A sors keze



Mondhatnám, hogy a sors keze
rendezi napról napra életem.

Kérdezhetném: számba vesz-e?
Némelykor már ebben is kétkedem.

Lehet, hogy próbának szánja,
- kibírom-e a megpróbáltatást.
Azt, azért mégse kívánja,
hogy várjak meg minden jóváhagyást.

Ha fényről, sötétbe taszít
Villámló szemével, eget hasít,
Reszketek, ázva, riadtan…
Tegyen végre valamit miattam!

Ne hagyjon végleg elveszni
Engedjen az élet vizén evezni!
S ha hullámok hátán - fent, lent
megkapaszkodok – valamit jelent.

Tűzpróbának is kitehet!
Úgy is tudom, hogy akkor kinevet,
s hogy átlát hallgatásomon.
Harsányan kacag balgaságomon.

Nem marad más, csak az imám
Tudom, tudom, hogy van sok-sok hibám.
De könyörögve kérlelem:
Tegyen kivételt most, csakis velem!

Mutassa jobbik oldalát
Vagy veszejtsen el, s legyek odaát!
........................................
Sorsom kezembe én veszem
és az élet szépségét élvezem!








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.