Búcsúd
Éreztem hogy végleg elhagysz,
csókod hűvösen dalolt,
bűvös karod már nem maraszt,
ernyedt tested néma holt.
Ajkaimra sós könnyem hull,
lázas bensőm árván reng,
homlokomra fátyol borul,
s fájdalmamtól redőt leng.
Szíved fakó, már nem kellek,
sivár búcsúd oly’ unott,
nyüszítettem hogy szeretlek,
- add nekem a holnapod!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
