Barnakenyér, szõlõ, friss sajtdarabok
kinevetett, mégis fölszaladtunk a hegyre
s a balettintézeti kollégium fölött
csigává, trópusi hallá meg egysejtűekké lettünk.
lent öklendezett a beteg Duna
ám a fák helyeslően bólogattak mögöttünk,
hiába sírt a város,
s akkor én megint tudtam: VAGYUNK!
ő meg azt hitte, hogy csak
lefeküdt velem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: , És, 1987
Kötetben: A Paráznabillegetõ (Budapest, 2007)
Kiadó: Aquamédia Bt.