Lehettünk volna

Nem voltunk egységben eleitől fogva,
Mégis reszketett tőlünk Európa.
Gigászi tetteink hajtottak előre,
Időről időre így kaptunk erőre.


Mentettünk népeket,
Áldoztuk vérünk,
Mégis ezer éve
Oly keveset kértünk.


Régi nemzetségek
Pusztultak sorba,
Becsületünkön
Mégsem esett csorba.


Csillogó pajzsok véres pallosok,
Halált lát mindenhol eltorzult arcotok.
Ősök árnyéka riaszt minket,
Nem tudunk felnőni eleinkhez.


Nem száguldunk lovon az ellenre törve,
Trombita nem szól csatába küldve,
Vakító vértek nem húzzák vállunk,
Nyitva a szánk mégse kiáltunk.


Himnuszunk legszebb!
Elménk óriás!
Nemzetünk mégis Dávid,
Nem Góliát.


Földöntúli istenek haragja sújt le ránk
de nincsen foganatja.
Áruló jelek, tiltott jóslatok,
Jövendölések ellenünk vallotok.


Eldobjuk lassan a dicső múltat
Remegő kezeink az egekbe nyúlnak,
de ha a világ ketté is szakadna,
Minket hazám akkor is fogadj magadba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.