy új lapot
éppen össze
s épp most
dübörög a megszokottnál
hangosabban
egy vagy
a repülőgép
nem tudom
pontosan mikor épp az előbb
figyeltem véletlenül
a szellővel egy ütemben
hogyan távolodik el árpád
ugyanúgy
és olyan jó volt figyelni hogy most is
ugyanaz
mint mindig
érezni hogy olyan jó
hogy minden olyan jó benne
nézni hogyan tesz
egy állandó egyforma ütemes
zümmögés
minden mozdulata
észre sem veszem mikor áll és
mikor mozdul
mindig olyan egyformán
és mindig olyan meleg
olyan langyos
pont mint ez a szél itt
most arra figyelek fel
hogy egy kocsizaj ajtózaj
emberhang de ez később
csak úgy egy kicsit később
időben
jut el hozzám és végül a
szellővel
a fehér trabi bogár szemeivel
csak néz előre
mintha szeme se volna
pedig ha tudná
de jobb is hogy nem
aztán elmegy fehér nadrágban
és blúzban
az a lány
tudod aki tegnap is és ma is
akit olyan jó volt éppen olyan mint
most árpád
őt is éppen olyan jó volt tegnap a
kapával vagy
kaszával vagy gereblyével
és ma is péterrel együtt látni a
kaszával kapával vagy gereblyével
és most ahogyan lesüti fejét mikor
távol mellettünk
elhalad
titkon érezve hogy ez nekünk is jó
és én is felismerni magamat hogy én is éppen így
szoktam
most megint hallom a szelet
és fölhúzom szoknyám
hogy a lábam is érezze
aztán észreveszek ülve a sarokban
egy üveget
biztosan üresen
a földön támaszkodva a kőpad
sarkához mintegy




MILYEN  JÓ LENNE
(4)

milyen jó lenne
mindig így maradni
ha tudnám
de nem tudom
magamnak
beadagolni
minden percben
fokozatosan
egyre csak
fogyva
mindig ügyelni
magamra
mindig egy
kiegyensúlyozott
rendszerben
nevelni
egyre csak
öltöztetni magamat
keggyel
és reménnyel
remélve hogy így
megmarad jónak
és csak így
én hiszem hogy
jó akkor is
mikor kilép
csak meg kell
találni
a vissza és elvezető
utat
hisz akkor
tudom érezni
milyen erősen
fogva tart
ez a fogoly
mit én fogtam ki
magamnak
magamból
és most észreveszem
a cigarettavégeket
itt mellettem
amiket más szívott el
és a széket ami üres
velem szemben a padot
az autót
minden olyan nyugodt
és a hangya is
a kezemen most
az előbb szaladt le
a térdemről a karomról a kezemről
asztalról el
és én hagyhatom
őt is
el
és most már két lepke is
és a harmadik is
fölszállnak aztán le
és most olyan jó
hogy engem észre sem vesznek
ha tudnák










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nincs, nincs
Kötetben: Nyuszi mesél (nincs, nincs)
Kiadó: nincs


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-12-10 00:48   Napló: Bátai Tibor
2024-12-09 22:56   Napló: Hetedíziglen
2024-12-09 22:20   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-12-09 17:58   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-12-09 16:39   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-12-09 11:29   Napló: Hetedíziglen
2024-12-09 11:26   Napló: Hetedíziglen
2024-12-08 23:21   Napló: Bátai Tibor
2024-12-08 21:21   Napló: Hetedíziglen
2024-12-08 16:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin Szürkébe fordul