Esti vágy

Még vörösen forr az ég.
Bíborban úszó felhők,
Kormot festő sötétség
Kínt fakaszt, lelkemben ég.

Eltelt egy végtelen nap.
Nélküled jött az este.
Szívembe hiányod mar
Völgynyi fájó hornyokat.

Nem érezhettelek ma.
Karomban az ölelés
Csak magányos vágy maradt,
Hiába követelt, akart.

Nem láttam édes arcod,
Ujjamban cirógatás
Csak a semmibe futott,
Elmaradt fájó légyott.

Csókban nem forrt össze szánk,
Ajkunkkal nem éltük meg
Az incselkedő csodát,
Mit égig röpít a vágy.

A bíbor borított táj,
Szív fájdalmában játszik.
Bíborból sötétre vált,
Megfesti az éjszakát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.