A pillanat
Mikor a makacs várakozásból
Végre eléd vonszolt a szenvedély
Mikor az iszap-vágyakozásból
Végre kirángatott egy gyermekérv
S végre vakmerően szabad lettem
És feléd vitt a remény-virradat:
Hagylak elmenni magam mellett.
Hagyom, hadd vesszen el a pillanat.
Tovább cipel, húz a habzó kényszer
De azért köszönünk figyelmesen.
Talán már meg sem állnál értem
Mint még korábban, illedelmesen.
Már mosolyomból sem maradt neked,
S csak rongy-gondolat a virradat.
De szádon egyre keresem nevem
S reszketek, hogyha jön a pillanat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
