Látomás

Miért sírsz, ember? Közel a vég.
Ne remélj, ne félj. Csak készülj.
A világ maholnap teljesen elég,
addig élj, s imádkozz, ne ülj!

Már nem vagy semmi, semmihez sem értesz,
mindent elvégez helyetted a géped,
a mechanika meg az elektronika,
mi tudásban már leelőzött téged.
A dolgokat befedi a múlt pora,
s te elfelejted mi az élet célja.

A dicsőségnek vége, a kényelmed a lényeg,
egyszerű életed, mint báb vagy zombi, végzed,
így kihaló faj vagy. Hisz kiirtja a gyengét a természet,
s nem őriz meg semmi. Nem lesz emlékezet,





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.